Lefagyva

Nem vagyok valami gyors gépelő. Közel 3/4 órán át írtam a gondolataimat a munkámról, arról, hogy én hogyan látom és hogyan látják a kollégáim. Hogyan bírom ki a most már elég hosszú ideje folyamatos éjszakai 12-13 órás műszakokat. Hogyan morognak az én éjszakáim miatt /"Nem zavar, hogy így kihasználnak?"/ és hogyan fogom fel én ezt az egész helyzetet. /Mivel egyedül vagyok, nem sürget senki, a kirendelt penzumot mégis elvégzem, olyan adót hallgatok a rádióban és éppen olyan hangerővel, amilyet és ahogyan én akarom.../
Hogy a főnökék az utazásra költött pénzüket inkább az általam kezelt gépek megjavítására, hatékonyabbá tételére költenék... - mondják a kollégák.
Nem véletlenül ők a főnökök és mi vagyunk a beosztottak. Egyrészt az ő pénzük, azt tesznek vele, amit akarnak. Másrészt lehet, hogy most sokkal nagyobb szükségük van a feltöltődésre, a pihenésre, hogy aztán valami nagy innovációs ötlettel rukkolhassanak elő - mondom én.
- Te hülye vagy - mondják.

Ebben maradtunk.:)

Szóval erről szólt volna a bejegyzésem, csak kicsit részletesebben, érzékletesebben elmesélve. Amikor is úgy lefagyott a gépem, hogy még csak elmenteni sem tudtam az addig írtakat. Mint minden, ez is valamiért történt. Ezért is nem bosszant. Főleg, ha majd arra is rájövök, miért nem akarta a Sors, hogy úgy, abban a formában ez megjelenhessen.

Címkék:

Hozzászólások



Nem számít

Ez a poszt a lefagyásról szól, az előző meg arról, hogyan kerülöm ki és szerelem le a morgolódókat. A lefagyás egyáltalán nem bosszantott, végülis nem a könyvem vázlata veszett oda.:) Hogy megírom-e újra? Volt, már ilyen, de nekem az újra írás mindig gyengébbre sikerül, mint az első blikkre írt dolgok. Szerintem amíg nincs rendben a windows-om, addig nem nagyon érdemes ezen sem gondolkodnom. De igazad van, valamit szerettem volna adni vele, úgy hogy előbb-utóbb újra meg fogom szülni azt a bejegyzést.



számít ez? ha meg akartad

számít ez? ha meg akartad írni, akkor másodszor is meg tudod, és valószínű még jobb is lesz, hiszen már gyakorlattal állsz neki, jobban átlátva átgondolva a mondanivalót. számtalanszor történik ilyen, és biztos szinte minden ember járt már így. a lényeg nem az hogy mi történt, hanem hogy mit reagálsz rá? megírod újra, vagy hagyod hogy eltántorítson? fontos volt neked hogy másoknak adj vele, vagy elég volt ennyi is, hogy "csak magadnak" írtad?