A púpos

Az 1700-as években egy angol kisvárosban élt egy púpos kisfiú. Testi hibája miatt állandóan csúfolta a többi gyerek, kiközösítették maguk közül, és amikor felnőtt, ez akkor sem változott. Ritkán merészkedett ki az utcára, és egyre nehezebben viselte az állandó csúfolódást. Mikor végigment a piactéren, a gyerekek mindig ott ugráltak körülötte és csúfolták.

- Púpos! Púpos! Púpos! - skandálták, amikor meglátták. De jobb szórakozás híján a felnőttek sem kímélték. Ők is csúfolták, sőt, lökdösték és bottal piszkálták.
- Púpos! Púpos! - hallotta és fejében elkezdett visszhangozni a sokat hallott szó.
- Púpos! Púpos! - csak ezt hallotta maga körül már felnőttként is, míg egyszer - maga sem tudta megmagyarázni miért - megfogta az egyik csúfolódó férfi grabancát és úgy vágta a közeli ház falához, hogy a férfi meghalt. A púpos rájött, hogy mit tett, de nem próbált elmenekülni. Tudta, hogy bűnhődnie kell. Meg akarták lincselni, de szerencséjére a közelben tartózkodott egy rendőr, aki az áristomba kísérte.
Hamarosan elérkezett a tárgyalás napja, ahol az ügyész ismertette a vádat, meghallgatták a tanukat, majd a bíró engedélyt adott az ügyvédnek a védőbeszéd megtartására. A védő felállt… Ebben a pillanatban tizenkettőt ütött a templom toronyórája.
- Dél van - mondta az ügyvéd.
- Tudom, ügyvéd úr, de kérem, tartsa meg a védőbeszédet - mondta a bíró.
- Dél van - ismételte meg az ügyvéd.
- Ezt halljuk - mondta a bíró - de nem lehetne a tárgyra térni?
- Dél van - mondta ismét az ügyvéd.
- Ügyvéd Úr! Felszólítom... - kezdte a bíró, de az ügyvéd folytatta:
- Dél van. Dél van. Dél van. Dél van. Dél van...
- Elég legyen!!! - csattant fel a bíró.
- Látja, Bíró Úr - mondta most az ügyvéd. Ez az ember - mutatott a vádlottak padján ülő púposra - negyven évig hallgatta ugyanazt az egy szót. "Púpos, Púpos!" Én mindössze egy perce ismételgettem önnek, hogy dél van és Ön máris kifakadt. Csoda-e, hogy ez az ember ennyi idő után elvesztette a fejét az őt ért csúfolódás miatt?
A bíró hallgatott, majd köhintett egyet és kimondta az ítéletet:
- A púpos ártatlan.
A tárgyalóterem népe hallgatott, a púpos pedig az emberek szétnyíló sorfala között távozott a teremből.

Címkék:

Hozzászólások



Valamikor tanultam egy kis

Valamikor tanultam egy kis jogot. A tanár ilyen történetekkel próbálta megszerettetni velünk a száraz tananyagot. Az biztos, hogy én könnyebben tanultam.:)



Esendő emberségünket példázza ez a történet is.

Megélem naponta, hogy mindennek oka az Emberségünk. Jónak- rossznak egyaránt. Szép történet. Köszönöm kedves Lápipóc.