Tündér szoknyák

Ma séta közben bámészkodtam. A virágokat néztem, melyek az első meleg, tavaszi nap óta virítanak az útszéleken, aknafedelet díszítve a városban. Milyen aprók.

Szeretném, ha örökre megmaradnának.
-Örökre megmaradnak. - szólt valahonnan egy vidám hang, majd tovatűnt.

Ez igaz. Nem tűnnek el. Csak átalakulnak. Majd, ha jön a tél belerajzolom emléküket a hóba, oda az aknafedél mellé, ahol minden tavasszal és nyáron virítanak. Csak úgy jelölésként, hogy élnek és jól vannak ott, ahol vannak. Apró tündérszoknyák, melyek frissen táncolnak a nagy melegben, Kisasszony havában.

Eszembe jut a régi mese, melyben a királylányka kerti virágai minden éjjel életre kelnek és bált tartanak, hogy mind megmutathassa színes szirom alját. Táncolnak és énekelnek.

Mostanában minden annyira bonyolult volt. Ám ezeket a piciny virágokat nézve olyan egyszerű és harmonikus lett az élet. Teszik a dolgukat, örülnek az esőnek, napfénynek, szélnek, hidegnek, melegnek és élnek és szépek. Olyan könnyű okosságokat, jómondásokat, bölcsességeket kitalálni, szavakká formálni. Megtapasztalni viszont talán nem mindig vagyok képes. Csakis hosszú idő árán. "Élj úgy, mint a hibiszkusz rózsa." - tartja a mondás. Ő egyetlen napig ontja gyönyörűségét a világra teljességben, majd elhalva a földre pottyan. S, mint ki kijátssza az időt és teret másnap már egy másik ágon bontogatja szirmait. Ott kell lennie, épp a legjobb időben. Vagy ő vagy én tehát egyikünk, nem érti sem az időt, sem a teret..
-Csak élek. - mosolyog rám pirosan valahonnan az emlékezet egy idejéből és teréből. Valahonnan... és létezik.
Visszatérek ebbe a valóságba.

A fehér tölcsérkék a nap felé nyújtóznak, halkan kacagnak a szellőben és elhatározom, hogy jól kinyújtózom és élek. :)

"Hogy fölfrissülj a nagy Egészben, lásd meg az Egészet minden kicsi részben."
/Johann Wolfgang von Goethe/

http://www.youtube.com/watch?v=ZhzgNQqaJOo
http://www.youtube.com/watch?v=2GBDG6mDt-M

Címkék: