Hála Istennek!

„Hála Istennek!” - hangzik el ajkunkról a sóhaj, ha nagy bajból szabadulunk. Ez az öntudatlan sóhaj, a megkönnyebbülést jelzi, a baj elmúltát. Sokan mondják ezt akkor is, ha egyébként nem hiszik az Istent.

Különböző elméletek vannak a teremtést illetően, bár abban azért nagyjából mindenki egyet ért, hogy teremtő hatalommal rendelkezünk. Az Isten embert teremtett a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett. Azért, hogy uralkodjék, nem pedig azért, hogy rabszolgája legyen, függjön tőle. Vajon, ha tisztában vagyunk ezzel a ténnyel, az mit üzen a számunkra?

Mit jelent az, hogy nem hinni, hanem tudni kell az Istent? „Tudd az Istent!”, hangzik el a Hagyatékban. Tudni kell, mert a hitünk erőssége az amolyan hangulatfüggő dolog. Ha jó a hangulatunk, akkor erősen hiszünk, ha rossz passzban vagyunk, akkor pedig szinte el is tűnik, nincs is hitünk. Pedig, ha csak annyi hitünk lenne, mint egy mustármag, akkor hegyeket tudnánk megmozdítani. Tegyük hozzá, hogy a magyar hagyomány szerint, ha megteszed az egyik felét (azaz a Te dolgodat), akkor az Úristen hozzáadja a másik felét, megsegít! Így tehát, ha a hited szerint cselekszel, akkor a kis hittel megtett kis lépés, kis támogatást kap. Míg, ha tudod az Istent, akkor a hited híján is megteszed a tőled telhető legtöbbet, mert az Isten megsegít. Mégpedig a siker eléréséhez szükséges történések másik felével. Tehát az Isten tudása előrébb mutat, jobb helyzetet eredményez, mintha csak hiszünk benne.

Az a tény, hogy tudunk a biztosan megvalósuló segítségről, sokat segít az Istennel folytatott kommunikációban.

Ma már szinte biztos tény, hogy a 4. dimenzió felett nincs idő. Tehát minden egyszerre történik. Egyszerre, nem pedig sorban, mint azt itt a Földön megéljük. Ebből következően a jövőnek és a múltnak nincsen jelentősége. Ami viszont a jelenben megoldódik, az átíródik minden idősíkra. LÉGY JELEN! Mondja rengeteg segítő. Éld meg a pillanatot!
Én úgy fogalmazom meg, hogy NE LOPJ SE A MÚLTBÓL, SE A JÖVŐBŐL ÖRÖMET MAGADNAK, MERT AZ ÖNÁMÍTÁS, ÖNBECSAPÁS, HAZUGSÁG, HA MÉGOLY KELLEMES IS. ÖRÜLJ ANNAK, AMI MOST VAN!

Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor nyer igazi értelmet a Hagyatékban megfogalmazott jótanács:

„Gyűjtsd össze az embereket és imádkozzatok! De ne könyörögjetek, hanem úgy imádkozzatok az Úrhoz, mint aki tudja, hogy jussa van az Úrnál. Mert az Úr nem hagyja el, aki követi őt!”

Mivel pontosan tudjuk, hogy az Isteni segítség megérkezik, ezért nincs más teendőnk, mint megköszönni azt! Jó előre. Bőven elég, ha hálát adunk az érkező segítségért.

HÁLÁT adunk. Igen, csak ennyi a dolgunk. A teremtési folyamatnál is, azt kell tennünk, hogy beleéljük magunkat az általunk teremtendőbe, mintha már meglenne. Átéljük annak előnyeit, a megvalósulása által bekövetkező örömöket. Ezzel a megélt állapottal jelezzük az Isten felé, hogy készek vagyunk rá, el tudjuk fogadni, meg tudjuk élni. Alkalmasak vagyunk a teremtett helyzet működtetésére, amely esemény így betölti a szerepét. Ha erre képesek vagyunk, akkor a kívánt cél megvalósul.

Általában a levelek végén, a „Szépet!” köszönéssel búcsúzom. Mindannyian törekszünk a boldogságra, amely eléréséhez sok út vezet. Az egyik módszer, ha észrevesszük az életünkben a szép dolgokat. Észrevesszük és örülünk nekik. Ha sok ilyen apró öröm ér bennünket, észrevétlenül a boldogság állapotába kerülünk. Természetesen a szépségek megpillantása, ha tudunk nekik örülni, hálával is eltölt minket. Hálásak vagyunk a Teremtőnek, hogy itt lehetünk és megélhetjük a pillanatot. Ha sok ilyen esemény van az életünkben, akkor a hála érzése állandósul az életünkben. Megtanuljuk, hogy a jelen pillanatban, annak örüljünk, ami van. Felismerjük az élet csodálatosságát és ezáltal erősödik a Isten tudásunk. Nem esik nehezünkre, hogy hálát adjunk neki a már meglévő dolgokért, akkor se, ha mi még nem látjuk őket. Nem látjuk, mégis tudjuk, hogy bekövetkezik. Megköszönjük, hálát adunk és ha megtettük a magunkét és el merjük hinni, hogy a kívánt jó bekövetkezik, akkor megvalósul az életünkben. Ilyen egyszerű!

Megállapíthatjuk végül, hogy a hála érzése, az őszinte hála, segít minket a boldogság elérésében. Gondoljunk csak bele, abba, ha mi segítséget nyújtunk valakinek, újra és újra. Szívesebben tesszük-e ha mindig megköszöni a segítségünket, vagy az esik jobban, ha esetleg, csak újabb és újabb igényeket támaszt segítségnyújtásunk irányába, soha meg nem köszönve azt? Egyértelmű, hogy szívesebben segítünk, ha megköszönik nekünk. A mélyebb érzésű köszönet, pedig a hála. Mint látjuk, a kapcsolatinkban is fontos szerepet játszik. Hálásaknak kell lennünk a szüleink felé is, akár mennyi dolog is van, amivel nem értünk egyet az életüket figyelve, hiszen lehetővé tették, ittlétünket, hogy megélhessük ezt a rengeteg csodát. Hozzásegítettek minket, hogy fejlődjünk, tanuljunk és közelebb jussunk az Isteni teljességhez, az állandósult boldogsághoz.

Higgyétek el, aki nem tud hálás lenni, az nem is érdemli meg, hogy elérje a kívánt célt, mert tisztelet nélkül, nem a megfelelően fog élni a lehetőséggel, elpuskázza azt. Gondoljunk csak a hirtelen, egy lottó főnyeremény által meggazdagodottakra. Több mint 90%, pár évvel a nyeremény átvétele után szegényebb lesz, mint előtte volt. Mert nincs felkészülve a lehetőségre, mert nem tudta átélni, megélni a helyzetet. Nem volt hálás a közelgő lehetőségért, hanem csak próba-szerencse alapon lépet egyet a szelvény megvásárlásával a nyeremény irányába. De hasonlóan látható ez az újgazdagok esetében, akik a pénzhez stílust, kultúrát nem tudnak vásárolni. Annak belülről kellene jönnie, egy megfelelő igény alapján. A belülről érzett hála, a köszönetnek ez az igazán őszinte formája hozzásegít minket ahhoz, hogy a kívánt boldogság megérkezzen hozzánk és ahhoz is, hogy hosszan tartson. Fenntartja bennünk a folyamatos kapcsolatot Istennel, akivel egységben ténylegesen uralkodhatunk a világ felett!

Légy hálás az életedért, mert egyszeri és megismételhetetlen, minden pillanata!

Somogyi Péter
lélekszerelő

Hozzászólások



.

„Nem minden dologért Isten a felelős, de minden az Ő engedélyével történik, mégpedig mennyei okkal, és mennyei céllal.” – írta az egyik lelkipásztor.

Véleményem szerint: a legnagyobb felelősség mégiscsak az engedélyezőt terheli…de jó kifogás!



törvények

Szia!

Szerintem is vannak Isteni törvények, amelyek mindenkire érvényesek. De ezeket nem mi alkotjuk. Ezek mindig érvényesek, ha tudomást veszünk róluk, ha nem. Az ember első nagy tévedése a profán tér létrehozása. Így lehet az, hogy nem az Isteni törvények szerint élünk. Ezért aztán az ok-okozat törvénye értelmében sok kellemetlenségben lehet részünk.

A személyes felelősség minden esetben fennáll, ha szeretjük, ha nem. De a saját kis közmegegyezéses hazugságainkat ne tévesszük össze az Isteni törvényekkel, mert az aztán komoly galibához vezet.

Szépet! Péter



Nagyon jó írás,köszönöm

Nagyon jó írás,köszönöm szépen!!



Köszönöm, ment is a

Köszönöm, ment is a kedvencekhez :)