A pénz boldogít? Milyen az, ha valaki igazán gazdag?

Először is vegyenek tollat, papírt és írják össze, ki számít ma gazdagnak, csupán az anyagi síkon, majd az összes síkot figyelembe véve!

Még az előző évezredben, jártam a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára. Az egyik pénzügyi szak tanára a következő kérdést tette fel nekünk:
Milyen az, ha valaki igazán gazdag?

Természetesen az anyagi sík szempontjából volt kíváncsi a véleményünkre. Sok válasz elhangzott: egy ház, lakás, nyaraló, két autó, állandó milliós jövedelem, ötös lottó nyeremény … Egyik válasszal sem volt elégedett. Mikor már elég sok válasz érkezett és egyik sem felelt meg neki, úgy gondoltam, próbát teszek, elmondom az én elméletemet. „Igazán gazdag az az ember, aki a világ bármely pontján, megveheti azt amire éppen szüksége van, vagy amihez kedve van, anélkül, hogy ki kellene számolnia, hogy ezért mennyit kell majd spórolnia, miről kell majd lemondania.” Ez végre tetszett neki. Olyannyira, hogy a dicsérete mellet, egész évben éreztem a pozitív, segítő figyelmet a részéről. Akkoriban így is fogalmaztam: „ez egy ötöst érő válasz volt”. Ma annyival pontosítanám az akkori mondatomat: „Igazán gazdag az az ember, aki a világ minden pontján ki tudja elégíteni az igényeit, anélkül, hogy ki kellene számolnia miről kel majd lemondania és mennyit kell majd spórolnia ezért.”

Az akkori véleményem az anyagi világ, egy jónak tűnő megközelítése a gazdagságra. De mi van, ha tovább gondoljuk a kérdést. Egyet ma már biztosan tudunk. Az anyagi világban sincs olyan, hogy állandó. Tudjuk, az atomokban az elektronok folyton keringenek, sőt a mért helyen találhatóak, az állandó mozgásuk ellenére. A tárgyak körvonalai, pont az atomi felépítés miatt, nem olyan körülhatárolhatóak, mint ahogyan az látszik. Vagyis, ha leülünk egy székre, akkor a mi határunk beleépül a nadrágéba, a nadrágé pedig a szék anyagának a határaiba. Ez azt jelenti, hogy energetikailag olyan kölcsönhatásba kerülünk, mely azt feltételezi, hogy amikor felállunk, magunkkal viszünk egy kicsit a székből, míg belőlünk is marad hátra energia. Véleményem szerint a falon áthallatszó zene is egy olyan energiamennyiség (a hang az hullám), amely a fal részecskéi között áthalad. Ha azt elfogadjuk, hogy az anyagi világban sem állandó semmi, hiszen minden mindennel folyamatos kölcsönhatásban van, amely következményeképpen állandóan változik az energiája, nő vagy csökken, akkor a gazdagságról alkotott fogalmunkat is át kell alakítanunk. Tudjuk azt is, hogy az anyagi javak, melyek állandóak, mind elveszhetnek, megsemmisülhetnek, eltűnhetnek, egy gazdasági válság, vagy egy természeti katasztrófa eredményeképpen.

Gyermekkoromban volt egy kedvenc példabeszédem. A Nagyszüleimtől halottam. A történet röviden arról szól, hogy van egy apa, aki gazdag. Mivel megöregedett, rá akarja bízni a birtokot az egyik fiára a három közül. Azt, hogy melyiknek adja az irányítást, úgy akarja eldönteni, hogy mindegyiknek ad 1 talentumot (ókori fizető eszköz, amely sokat ért). Abban egyezik meg velük, hogy egy éven belül találkoznak és megbeszélik, ki mihez kezdett a talentumával. Mindegyik fiú nekivág a világnak, majd egy év múlva Édesapjuk házában találkoznak. Az apa sorra kérdezi őket, mihez kezdtek a tőle kapott talentummal. A legidősebb szánja, de elszórakozta. Miután az apa nemtetszését látja a középső, lelkesen mondja: - Édesapám, íme a talentum amit adtál, én elástam és megőriztem Neked. A harmadik, a legkisebb fiú, odalép az Édesapjához és leteszi elé a kapott talentumot: - Édesapám, íme a talentum amit Tőled kaptam. És íme még egy, amit Neked ajánlok. A Tőled kapottat befektettem, így lett a második. Életemben sokszor jutott eszembe ez a történet. Sokszor, újra és újra. Pontosan azért, amit a nagyszüleim még hozzátettek ehhez a történethez. Szerintük, amikor megszületünk az Úristen ad nekünk is egy-egy talentumot, azzal a céllal, hogy használjuk mi is fel, éppen, mint a legkisebb fiú és fialtassuk meg. A talentumok azok a képességek amivel születtünk. Szerintük, ami az én véleményem is, a képességeinkkel élni kell, nem szabad őket parlagon hagyni. Így aki okosabb, annak tanulnia kell. Akinek a kézügyessége jobb, annak azt kell fejlesztenie… A veszni hagyott képességek talentumok, azt mutatják, hogy nem tesszük meg amiért születtünk. És ez nem helyes. Minden esetben, ha azt tapasztaljuk, hogy nem haladnak a dolgaink, akkor érdemes elgondolkoznunk azon, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel, megfelelően élünk-e, a képességeinket kamatoztatjuk, vagy inkább elfecséreljük, méltatlan esetekre, helyzetekre. Megállapíthatjuk, megfelelő őszinteség mellett, hogy az adott szituációban, melyik fiú szerepe a miénk. Így könnyebben eldönthetjük, mi a teendőnk, hogy az Isteni segítség is megérkezzen.

A párkapcsolatokról szóló cikkeim egyikében írtam, mely szerint, az a jó, ha változótársat választunk magunknak, olyat, aki velünk együtt változik, a megfelelő irányba és ütemben.

Azt látjuk, hogy a jó párkapcsolathoz, változótárs kell, a fizikai világban is minden változó, a testünk összes sejtje kicserélődik 7 évente. Az anyagi síkon pedig akkor vagyunk gazdagok, ha bármikor, bárhol, ki tudjuk elégíteni az igényeinket, számítgatások nélkül. Bármilyen, akár állandóan változó körülmény közepette, is helyt kell állnunk. Ha minden változik körülöttünk, semmi sem állandó, akkor meghatározhatjuk-e a gazdagság fogalmát olyan dolgokkal, amelyek állandóak? (pénz, lakás, ház, kocsi, hajó, repülő?)

Amennyiben vannak képességeink (talentumok), amelyeket használunk, (fialtatunk) és a tetteink, amelyek mellé megkapjuk az éppen akkora mértékű Isteni segítséget, akkor képesek lehetünk arra, hogy bármilyen helyzethez alkalmazkodjunk, jön ami jön. Így, ha mindenre jól reagálunk, megtaláljuk a számunkra megfelelő megoldást, akkor az elején feltett kérdés, kiterjesztve: Mikor vagyunk igazán gazdagok? - megválaszolást is nyert.
Az életünk kezdete előtt, a tervezéskor választott képességek felismerése, az önismeret útján, ezek megfelelő alkalmazása a megfelelő helyzetben, amit az őszinteség tesz lehetővé, azt eredményezi, hogy minden helyzetben lehetőségünk adódik a számunkra megfelelő megoldás véghezvitelére. Így bátran állíthatjuk, hogy gazdagok vagyunk, hiszen a helyzettől függetlenül képesek vagyunk a számunkra fontos igényeink kielégítésére.

Őszintén haladjunk, Önmagunkért, hogy felismerve képességeinket, talentumainkat, minden akadályt legyőzve gazdagnak érezzük magunkat, az életünk minden területén, megfelelve a változás szavának!

A gazdagsághoz vezető út, az őszinteségen keresztül megélt önismeret által járható csak végig. A hazugság elfedi azt, akik vagyunk, a talentumainkkal együtt. A képességeink felismerése nélkül pedig nem vagyunk képesek a legjobb megoldás megtalálására, így hiányunk és nem gazdagságérzetünk lesz az életünk során.

Somogyi Péter
Lélekszerelő

Hozzászólások



Talentum

" talentumot (ókori fizető eszköz, amely sokat ért)".

Ettől sokkal több!

"A földi életre való talentumok azok, amelyeket Isten már a születése előtt belehelyez az emberbe.
Valamilyen testi, lelki, vagy szellemi adottságok, amelyeknek e földi életben nagy hasznát veheti az ember. Ezeket a talentumokat lehet gazdagítani, fejleszteni. Ilyen talentumok, természeti adottságok vannak az élet minden területén, ipar, mezőgazdaság, zene, vagy bármilyen művészetben. "



jó, hogy leírtad, de én nem látom az ellenmondást

Szervusz!

Először is fontos tisztázni, hogy ez egy gazdasági iskola, csupán anyagi jellegű dolgokra vonatkozó kérdése volt.

A megoldás mégis az utolsó soraidban van. "Úgy döntöttem...", tehát azt tetted amit akartál. Nem akartál Velencében komplett kollekciót vásárolni, a cipőtől, a kalapig. Így nem is frusztrál a tény, hogy nem veheted meg. Mert, ha akartál volna és nem megy, akkor nem biztos, hogy gazdagnak éreznéd magad. Csakis az után, ha úgy döntesz, Neked megfelel amit megvehetsz. De ez a gazdagság egy más jellegű, lelki gazdagság és nem anyagi.

"mert még mindig nem vehetem meg gondolkodás nélkül amit akarok?" Nem hiszem, hogy a gondolkodás nélküli vásárolgatásról írtam, volna. Nem hiszem, hogy az a cél: vegyünk, mert megtehetjük. Ez a fajta viselkedés az anyagba fordult, vásárlási lázban égő, örömét a birtoklásban kereső fogyasztói társadalom tipikus polgáráé. Se nem gazdag, se nem boldog. Csak gyűjt, mert talán a következő tulajdon megszerzésétől jobb lesz. Sokszor, maga a vásárlás teszi boldoggá. Szóval, messze van a gazdagságtól, bár birtokol. Aminek a rabja is.

Minden földi teremtés alapja a döntés. Ezt sokan elfelejtik. Mindenki a saját döntései szerint kialakult világban él. Ott gazdag vagy szegény, a saját döntésének megfelelően. De azért a világ nem teljesen szubjektív. Vannak objektív valóságok, amiket elfelejteni, figyelmen kívül hagyni nem okos dolog.

Igen, dönthetsz úgy, hogy az adott anyagi helyzetedben Te gazdagnak és boldognak érzed magad! Sőt ez előbb vezet a további gazdagodáshoz, mint az elégedetlenség! Éppen, mint ezt a Hála Istennek írásomban is írtam.

Köszönöm, Péter



Ki a gazdag és mit csinálnak?

Kedves Lélekszerelő!

Biztos nem haragszol, ha nem értek egyet a meghatározásoddal a gazdagságról. Sem az eredetivel, sem az általad javított kiadással sem.
1. A gazdagság relatív fogalom, hiszen mihez képest. Én például úgy gondolom, hogy gazdag vagyok. Pedig sokak fogalma szerint nem, viszont pár éve még sokkal szegényebb voltam és sok emberhez képest igenis gazdag. Van meleg lakásom télen, van autóm, méghozzá olyan, amit én szerettem volna, választhatok a boltban, hogy mit egyek aznap és ezt már szélesebb skálából megtehetem, mint sokan mások. Most akkor ne érezzem magamat gazdagnak, mert még mindig nem vehetem meg gondolkodás nélkül amit akarok?

2. Attól -is- lettem gazdagabb, hogy jól megnézem, hogy mi hol mennyibe kerül ugyanakkor sokszor olyan kiadást teszek meg, ami valamely családtagomat boldoggá teszi és a jövője vagy a jelene szempontjából fontos, pedig kellene máshova a pénz, de én akkor tudom és érzem, hogy a pénz csak eszköz és hiszem, hogy amit kiadtam, az visszatér hozzám.
Nem mellesleg a pénz csak eszköz volt ahhoz, hogy őt és magamat boldoggá tegyem és kapjon egy lehetőséget, ami fontos neki.

3. Azok a "gazdagok" akiket ismerek, igenis ismerik a pénz értékét és okosan bánnak vele. Nincs sem túlértékelve, sem pedig leértékelve, hanem a helyén van kezelve.

4. Majd akkor leszek gazdag, ha olyan gazdag leszek, hogy bármit bárhol megvehetek? Lehet, de akkor túlságosan messze tenném magamtól a célt. Én "szegényen" is és "gazdagon" is sokat vagyok boldog és ez sokkal fontosabb. Boldog voltam, amikor egyszer hó végén találtam egy ötszázast a pénztárcám dugihelyén és boldog voltam akkor is, amikor kiadtam valamire csak azért egy nagy összeget, mert boldog volt tőle egy családtagom, pedig azzal lenulláztam a bankszámlámat. Na jó, lehet, hogy a bank már nem volt ilyen boldog, de én igen:))

Én gazdag vagyok. Azóta, amióta így döntöttem.
Én boldog vagyok. Azóta, amióta így döntöttem.
Csupán ennyi volt.

Most akkor ki a gazdag?



...de jó, ha van

Azt írtam volna, hogy nem fontos? Szerintem, is az, de van pár baj azzal, ahogyan viszonyulunk hozzá. A pénzből célt csináltunk, miközben csak egy eszköz. Eszköz, hogy eljuthass, pl.: Firenzébe. Éppen olyan helytelen a teremtéskor erre koncentrálni, mint az életcéloknál az oda vezető útra. Aki az utat is meghatározza, a legritkábban jut el a célhoz. Aki pénzt akar, az nehezen jut hozzá. Aki képes egy nemes célt kitűzni, az minden esetben megkapja hozzá az eléréséhez szükséges eszközt, akkor is ha az pénz. Firenzébe pénz teremtése nélkül is el lehet jutni. A kérdés, hogy Firenzébe akarsz menni, vagy a pénz birtoklás a fontos. Arról nem is beszélve, hogy az könnyen függőséghez vezet. Anyagfüggőséghez.



köszi

köszi



:-)

Üdv a fedélzeten, Péter!



A pénz

nem boldogít, de jó ha van :)
Eszembejutott egy életesemény, egy emlék. Ha nincs pénze apámnak, ez nem történt volna meg. Volt, így 16 évesen, egy csodás hónapot tölthettem Firenzében. Életem legszebb nyara volt, és egyben a legnagyobb bizonyítás, arra, hogy érett vagyok, hogy engem aggódás nélkül el lehet engedni teljesen egyedül. Kevesebb lennék enélkül a hónap nélkül. Pénzkérdés volt, hogy mehetek. Vagy ott volt a Grand Canaria-i utazás. Pénz. Rengeteg pénz. De az emlékek felejthetetlenek, nem adnám semmiért. De az autóm is rengeteg felejthetetlen emlékkel ajándékozott már meg! Egy barangolás egy szép tájon, izgalmas helyzetek, amikoet még az unokáimnak is emlegetni fogok, az hogy egy ismerősöm egyszer látott elindulni, azóta csak Fittipaldi-nak szólít, és azt terjeszti, hogy autóversenyző vagyok...
Egyetéretek, hogy fontosabb a lelki gazdagság az anyagi gazdaságnál, de mégis rengeteg mindenhez kell. És itt nemcsak a napi létre gondolok, a "szükséges" tárgyakra...
A tehetség pedig... mindenkin magán múlik, felfedezi-e, fel meri-e vállalni, mennyire bírja a korlátokat átlépni. Én írok. Novellákat (amiket még soha senki nem látott), és verseket, amit páran láttak, tetszést arattam. Mikor még gimis voltam, anyukám azt mondja ne pazaroljam a papírt, akkor írjak, ha úgy írok, mint Ady. Mikor jó tíz évvel később elolvashatta a verseimet (már amit addig nem égettem el) bocsánatot kért. Közel sem írok olyan jól mint Ady, de neki szépek voltak, egy pillanatra belelátott lelkem mélyére. És én tovább írok. Magamnak, mert nem érdekel kinek tetszik, kinek nem. Nekem jó, nekem segít. Nem akarom kiadni, fillérekre váltani, mert nekem annál többet ér minden betűjük.



Én akkor kezdtem érezni, hogy

Én akkor kezdtem érezni, hogy gazdag vagyok, amikor lemondtam minden gazdagság iránti igényemről.
Ekkor bekövetkezett a csoda. Gazdag lettem.
A szó legszorosabb értelmében.

Miért vágyik valaki gazdagságra? Azért, mert még nem érti, és nem tudja érzékelni, hogy gazdagságba született. Éppen ezért nem is várhat mást, mint az általa elképzelt valóságot, azaz a szegénységet. Pedig ez csak a képzelet szülte és az energiánk formálta. Azaz a körülötte lévő igazi gazdagság világát szépen lassan átformálta a saját elképzeléseinek megfelelően szegénységgé.

Szeretettel!



:)

Ez tetszett