Átverés?!

Rossz érzés, amikor átvernek. Szerettem volna elkerülni ezeket a helyzeteket. Az élet viszont újabb és újabb feladatokkal ajándékozott meg, és azzal a tudattal, hogy ezeket elkerülni nem mindig lehet.
Az ember csalódott, szomorú, és dühös lesz egy ilyen esemény kapcsán.
Egész addig, míg azt hittem ezeknek én vagyok az oka, sikeresen át is vertek.
Onnantól azonban, amikor szabadon meghoztam egy döntést, egy elhatározást, sokkal könnyebb dolgom lett.
Az ember egyszerűen belesétál a helyzetbe...
Először legszivesebben bosszút álltam volna. De egyszerre csak halványulni kezdett ez az érzés. És egyre távolabb került tőlem. Gondoltam, ha ez az érzés így akarja, akkor elengedem. Mérges voltam, de nem vezettem le a másik emberen.
Jött a következő helyzet.
Egyre furcsább mondatokat kaptam. Furcsának tűntek, mivel megváltozott a belső világom.
Mert feldolgoztam az érzéseimet minden megélt esemény kapcsán, bármi is került az életembe.
Végül láthatatlan szálakra bukkantam, amit nem mondott ki a másik ember, de ösztönösen megéreztem.
A bosszú hullámai lassan enyhültek, eltűntek, bár dühöngtem, de végül elengedtem a dühöt is.
Megjelent egy fontos mondat: Ennek nem én vagyok az oka!
Már nem ragaszkodtam semmihez érzelmileg, csak élveztem, ahogy szórakoztat a formák világa.
Új tudás lépett be az ismereteim közé.
Végül odáig jutottam, hogy lelepleztem egy csalót egy közösségben, és olyanokra bíztam akik majd egyengetik az ő útját.
Bár dühös voltam rá, mégsem rajta vezettem le a dühömet.
Elképzeltem ahogy őt is csalódás éri...mert...egy kicsit...én is átvertem.
:D

http://www.youtube.com/watch?v=Bg7Q11u9R0c&feature=fvst

Hozzászólások



Én is köszönöm unique!

...



Lolli :-)))

Furcsa paradoxonnak tűnhet...

Hisz első az, hogy magunkban keressük a hibát... /hisz tükrök vagyunk..../

Majd megtaláljuk, figyelünk rá...! Lépünk tovább egy érzésel gazdagabban, egy gondolattal okosabban, egy zsákkal kevesebbel...

Megint jön valami... De valami más!

Már bejön ez a kérdés, Biztos, hogy velem van a baja? Biztos, hogy nem érdek az a szeretet? Érzelmi üzlet?
DE fordítva is átgondolom!: Nem lehet, hogy igaza van? Ha szeretem, átgondolom. Aztán szabadon döntök. És nem hárítom a valaha "rossz" döntéseim következményeit másokra. (Szerintem nincs rossz döntés..., akkor, annak fényében az volt a legjobb, netán azt kellett megtapasztalnunk, így alakult... nincs "mi lett volna ha" ) Mármint zsigerből de, aztán mégsem:

Akkor válok igazi áldozattá, ha hagyom. Még az ő felelősségét is magamra veszem. Ha önmagam is feladom.
És ha mögé nézel, mármint, ha akarod, látod, hogy ő miért teszi azt, amit.
És ezzel el is engeded az egészet. Kilépsz mentális és akár fizikai síkon.

Ezt most a saját helyzetemre interpretáltam.

Köszönöm szépen.