thesecret.hu

Emlékszem az volt a kedvenc kalandom, hogy elmentem az ismeretlenbe – utaztam, buliztam teljesen idegenekkel -, mert elvágyódtam.
A jelenből már nem akarok elvágyódni. Minden ellenállás megszűnt bennem úgy érzem.
Öt hónap alatt ráéreztem, és eldöntöttem, hogy minden napomból tanulok hangyaszorgalommal.
Mert én meg akarok gyógyulni, mert még nem érzem azt az egységet magamban.

Félve kérdeztem többeket, hogy vajon ehhez mennyi idő kell?! Nekem éveket mondtak.
Elszomorodtam.. aztán csak mentem a saját fejem után. Jól tettem!
Nem kellenek évek. A fenét!
Hát én ezt jól benéztem magamnak. Úgy döntöttem, hogy most már velem innentől minden rendben.
Ez az időszak volt az életem eddigi legtermékenyebb lelki fejlődése.
Az ösztöneim egyszer csak feléledtek. Megérzek dolgokat, előre látok csukott szemmel is.
Az ellenállásaimat jelentősen lebontottam.
Azt is megfigyeltem, hogy mire haraptam. Hát már nem harapok rá.
Gondoltam, akkor itt véget ért az egész. Nincs már dolgom ezzel tovább.
Persze másnap kapcsoltam, hogy a tudatosság kikapcsolásának semmi értelme az ég egy adta világon.
Ettől megkönnyebbültem, hiszen a kedvenc játékomat folytathatom.
Az életet, amit nagyon élvezek.
Ami el akar tűnni, elengedem, ami meg akar jelenni, szívből üdvözlöm!
Nem kérdezem, miért megy, és nem kérdezem miért jön, csak úgy elfogadom.
Egyszerű kívánságokat mormolok el imaként, és elfogadom, hogy másnapra megvalósulnak.
Pont ott, pont úgy, pont akkor...
Sosem látott embereket szólítok régi ismerősként.
És a kétség gyötört: -Hogy fogom felismerni a tükörképemet?
Felismertem, egyszerűen ráböktem.
Te vagy az!
Te vagy a kiválasztott!
Emlékszem rád a bensőm legmélyéről.
Te úgy szólsz hozzám, ahogy más nem tud.
Bármit mondj is nekem, egy pillanat alatt meghallom a sorok között a bizalmat, és az elfogadást.
Már természetes, hogy minden kérdésemre megtalálom a választ.
A múltamat úgy észleltem innen, hogy még az is örömtelivé változott.
Néha emlékszem magamra...egész máshogy. Máshogy emlékszem...magamra...
Eltűntek a régi borús napok.
Én annyira kíváncsi vagyok!
Megyek is, kitaláltam egy új feladatot...
Mert ahogy az egyik életre tanítóm mondta, aki jól átvert: -Adni kell!
És milyen igaza van!
Kaptam rengeteg erőt a közösségtől, és szeretném visszaáramoltatni a közösség felé.
Biztos, hogy szükség van rám!
Ez egy nagy kaland!
Sosem felejtem el, mindig emlékszem rá.

http://www.youtube.com/watch?v=qVOa4-JwdV8