thesecret.hu

Tényleg működik! Én is csak nemrégen tapasztalom, ha megbocsájtasz, mindkettőtöknek jobb lesz!
Nagyon nehéz! Való igaz! S az is, hogy nem megy egyik napról a másikra, s nem csak egy alkalommal szükséges. Minden nap képzeld el, és fontos, hogy magadnak is bocsájts meg!!! Akkor fogod tudni, hogy "kész", ha már nem lesz rossz érzés rágondolni.
Legyen nagyon szép napod!
Puszi.

Akkor is megbocsájthatsz neki, ha nincs veled. Magadban, neki. Akár képzeld el, hogy ott áll előtted, és mondd hangosan mit mondanál. Talán ezzel be is vonzod, hogy ez valóban megtörténjen és így neki is elmondhatod. Mint ahogy May is írja, a lényeg tulajdonképpen nem az, hogy ő tudja, hanem, hogy Te megbocsájts... Akár magadnak is. Lehet, hogy nem úgy reagálna ahogy várod, még az is elképzelhető, hogy nem fogadja el a bocsánatkérésed, de a Te szíved végre kinyílik és lehull róla az a nehéz súly!
A biztos pont te vagy Harmatcsepp! Az ő szándéka nem tiéd, az amit ő tesz, az nem te vagy!
Azért kiszámíthatatlan, mert azzá teszed. Engedd el és jönni fog! Minden. A megoldás is. Ne akard annyira, hogy ott legyen és pont ott és csak neked. Fogalmazd meg a szándékod, képzeld el, minden érzékszerveddel, s aztán engedd el.
Minden úgy fog történni, ahogy annak történnie kell!

Sok szeretettel!

Kedves Felebarátikérdés,

a fórumon nagyon nehéz úgy írnom, hogy az érthető legyen. (a konkrétumok elhallgatására törekvés miatt). Visszaolvastam. Na, attól nem kell tartanom, hogy valaki abból valami értelmeset ki fog tudni hámozni…. se eleje, se hátulja, nevezzük hangulati képnek. Rossz kedvem volt, össze-vissza csapongtak a gondolataim.

A kiszámíthatatlanságot az adott jelenre értem. Rádöbbentem, hogy tervezhetek én bármit, a számításba úgyis hiba csúszik, … mint ahogyan az meg is történt.

Konkrétan fogalmazok: Egyszerűen nem volt ott, ahol papírforma szerint lennie kellett volna.
Hiába mentem el, őt nem is láttam, így esélye sem teremtődött meg a bocsánatkérésnek.

Rádöbbentem: a szándék részemről kevés, …az ő tudta, beleegyezése nélkül, egyszerűen az egész ügy kudarcra van ítélve.
Mivel máskor sem fogom biztosabbra tudni, hogy mikor, hol van… felesleges próbálkoznom. (=kiszámíthatatlan az egész!).
Nincs kommunikáció, nincs semmilyen biztos pont …

Köszönöm, hogy elmondhattam!

pontosan ez a lényeg, mind azt kapjuk, amit bevonzottunk, oda is, vissza is. Bár ez nem "elvárás", hiszen az szándékosságot jelentene. Nem "Te akartad". Inkább bevonzás. Az emberben rezeg valami, a világ megfelelő része meg átveszi ezt a rezgést, és válaszol. Ahogy "A víz üzenetei" videóban mutatják. Ez fizika, nem minősít, nem értékel. Adja a jót, adja a rosszat. Palacskó András írta valahol, és nagyon kifejezi a lényeget: nem azt kapjuk, amit akarunk, vagy amit gondolunk, hanem, akik vagyunk...

Nem hiszem, hogy ez azt jelentené, hogy szereted a fájdalmat. Ezek azért vannak - a Ho'opnopono-ból tanultam, nem magamtól vagyok ilyen okos ;) -, hogy megéld, észrevedd, és tegyél róla, hogy meggyógyulj. Épp úgy, mint a fizikai fájdalom. Fáj a hasam, onnan tudom, hogy valami nincs rendben, így vagy úgy megkeresem az okát, és keresek rá gyógymódot. Ha hamar észreveszem, akkor csak kicsit fáj, ha nem törődök vele, csak megélem, akkor egyre jobban fáj, satöbbi, nem muszáj végiggondolnunk. A lelki fájdalom ugyanúgy működik.

Mostmár az a lényeg, hogy ha már megéled, gyógyítsd meg, különben újra megkapod ugyanezt (lehet, még nagyobb-ban). Ha csak túléled, és az idő mossa el a fájdalmat, vagy elfojtod, az nem segít. Csomó módszer van a gyógyításra, én a Ho'oponoponot azért szeretem, mert gyors, nem kell túlzottan belemerülnöm, nem von el energiát az életem más területeitől, és ingyen van :), de végül is mindegy, mivel gyógyítod meg, csak csináld meg :)

Kedves CsMariann,

Ha igaz, amit mondasz, akkor megvan a felmentésem.
Ha jól értem, amit írtál: Akkor ő azt a viselkedést várta el tőlem, amit kapott?!
És fordítva: én is azt kaptam, amit tőle vártam?!
Hű, ez ijesztően hangzik!
Következtetés: szeretek szenvedni …. Jól értelmezem a Titkot?

Bekesseg nektek!

Kedves Harmatcsepp,

sikerult hosszas tepelodes utan vegre felkeresni es bocsanatot kerni?!
Jol tetted.
Nem bocsajtott meg azonnal?
Miert varod el ,hogy ugy reagaljon, ahogy te szeretned?
A megbocsajtas mar nem a te feladatod.

Csodak vannak, mindennap, mindenhol, mindenkor. Vedd eszre! :)

Bekes, szep napot!

Miért bántunk? Miért félünk? Miért gerjeszt valaki félelmet? Mire megoldás a bántás? Miért ilyen szegényes az ember eszköztára a "boldogság", boldogulás felé? Miért vagyunk koldusok, kisemmizettek?
Basszus!

Jó reggelt!

Van olyan, amikor valamit nagyon nehezen bocsátunk meg.

Azt tapasztaltam, hogy a neheztelés csak engem nyomaszt, a másik személy lehet hogy nem is tud róla. Engem viszont nem csak, hogy nyomaszt, hanem a másik személyhez láncol és függök tőle, mint a rabszolgája akár.
Ez viszont megint csak nekem rossz, nem neki. Én úgy érzem, mintha a meg nem bocsátás egy súlyos lelki tehet lenne, ami száz karral húz valamerre és biztosan nem arra, ahova én a céljaim szerint menni szeretnék.

Többször volt olyan tapasztalatom is, hogy igazából az embertársamnak még csak-csak megbocsátottam valamennyire, de önmagamnak nem tudtam. Önmagamnak nem tudtam megbocsátani azt, hogy még mindig azokat a tanulópénzeket fizetem meg, még mindig ugyanazokat a köröket futom és úgy éreztem nem fejlődök eléggé.

Amikor sikerült bármilyen módszerrel is eljutnom a valódi problémáig (ami lehet meg nem élt harag, düh, félelem, neheztelés, fájdalom) és hagytam, hogy átéljem az érzést, akkor előrébb jutottam a megbocsátásban is.
S valahogy olyan volt utána, mintha egy nagy-nagy ablakot kitártak volna, amin beáramlott a fény, az áldott szellő és minden sokkal könnyebbé vált (megnőtt a tolerancia szintem, az együttérzésem, a szeretni tudásra a képességem).

A fentiek fényében megfontolandó, hogy miért érdemes megbocsátanunk bárkinek bármiért (a haragunk csak bennünket mérgez, Őt nem)

Van, amit nem lehet, vagy nem akar az ember megbocsátani.
Ilyenkor mi a helyzet?