2010. november 2. kedd - 21:37 | beküldő: Melinda79
Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.
Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot...
Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!
Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged...
Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!
Taníts még engem, hogyan lehessen,
Új reményt adni csüggedésemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.
Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!
(Szuhanics Albert forrás: poet.hu)







Hozzászólások
Szívből köszönöm...
Szívből köszönöm, hogy olvashattam !!!!! Gyönyörű szép, és minden sorára nagy szükségünk van.
Szeretettel: csicsernyica
keby1974,Tiszavirág,sterkeni!
Szívből örülök,hogy ezen kis verssel feldobtam a hangulatotokat!:)
Egyszerű,de nagyon szép vers..,és minden "szöszenet"amikre most szükségünk van,azok mind benne vannak.Érezni a szeretet a versben,a nyíltságot,hitet,erőt..,és ösztönözz arra:soha ne adjuk fel!!
Szép napokat nektek!
Ez gyönyörü!
Be is került a kedvenceim közé!
Köszönöm
Kedves Melinda!!
Szeretnék csatlakozni az előttem "szolohoz" .....:)))))))
Szeretettel ölellek
Tiszavirág
Szia
Ez nagyon, nagyon szép!!!!
Köszönöm:-)