Gondolatok a harmóniáról - Dr. Héjjas István filozófus, kutató könyve alapján

Fantasztikus könyvre bukkantam.
Dr. Héjjas István, a keleti vallások filozófiájáról hihetetlen mód ír összegezve és hasonlítja össze a keletet a nyugati világgal.
Szívből ajánlom könyvét, de más írását is, azoknak, mélyebben szeretnének foglalkozni a kelet rejtelmeivel.

De hogyan is gondolkodtak az ősi kínai tradicionális császárság idejében a harmóniáról, mely alapjai a mai világban is megtalálhatóak?

A hagyomány szerint a legfelsőbb hatalom az ÉG, melynek földi képviselője a császár volt, aki nem csak uralkodott a nép felett, hanem vallási és szellemi vezető is volt egyben.

A kínai gondolkodásban a kezdetekkor is már jelentős szerepet kapott az ősök, valamint a különféle istenek és szellemek tisztelete. Úgy gondolták, hogy mindezek felett valamiféle legfelsőbb hatalom, vagy valamilyen rendezői elv áll, mely lehet az ő általuk akkor tisztelt Isten - Sang Ti, de lehet maga az Ég - T'ien, vagy akár az "örök törvény" - a TAO.

Az i.e. I. évezred során kialakult ősi kínai tradicionális bölcseletekben is megmutatkozott már a harmónia iránti vágy. Világnézetük alapján - s normális körülmények között - a világban harmónia uralkodik, és a dolgok mennek a maguk természetes rendje szerint, ha abba nem akarunk illetéktelenül, úgymond okvetlenül beleavatkozni.

A harmónia egysége, olyan mint egy csodálatosan működő zenekar, melyet egy láthatatlan karmester vezényel. Ez nem egy személy, hanem az UNIVERZUM természetes rendje, melyben minden magától a helyére kerül - persze ha hagyjuk!

Az ősi kínai tradicionális kultúrában nem hittek a haladásban. Úgy gondolták, hogy a társadalom és természet ciklikusan ismétlődik, s ez nem haladás, hanem a jelenségek időszakos fel-le hullámzása - melyben nincs jó és rossz, hanem egy körforgás. "Nyugatiasan" lefordítva - minden után jön egy másik, jó után a rossz és fordítva, nappal után az éj, tehát változik, ismétlődik minden.
Olyan világban szerettek volna élni, amely több ezer évig él.

A harmónia, a világ természetes rendjének időtlen időikig való megőrzése volt az, ami igazán fontos volt. Ennek megfelelően alakultak ki a legfontosabb, máig fennmaradt ősi kínai bölcseletek.

Konfuciánus is azzal foglalkozott, hogy hogyan élhetünk harmóniában a társadalommal, a többi emberrel, de úgy, hogy ne bolygassuk a társadalom rendjét.

A Taoista bölcseletek szerint, s alapkérdésként fogalmazták meg - hogyan érhetjük el és őrizhetjük meg a belső békénket, hogyan élhetünk harmóniában, a minket körülölelő és befogadó világgal.

A Ji King filozófiája pedig a világban periodikusan ismétlődő jelentségek szabályszerűségei és azok szerepe a mindennapi életünkben.

Azt gondolom ezek ismeretében, mi nyugati emberek, ebben a rohanó világban, nem véletlenül nyúlunk vissza ezekhez az ősi, még mindig, mai napig virágzó és élő tradíciókhoz. Már felismertük, hogy időnként meg kell állni, pihenni kell, magunkba kell mélyedni, megismerni önön magunkat, "ki is vagyok én?", és vágyunk a harmóniára.

Ha mélyebben elmélyedtek pl. a könyv olvasatán, választ kapunk azokra a kérdésekre, hogy miben különbözik a keresztény vallás, miért is keresik oly sokan a keleti vallások által nyújtott "megnyugvást". Lehet ez orvoslás, sport, kulináris élvezetek, zene, stb. bármi - de tény, egyre többen vagyunk, akik vágynak a belső és külső harmónia megélésére.

A harmónia - nektek mit jelent?

Hozzászólások



Szmörcsinek - Hogy is van ez????

A taoista költészetet a mi nyugati fejünkkel egy kissé nehéz megérteni......
Nagyon nehezen tudunk kibújni ebből a gondolkodásból.
Ami számomra szimpatikus, hogy nem egóból dolgoznak, gondolkodnak. A közösség, a mások iránti cselekedet, segítés, úgy mond az önfeláldozástól (na ezt fogják a legkevésbé megérteni sokan) leszünk teljesek. Nyilván kell - egy bizonyos szintig - az önszeretet, én inkább ön magam tiszteletére fordítanám le. De minél jobban lecsendesül valaki, minél inkább teszi "szép csendesen a dolgát" hittel, meggyőződéssel, annál inkább lesz bölcs, hiteles, úgymond emberi.
Tény - egy kis értelmezés szükségeltetik a tao költészethez, gondolkodáshoz.
Dr. Héjjas István könyve bizony segít ennek jobb megismerésére is.

Határ?
Mindenkinek más.
Neked, nekem, másoknak is.
Nem lehet általánosítani.
De egy valami - legalábbis nekem - biztos.
Adni és kapni - nem lehet mérlegelni. Először nekem kell adnom, tenni a dolgom, megmutatni én kivagyok. S mivel hiszünk az adok-kapok egyetemes törvényében - úgy is mindig azt kapjuk, amire épp szükségünk van, s attól, aki épp utunkba "tévedt". Elvárások nélkül élni. Soha nem számítással lenni. Hibás gondolkodás az, ki elvárásokkal, számításokkal él, s attól "elvárja" a segítséget, akinek ad valamit. Ebbe a zsákutcába sokan belefutnak. Sajnos.
Egy idővel tágul a határ, a végén el is fogy. Nincs határ, nincs gát, nincs elvárás, nincs számítás.

Szépséges napot "mindenkinek"!!!!



(-*-)

"Határ? Hol a határ? Ki mondja meg? Miért?"

Okos vagy kedvesen :)

Szeretlek kedvesen (*¤)



hogyis van ez?

" önszeretet nélküli.
Szolgálata a teljességé, s nem önmagáé.
Feladja énjét, cserébe kapja a teljességet."

Ezen kissé elgondolkoztam.
Szerintem kell, hogy legyen önszeretet is. Ha mindig csak adsz, akkor előbb-utóbb ki fogsz égni.
Ha tudod hol a határ, mi az a határ, ameddig adhatsz, és ez nem megy a Te rovásodra.
Mit értek ez alatt?

pl.: Nőknél sokan beleesnek abba a hibába, hogy a családot állítják mindenek fölé, ez nem lenne baj, de amikor azt látod, hogy elfogy az életenergiájuk, mert kiégtek, mert adott esetben csak ők voltak a mozgatórugói a családnak, már nem helyes. Kell, hogy magukat is szeressék, hogy igenis kicsikét legyenek önzők is, hogy megtalálják az egyensúlyt.
Férfiaknál pedig nagy gondnak látom, hogy a munkájukban maximalisták, ami szintén nem gond, de a saját feltöltődésükre nem figyelnek. Ergo, az eredmény ugyanaz. Kiégés.

nyilván ezek kiragadott példák a sokból, de azt hiszem így jobban értelmezhető a lényeg, mire is gondolok.

Az egyensúly megtalálása a kulcs.
De ehhez kell önszeretet is!

szerintem.

Te hogy látod Menyus? :)
szép vasárnapot.



Köszönöm Harmatcsepp!

Nagyon jó kis oldalt linkeltél be - köszönöm!
S örülök, hogy kedvedre volt az írás. Bár tudom, ezzel azon kisebbséget erősítjük, akik ilyen mélységében foglalkoznak a keleti csodákkal.

Minél többet olvasok ilyen témájú könyvet, vagy cikket, annál jobban látom, rengeteg tanulni valónk van, persze az ősi tradícióra gondolok.
Olyan mélységes megnyugvást, harmóniát árasztanak e tanok, melyekben, legalábbis én, otthon érzem magam.
Próbálom átültetni a mi nyugati, rohanó, teljesen más világunkba, s időnként megálljt parancsolni a káosznak, türelmetlenségnek, zűrzavarnak.....

Harmónia......
Még magyarul is kiejtve - csodaszép. Lágy, finom, nyugalmas, simogató, dallamos, mélyen ülő hangok...

S hogy miért is vagyunk itt, ezen az oldalon? Miért is írkálunk, s adjuk tovább gondolatainkat? Önzetlenül?
Kedvenc könyvemből jutott eszembe:

Önszeretet nélkül (Tao-Út a vezetéshez. John Heider)

A bölcs:
Ég-föld egységét ismeri,
A növekedést ismeri,
Az elmúlást ismeri,
Ezért: önszeretet nélküli.

Szolgálata a teljességé, s nem önmagáé.
Feladja énjét, cserébe kapja a teljességet.

Vezetni így a bölcs szemében nem siker és nem önzés.
Ha vezetsz, embereidet szolgáld hát, s meglátod, általuk magad is naggyá lehetsz.
De csak általuk. Csak a teljesség által.