Férfi és nő

Aki egy kicsit is szánt arra pár percet, hogy elgondolkozzon egy férfi és egy nő kapcsolatán, az rögtön észrevette, hogy a dolgok nem stimmelnek.

A nők mindig többet akarnak,a férfiak pedig csak az elején óhajtanak plussz dolgokat nyújtani a szeretett nőnek. De a legfontosabb talán az, hogy ki mennyire tud alkalmazkodni a másikhoz...

Véleményem szerint az eufórikus állapot, mindaddig fenntartható mig mind a két fél akarja. Aztán ahogy telnek az évek a nő nem változik, csak egyre többet ad a pasinak, a pasi képes arra, hogy ellustuljon, s sorban csak a veszekedések jönnek. A nő nem érti, hogy valamikori szerelme mért nem viselkedik úgyanúgy ahogy rég, s a pasinak hirtelen idegenné válik a nő szeretet igénye, mintha sosem adta volna neki.....

Persze a két nem egymás nélkül halott...egymással ismént halott, akkor hol van a középút?

Egyáltalán mért van az, hogy egy pasit meg kell fejteni, s folyton rébuszokban beszél? Tisztára olyan érzés mintha örökké valamilyen rejtvényen kéne dolgoznunk.....pedig annyira egyszerű kimondani azt, hogy féltelek, nem csak "akkor", vagy, hogy kedvellek, netán szeretlek....

A nők ezt sec perc alatt elintézik, de a férfiaknak ez nem jelent semmit......olvastam pár könyvet ebben a témában, sok hasznos dolgot megtudtam a pasikról, de a vége mindig az lett, hogy kizárólag csak a nők alkalmaszkodjanak, mert a pasi nem tud, vagy egész egyszerűen nem akar .......annyira egyszerübben mehetnének a dolgok ha a pasik is sokkal érzelmesebbek lennének, persze bizonyára van ilyen pasi, s a jobb körökben papucsnak hívják.....hallottam már ilyet...

DE!

Melyik jobb az igazi férfi, aai hazamegy dob egy hátast, vagy aki ha hazér s megkérdezi, tudna-e valamit segíteni, vagy csak egyszerűen beszéljen, bármiről......Én akkor inkább egy "papucs" pasira vágyom......

S még azt merik állítani, hogy a nőnek soha semmi nem jó, ezzel a híres mondattal azt hiszik minden el van intézve......de utálom ezt a mondatot......

A másik kedvenc pasi fajtám, akitől bármi közelebbi dolgot kérdezel, azt mondja rá nem tudom, ezzel ugye hárítunk, s nem adunk a kérdező félnek megfelelő magyarázatot. Na ez a tipus szokta kilőni nálam a biztosítékot.....nyilván a nők nem azért kérdeznek(a pasik számára ostobaság)mert ilyen válaszra számítanak. Én mindig azért kérdezek, mert akarom tudni annak az okát, miértjét.......lehet el kell telnie 100 ezer évnek, hogy máshogy álljanak a pasik a nőkhöz, de nem lehetne ezt valahogy felgyorsítani?

Meg aztán az is lehet, egy szép napon feladom, s nem kutatom, keresem a kérdéseimre a választ, egyszerüen csak átlépek rajtuk......

Címkék:

Hozzászólások



örülök

Kedves Gyuresz! Örülök neki, hogy sikerült elérned, amire vágytál.
S mi több szurkolok Neked, hogy majd később hónapok múlva is Te is úgy gondolj rá, hogy "megérte" Neked ez a több hónapnyi (s előtte meg kétévnyi) várakozás.



Epilógus

Megtörtént.
Megcsináltam.

Alig négy hónap alatt gyűlöletét átfordítottam szerelembe.
Ma sem értem, hogyan?
Azt mondta, kb. egy hónapja, szinte egyik percről a másikra. Én meg blöfföltem. Azt mondtam, észrevettem.
Igazság szerint mindig is láttam azt az igényt a szemében. Mióta együtt dolgozunk. Ebből is voltak a problémák. Adtam adtam, mert igényelte tőlem, vissza meg semmit. Féltékenységek, sértődések a részéről, meg nézzem el, ahogy kitolja a fenekét más pasiknak. De ne számítsak semmire tőle.

Aztán egyszer csak történt valami. Kielégítetlen szeretetvágyát pótoltam. A benne lévő űrt kitöltöttem.
És egyszer csak megtörtént.
Ő azt mondja, egyik percről a másikra. Én azt mondom, igazából akkor fogalmazódott meg benne. Mindig is érezte, hogy erre van szüksége. Ezért is akart kisajátítani magának tudat alatt, és ezért is fájt neki, mikor ezt az egészet megvontam tőle.

A "Titok" szempontjából hogyan is történt?

A kívánságom ennyi volt: Ő szeressen belém. Ő akarjon engem. Én pedig kapjam meg őt.

Mindig is ezt akartam, csak valahogy nem működött. Jó csávók jöttek, jó csávók mentek, engem meg mardosott a féltékenység, és a negatív gondolatok.
Aztán valahogy igyekeztem bekondicionálni magamnak, hogy ezek a makik nem számítanak. Pedig voltak dögivel, azt nem tagadhatom. Igyekeztem levegőnek tekinteni őket a világomban.

Most már "csak" a legfontosabb dolog volt hátra. El kellett engednem a kívánságom.
Valami történt a munkahelyünkkel, ami felbolygatta mindannyiunk életét. Mivel akkoriban elég jó hangulatban voltam, nem éreztem tragédiának. Valahogy olyan érzésem volt, nem véletlenül borult fel az életünk. De mondom, semmi negatív érzés nem volt bennem, csupán csak kíváncsiság.
Akkor most mi van?

Észre sem vettem, hogy a rendhagyó napoknak köszönhetően, egyszerűen nem volt időm, nem volt gondolatom a kívánságommal törődni. Egyszerűen elengedtem azt.

És megtörtént.



gyuresz05

Ha legközelebb írsz, nyiss ezzel kapcsolatban egy bejegyzést:)egyszerűbben megtalállak majd:)
Csak egy ötlet...



:)

Valóban, már vártalak.
Hm....és megint csak hm......
A sors fintora, hogy az én helyzetem sem könnyű, majdnem olyan mint a tiétek....de bonyolultabb.
Bevonzottam egy "szerelmet", de különlegeset akartam, amilyenbe még nem volt részem(nem túl sok, de volt pár nagy szerelem korábban)ettől a különlegességtől szenvedek most nap mint nap, mert bármilyen egyszerű az élet, hiába akarunk csak egyet, a körülmények gázosak....persze nem mondtuk ki azokat a dolgokat amiket ki kéne mondani, talán ezzel is odázni akarjuk az elkerülhetetlent...ki tudja....
Egyet tudok biztosan, ha fontos valami akkor harcolj érte, mert amik fontossá válnak a számunkra, nem azért kerültek oda, hogy valamivel elüssük az időt....hanem mert célunk van vele és fordítva.
Ha igazán számít az ami számít....felesleges dolgokkal nem bajlódunk, attól megíkmél minket a sors(ezt már észrevettem)minden oknak oka van, okkal történnek a dolgok....
TE élj, de ne másnak...



Gondolom, várod már a

Gondolom, várod már a fejleményeket.
Nem. Sem pozitív, sem negatív eredményről nem tudok beszámolni. De ari volt a tegnapom. Volt egy kis határidős maszekom, ezért úgy gondoltam, ideális dolog munkaidőben lerendezni. Szóval bevittem a laptopom, és marhára klimpíroztam egész nap. Kis nyilasunk (csillagjegy) pedig odaállít, hogy akkor beszélhetnénk most egymással. Mire én közöltem vele, hogy bocs, most rohadtul nem fog összejönni, amúgy sem a cégnél gondoltam. (tudod, őszintétlenségünk egyik oka, éppen cégünk mindent halló "falak füle") Erre egy kicsit ledermedt.
Még a levél előtt pár nappal pedzegetni kezdett egy januári kávézást, meg talán egy-két félmondat erejéig már majdnem őszinték is voltunk egymáshoz. Ennyiben talán tényleg igazad volt, hogy egy kicsit elkapkodtam a dolgot. Viszont legyünk már tisztában azzal, hogy másfél-két évről beszélünk. Feldobott, azután lemondott kávézások, egy-két cinkos összekacsintás már marhára nem volt elegendő arra, hogy a levelet ne küldjem el. Én képes vagyok bárkit megérteni, de most már szeretnék olyan emberrel találkozni, aki ugyanígy viseltetik irányomban.
Szóval kicsit meglepődtem, miért pont a cégnél akar ilyen volumenű dolgot letárgyalni. Ráadásul miután írtam neki hogy beszélhet velem, utána kutyafuttában taliztam vele bent, és "lekódolva" megállapítottuk, hogy bent semmi esély komolyabb dumcsira. Ebben mind a ketten egyet értettünk. Erre fel húzza a száját, mikor mondom neki, hogy nem itt. Most aztán törhetném a fejem, miért nem akar civilben találkozni pár nappal később. Lehet az is, hogy ráállt a házi CIA, és nem bírja lerázni a kémeket. :)
Sokkal valószínűbb azonban, hogy amit mondani akar, az marhára támadható, és abban reménykedik, hogy a cégnél úriember leszek, és nem csinálok patáliát.
Mindegy.
Nem adtam meg az alkalmat a beszélgetésre.
Szóval mondom neki, hogy most marhára nem fog menni, mert el vagyok havazva. Felemelt nózi, ahogy gondolod. Később látta, hogy tényleg dolgozom. Pár órával később lazán becsörtetek (xanax:), és rohadt segítőkészen toljuk az ipart. Este gondolkoztam el, mit is látott ő valójában. Egy pasi, aki eddig loholt utánam, most is kedves, vicces, meg segítőkész, de amúgy magasról, ballisztikus ívben...
Szóval, kíváncsi vagyok, feldobja-e még egyszer a dumcsit, és ragaszkodni fog-e a helyszínhez? Ha bedurcizik a kis nyilas, úgy az nekem mindent elmond az elmúlt másfél évről. (na meg többet elárul, mintha beszélgettünk volna.) A probléma ott kezdődik (ez egyszer őneki), hogy viselkedésével kierőszakolta belőlem azt a "ha van sapka rajta, ha nincs" érzést. Egyszerűen bármit mond, a "bíróság" fel tudja használni ellene. Ha csak nem térden állva vall szerelmet. Azt enyhítő körülményként veszi figyelembe.

:)



Viccelsz? A kettes verziót

Viccelsz?
A kettes verziót nem kell bemutatnod nekem. Erről szolt az életem.
Erről beszéltem a leges-legelején.
Annyi a különbség, hogy még soha nem próbáltam észből lekezelni.
Ezért is vagyok betojva kissé.

Akárhogy is alakul, érdekes vegyelemzés lesz belőle.:)



Viccelsz? A kettes verziót

Viccelsz?
A kettes verziót nem kell bemutatnod nekem. Erről szolt az életem.
Erről beszéltem a leges-legelején.
Annyi a különbség, hogy még soha nem próbáltam észből lekezelni.
Ezért is vagyok betojva kissé.

Akárhogy is alakul, érdekes vegyelemzés lesz belőle.:)



:)

Nagyon szorítok neked, s nem csak azért mert jó fej vagy, hanem mert megérdemled, hogy szeressenek.
Nagyon remélem, hogy ő méltón bánik majd veled, és nem bealáz....
Ha így lesz akkor happy end a vége, nincs miért tovább harcolni, csak vigyáznotok kell egymásra....
De ha a másik ooldalra fordulna dolog, az sok szenvedéssel fog járni.....de mi itt vagyunk, itt leszünk csak írd ki magadból.
Légy távolságtartó és hűvös, ez nagyon kemény tud lenni, hidd el már én tapasztaltam, meg legyél közönyös, ha úgy érzed nem arra folynak a dolgok amerre te szeretnéd.....
Most az egyszer kérlek a fejeddel láss és ne a szíveddel......
Szerintem tudod mit kell tenned, s azt is tudom, hogy tudod mi következik majd.....s hidd el, ez ellen nem bújhatsz el......sajnos nem kerülhetjük meg az elkerülhetetlent.....

Veled vagyok!



Köszi, ez most jól esett. A

Köszi, ez most jól esett. A barátságod is:)
Lassan kezdünk átalakulni személyes bloggá.
Ám legyen.
A levelet ismered. A következményeket is. Megtettem a lépést.
Írtam neki, ha szeretne beszélni velem, megteheti. Hangsúlyoztam, hogy azért engedek neki, mert látom, hogy szenved. Azt válaszolta, szeretne beszélni velem, de fél, hogy megbánt. (v. nem fog tetszeni?)
Ennyit arról, hogy elcsavartam a fejét.
Kíváncsi vagyok a véleményedre. Olvastad a levelet. Objektívre sikerült, mint ahogy terveztem, de félek, a szemem többet elárult, mint kellett volna. Abban reménykedem, hogy napi hülyeségeket fog felhánytorgatni. Ezeket le tudom kezelni. De ha komolyabban belemegyünk, na az a pánik. Papucs vagyok, vagy balek, lényegtelen. De hogy Charlie Gordont hogy szorítom vissza, fogalmam nincs. 124 az IQ-m, az övé jó esetben eléri a százat (nem az eszéért vagyok oda), mégis félő, hogy "bealáz".
Két verzió van.(nálam mindig két verzió van:)
1:Napi hülyeségek, de alapvetően minden oké. Félreértések tisztázása, szerelem lobbanása, vágyak lángolása, franciaágy. (na ez az, amire az univerzumot edzem, és ezért küzdünk, Meszi, Lollipop, Ritocska, Böbe meg a többiek)
2:A szemembe nézett, de a szívembe látott. És jön a "de hát csak úgy gondoltam rád" kezdetű idiotizmus. Na ezt kell szirti-sas módjára lekezelnem, fejemben Charlie-val. A levélben, ha érzelmekről beszéltem, azt a távoli múltba vetítve tettem. És ez az adu-ászom. A jelenben csak rideg szemlélődésről, kísérletezésről volt szó. Érzelmi Intelligenciának (átlagon felüli110) most helye nincs. Nem őt akarom most megérteni, hanem magamat. Nem akarom, hogy bármit is kiolvasson a szememből.
Kövezz meg, de egy ritkán alkalmazott trükköt fogok alkalmazni. Xanax.

És ha bebukom? Kiskutya módra bealázkodom? Hogy egy arra érdemtelen ember számára bevallom, hogy amit a szememben és a szívemben lát, az a valóság?

Ritocska szavaival élve:
Végső soron én vagyok az, aki erkölcsileg nyertesen jövök ki ebből a dologból.

Köszönöm mindenkinek.



gyuresz05

Veled vagyok!



Köszönöm, hogy nem

Köszönöm, hogy nem hazudtoltad meg a józan eszemet. Azt tanácsoltad, amit magam is elterveztem a "Ma szóba álltam vele" kezdetű szösszenetemben.
Hát legyen. Ha már ketten is ezt tanácsolták. Egy jó szándékú nő (te), és egy hidegen logikázó Poirot (én), akkor megfogadom a tanácsunkat.



gyuresz05

Igen, nyilvánvalóan hosszabb kommentre számítottál tőlem, ez helyénvaló is:)
Viszont az ember már néha úgy érzi, maga is fél, fél tanácsot adni, fél véleményt alkotni, mert mi lesz ha rossz irányba terelődik a dolog?

"A legkisebb poénomra jobban besértődik, mint mikor más kollégánk "törli bele a cipőjét"

Nyilván, mert tőled nem a poénokra vágyik, hanem rád.

Nekem a jellemzésed, vagyis a beszámolód alapján az jön le, hogy a hölgyeménynek igen is elcsavartad a fejét...a kedvességeddel...törődéseddel, szal miindent megadtál neki, amire mi nők vágyunk...aztán elvetted tőle....Zorán:A szerelemnek múlnia kell(hogy értsd egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahoz sivatag kell)szóval tapasztalt valami jót veled kapcsolatosan, majd mindezt el is vetted....és akkor ő rájött, hogy mekkora érték vagy....valószínű ezért néz rád bambán.....mert tudja, hogy hagyott elmenni, s fáj érted a szíve.....azt nem tudom most ő hol tart, mit akar..ezt neked kell kideríteni.

Korábban írtam, hogy ne tervezgess, meg hasonlók...aztán olvastam a blogot...s most azt mondom, hogy ha meg akarsz tudni valamit, akkor kérdezd meg tőle.
Ti már lefutottátok az udvariassági köröket...
Akkor nincs más hátra, szemtől-szembe
A múlttal meg ne foglalkozz, nézz előre......
Állj elé, üljetek le és kérdezd meg tőle, ő mire számít a jövőben.....én ezt tenném a helyedben......



Kedves Meszi

Ha az elmúlt másfél évre gondolok, valóban igazad van. Lehet el van "kapkodva". Én már csak ilyen hirtelen ember vagyok. :)
A viccet félretéve azt hiszem, ha döntök, akkor megfontolva pro és kontra, minden körülményt figyelembe véve és minden esélyt megadva. De aztán döntésem drasztikus. Ha valaki hibázik, természetesen el tudom nézni. De ha valakitől másfél éven keresztül kapom azt, amit kaptam, és ez miatt hozok egy döntést, minthogy szeretném lezárni a dolgot, és ezt megindoklom, az valóban eredményezhet egy "túlreagált" levelet.
Innentől láthatod, miért adtam igazat Böbének, mikor feltárta előttünk a "papucs" és a balek közti különbséget. Természetesen lehet barátság férfi és nő között (ez másik fórumtéma is lehetne:)), szóval lehet erre hivatkozni, de úgy gondolom, egy olyan jellegű kapcsolatnak is megvannak a határai, amiket az illető akarva vagy akaratlan többször is átlépett. Más felől ez a "legyünk csak barátok", "én azt gondoltam, hogy..." filing nem szolgál magyarázatot arra, ahogy most viselkedik. A legkisebb poénomra jobban besértődik, mint mikor más kollégánk "törli bele a cipőjét". Ha úgy gondolja, nem látom, hosszú percekig bambán bámul rám. Kicsi szíve majd megveszik egy szavamért, vagy mosolyomért...
Mint mondtam, a levelet életem egy részének lezárásaként írtam meg. Vártam felemelt nózit, vártam veszekedést, vártam gúnyos megjegyzéseket, vagy sajnálkozó "úgy tekintettem rád, mint a saját bátyámra" közhelyeket. De nem vártam Mária Magdolnát, aki kiveszi a kezemből a munkát, csinál nekem kaját, épp hogy le nem mosdatja a lábamat.
Ha úgy viselkedett volna, azt simán megoldom egy mp3-al, de most nem tudom, mit gondoljak. Reméltem, hogy a levél után letisztul az életem, felszabadulnak a gondolataim, de ehelyett kaptam egy Gordiuszi keresztrejtvényt.
Ezt hogy zárjam ki egy mp3-al? (persze ez költői kérdés volt)
Reméltem, hogy részletesebb véleményezést fogok kapni tőled, mert mint nő, jobban látod azt az oldalt. Még mindig várom, hogy kifejtsd a véleményed, és nem szeretném, ha bármiféle udvariassági formulák miatt szépítgetnél. Elvileg a blogot is tudod kommentezni, ha itt nem akarsz "sárba taposni". Tényleg komolyan érdekel a véleményed.
Hogy hol tartunk most, fogalmam sincs. Lehete-e, érdemes-e egyáltalán bármiféle közös jelenen gondolkodni ilyen múlt után?
Hogy mit gondoljak, szintén nem tudom, de egyre inkább úgy érzem, a bűbáj kezd lekopni. Nem marad más, mint a szirti-sas, aki készül lecsapni a mezei egérre. (innen nézve lehet, nem is a legrosszabb megoldás)



gyuresz05

Elolvastam mindent, igen valóban más fekvése van a dolognak....:)
lehet egy kicsit túlreagáltad a dolgokat, vagy éppen túl hamar szeretted volna elérni azt, amire vágytál....s a sietség nem vezet sehová...persze ez csak az én véleményem....
Hát te kis bűbáj, kíváncsi vagyok, most hol tartotok...írj:)

Kitartás!



Szia gyuresz!

Meszrop nagyon jól megfogalmazta, ennél jobban nem is lehetne...:D
Szurkolok!



Rendben Meszi. A te kedvedért

Rendben Meszi.
A te kedvedért újra megnyitottam a blogot amit megkapott. Az adatlapomon keresztül eléred.
Lehet, hogy innentől kezdve kicsit más lesz a fekvése a dolognak. Kéretik kíméletesen kinyírni a lelki világomat.
Mellékeltem a válasz sms-t is. Meglehetősen semmitmondó.

A gáz az, hogy ilyen fejlemények után vergődik a menyecske. Más azért elhajtott volna a francba.

Ezek után miért hajt, miért nyomul, miért örül nekem, tényleg nem értem...
Ígérem, a következő levélváltásunkig maga leszek a bűbáj.



Szija

gyuresz05, már nagyon vártam a fejleményeket:)
Kár, hogy nem tudom az egész történetet, s így kénytelen vagyok ahhoz "tanácsot"adni, amit eddig írtál.
Ha valóban te rúgtál bele és ennek ellenére örül neked, akkor ez szerel...:)
Látod rajta , hogy mire számít?
Azt kétlem...nem tudhatod mit gondol egy nő, mert a nő sosem arra gondol amire te számítassz:)
Ne kérdezz tőle semmit, egy barátom mondta nekem jó rég már, hogy take easy, próbáld meg...csak úgy spontán a dolgokat, mindenféle elvárás és kötöttség nélkül, majd lesz valami alapon, ne tervezz, ne tervezgess vele...
néha a dolgok spontán alakulása hoz olyan végeredményt amit már elöször is szerettünk volna....ki tudja...ez is egy lehetőség....
Ez szerintem nagyon új lesz, főleg azért mert szerintem mindkettőtök célja ugyanaz:egymás.

Miben nem volt őszinte?Ez roppant érdekel, mert lehet nem is hibázott....meg ha hibázott, kaphat egy új esélyt...ugye?:)

"Uramisten, valaki beszéljen le róla!"

NEM NEM NEM:)



Ma szóba álltam

Ma szóba álltam vele.
Tudjátok, ahhoz képest, hogy én voltam az, aki oltári nagyot rúgott bele, úgy tűnik, végig rajtam múlott, hogy beszélünk-e, vagy sem. Tényleg örült neki. Hülyéskedtünk, mint régen.
A probléma az, hogy azt látom rajta, arra számít, minden mehet a megszokott kerékvágásban. És ez nagyon nem így van.
A terv, hogy holnap megkérdezem tőle, mégis mit akar, mire számít?
Jobb ötletem nincs. Rohadtul nincs kedvem lefutni a régi köröket.
A kérdés: Miként tudom ezt a beszélgetést lefolytatni anélkül, hogy bealáznám magam.
IQ:124
EQ:110
Miért van az, hogy ilyen esetekben mégis lemegyek Charlei Gordon-ba ?(Virágot Argernonnak autistája)
Próbálok tárgyilagos lenni, de rendkívül nehéz, túlságosan mélyen érint a dolog.
Meszrop azt mondta: Beszélgessek vele, de ne engedjem közel. Hogy beszélgessek olyan emberrel, akitől pont az öszíntétlenség választott el? Holnapra mindenesetre kitalálom, miről beszélgessek vele a nagy semmiről (+ viccelődés minimalizálása), aztán ha nem jön közbe Charlei Gordon, "Falhoz szegezem".

Uramisten, valaki beszéljen le róla!



hát néha valóban az...tanácstalanság....

Többször elolvastam amit írtál, rágtam minden egyes betűdet....
Elképzeltem vajon mit tennék a helyedben, vagy épp az ő helyében....
Egy érzékeny embernek másak a reakciói, máshogy érez, ezáltal máshogy is gondolkodik.
Ne engedd magadhoz, csak beszélgess vele, talán másik irányból kellene megközelíteni a dolgot....mondjuk ne menj neki a falnak, hanem menj hátúlról....ha tudod ő mit érez, s azt is tudod te mit érzel, akkor csak a szitun kell változtatni, majdnem úgy mint egy sakktáblán.
Ha ez a lépés nem sikerült, akkor mást kell lépni, d nem feltételn nélküle.
De ez csak az én véleményem:)
Kíváncsi vagyok a folytatásra, mindenképp írd meg..és még valami...
ha tudod mit kell tenned, akkor vajon mire vársz még?-ez komolyan érdekelne:)



LOL

Nocsak?! Tán egymásra lelt, két sündisznó? Meglátták egymást a tükörben, és most mindketten felhúzott orral mennek el egymás mellett. :D Ha ebből nem lesz valami...akkor csodálkoznék a legjobban.



tanácstalanság

Csak hogy kiakasszak mindenkit.
A kolléganőmmel valóban nem beszélünk. Első munkahelyi reakció a felemelt nózi volt. Persze, elég hiteltelen, miközben látom, hogy szenved. Nem csoda. Azon a munkahelyen ketten voltunk egymásnak. Hiányzok neki, és nem tagadom, ő is nekem. Két sebzett ember kőkemény páncéllal, és idióta makacssággal, nem sok őszinteség lehet belőle. Inná szavaimat, egy mosolyomért megveszik. Úgy érzem azonban, ha ismét közel engedném magamhoz, minden menne a megszokott kerékvágásban. És ez az, amihez semmi kedvem. Határozottan kijelentettem ugyan, hogy kár mentegetőznie, az ügyet lezártam. Azonban az, hogy valóban meg sem próbálta, számomra túl sokat mond. Legyek őszinte, csak hogy sajnálkozva helyretegyen? Abba belehalnék. Nagyon hiányzik, de a régi, viszonytalan viszonyt fojtatni nem akarom. Miközben minden gesztusomat, mint egy ereklyét hordoz magában, nem bízom a változásban.

Ennyire hevertem ki a dolgokat.



Ha már annyit megtettél, hogy

Ha már annyit megtettél, hogy elgondolkodtál azon amit írtam, akkor talán nem volt hiába való időtöltés a részemről. Csak rajtad áll, hogy a gondolatokból tettek is lesznek-e!!!!



Köszönöm

Köszönöm a hozzászólásodat, elgondolkodtató a számomra........



vicc

Egy barátomtól hallottam, de szerintem nagyon jól illik ehhez az oldalhoz:
A halak unatkozna, s azon tanakodnak mivel múlassák az időt. Egyikük felveti, rendezzenek úszóversenyt. Rá is áll mindegyikük. Kijelölik az útvonalat. Start, irány a cél.
Végeredmény: A tonhal ér be elsőnek, a REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA.



Kedves Meszrop!

Nagyon sok könyvet olvasok a vonzás törvényével és a pozitív gondolkodással kapcsolatban. Nem csak azért, hogy szinten tartsam a mostani elégedett állapotomat, hanem azért is, mert nagyon jó olvasmányok. Az Édesvíz kiadó honlapján sok ilyen témájú könyvet találsz.Nekem szerencsém van, mert az ismerőseim könyvtárában is sok fellelhető belőlük + könyvtár. De ami a LÉNYEG,( a vonzás törvénye szerint) mosolyogj az emberekre és visszamosolyognak, gondolj rájuk szeretettel -még ha haragban is álltok- és ők is másképp viszonyulnak hozzád, csak hinned kell a változásban. Nálam javarészt bevált.
Talán azért "nyugodt környék " ez számodra mert itt hasonló gondolkodású emberek vannak. Alkatilag, mentalitásban, vérmérsékletben,stb. különbözünk, de a békességet és a boldogságot keressük ki-ki a maga módszereivel. Az utunk tehát egy felé vezet, csak néha elkóborolunk a mellékutakra ahelyett,hogy célegyenesen a célunk felé törekednénk ( Dorothy sárga útja az Óz-ból). Ezekre a mellékutakra viszont tapasztalatszerzés miatt mindannyiunknak szüksége van(?) legyen az nő vagy férfi.
Előbb-utóbb mindenki bevonzza a magához illő társat (függetlenül attól, hogy valaki kövér vagy sovány, törpe vagy létra, de sorolhatnám a tulajdonságokat a végtelenségig, mert szerencsére nem vagyunk egyformák így ki-ki ízlése szerint válogathat. S hogy az idő gyorsan repül; tölts meg hasznos tartalommal. Járj szórakozni, olvass, írj még hasonló klassz témájú blogokat mint ez, segíts a rászorulóknak, kirándulj, stb. tehát tegyél olyat amit szívesen csinálsz, amiben örömöd leled, amivel örömet szerezhetsz másoknak. Észre sem fogod venni az idő múlását és ki tudja,lehet hogy ezen tevékenységek valamelyikénél kerül képbe az az illető aki majd a párod lesz (bocs, a vonzás törvénye szerint a céljainkról mindig jelen időben beszélünk mintha már birtokolnánk) szóval a mondat helyesen: ezen tevékenységek valamelyikét együtt végzitek a pároddal és mind a ketten örömötöket lelitek benne. Viszont ha csak ülsz a sebeidet nyalogatva abból nem lesz semmi más csak búskomorság, depresszió, mentális vagy higiénés betegség (saját tapasztalat a házasságom utolsó éveinek időszakából aminek a megoldása a válóper volt) . Szerintem nem ez a célod. Tárd ki a szíved a világ felé és fogadd be a világot annak hibáival együtt. A problémákon nem keseregni kell, hanem megoldani. A problémákat nem problémának hanem megoldandó feladatnak kell tekinteni (vonzás törvénye), miközben megoldod ezeket a feladatokat aközben erősödik és fejlődik a jellemed is.
Lehet, hogy okoskodónak tűnök most a szemedben, de nem rossz szándékkal írtam amit írtam. Mióta, (kb. 3 éve) tudatosan alkalmazom a pozitív gondolkodás- és a vonzás törvényét, azóta ezek a tanok mélyen beivódtak az életembe, a beszédstílusomba, a mindennapi cselekedeteimbe. Nagyon sokat változott a gondolkodásmódom és a személyiségem pozitív irányba, (többen is visszajelezték ezt nekem), türelmesebbé váltam, stb. Ma már nem én panaszkodom, hanem nekem panaszkodnak segítséget, útmutatást kérve. Félreértés ne essék! Nem vagyok " tanító", csak egy nyugodt, türelmes, pozitív gondolkodású ember, egy szociális érzékenységgel megáldott lélek.(Talán ez utóbbi inkább hiba mint erény, de boldoggá tesz ha a segítségemet kérik és -ha mást nem is de - a megoldáshoz vezető utat meg tudom mutatni.)
Őszinte szívből kívánom, hogy te is találd meg a megfelelő utat a boldogságod felé!!!!!!!!



Tapasztalatok....

Többnyire az eddigi tapasztalataim azt igazolják, hogy az emberek többsége valóban nem túl kedves, sok az agresszió, a furás, csavarás....
Bizonyára a közösség amit megtapasztalok jelenlegi kis világomban, az mondtatja ezt velem....
Az idő meg mindenképp segít, csak ezzel az a baj, hogy nagyon gyorsan megy......
Vonzás törvénye.....
A múlt héten azon filóztam, hogy jó lenne már egy nyugodt "környék"hasonló emberkékkel mint én....s idetévedtem....véletlenül.....:)



férfiak, nők, vonzás

Mivel ez egy secret oldal, valóban érdemes ebből a szempontból is közelíteni. Az általánosítások a vonzás miatt születnek. Akik különböző okokból egy "A" irányt vettek, azok a saját élményeikből kiindulva mindig "A" iránynak megfelelő tapasztalataikat hangsúlyozzák; "a nők/férfiak ilyenek+olyanok". Holott valójában arról van szó, hogy a kezdeti vonzás és élménypárost erősíti folyton-folyvást. Tehát csak az adott illető vonzza be folyton mindig ugyanazokat a nőket/férfiakat, helyzeteket.
Ennek az egésznek két alapja van: az egyik a hová születünk, milyen körülmények közé, milyen formában, ez tág téma, külön oldalakat lehetne írni erről (szülők, családi körülmények, neveltetés, gének, csillagjegy, stb.).
A másik alapja pedig az, hogy mind a FÉRFIBAN mind a NŐBEN van férfi is és nő is. A magyar nyelv magyarázó nyelv, mondhatnám az Univerzum leíró nyelve. Nem véletlen, hogy azt mondjuk "férfi nem" és "női nem". Ezzel azt akarja magyarázni a magyar, hogy vaójában nem férfi, nem nő, hanem EMBER. (Nem véletlen, hogy a magyar nyelv az angollal, némettel, stb. más nyelvvel ellentétben a világot NEM osztja fel nemekre, és az "ő"-t sem különbözteti meg aszerint, hogy nőt, vagy férfit értünk alatta.) Tehát a lényegben ugyanolyanok vagyunk, és ha a lényeg felé közelítünk meg lesz a közös nyelv is. A szeretet is közös nyelv lehet egy idő után. Ha már egy párnál az, akkor a különbségek nem teherként, hanem élvezetes örömként, kiegészülésként fognak jelentkezni. De térjünk vissza oda, hogy miért is második, másik alapillér az, hogy a férfiban és a nőben mindkét nemből megtalálható valamennyi. Azért, mert ezek arányai is döntőek, hogy ki milyen "típust" keres. Az olyan nőben, akiben "több a férfi", elképzelhető, hogy a "lányosabb" férfiakhoz, tehát azokhoz a férfiakhoz fog kötődni óhatatlanúl is, akikben több a női tulajdonság. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ennek semmi köze a szexualitás milyenségéhez, és hogy ez egy normális dolog. Továbbá alapvető tudatalatti tevékenység, mondhatni energetikai törvényszerűség is, hogy kiegészülésre magasabb szintű egységre vágyik az én, így lehetséges az, hogy a férfias és nőies tulajdonságok kiegészülése érdekében "így párosodnak" a férfiak és nők. Természetesen lehetséges egyéb okokból kivétel, de általában ez a jellemző. Mindezeket persze fellül lehet írni a vonzás törvénye segítségével, de a kérdés az, hogy érdemes e? Én pl. több úgymond nőies minőséggel rendelkező srác vagyok, és csodálatosan éreztem magam egy olyan nő mellett, akit erősnek láttam, vagánynak, tapasztaltnak, de ugyanakkor nagyon melegszívünek is. S amikor aktívan ment a kapcsolat, akkor összeolvadt minden... egy negyobb egységet alkotva, meggyőződésem szerint mindkettőnk egészségére válva.:)



...

Lassú víz aranyat lel.



Sokat lehet azon vitázni és

Sokat lehet azon vitázni és elmélkedni, hogy milyenek a nők és milyenek a férfiak, ki mennyire egyforma vagy sem, a lényegen nem változtat: a nőnek szüksége van a férfira, a férfinak a nőre. Az, hogy ki mennyit tesz azért, hogy egy kapcsolat mind a két fél számára megfelelő és kielégítő legyen szintén egy jó téma. Tapasztalataim szerint ha valami baj van, akkor mindig a másik fél a hibás.



Végigmegyek egy Plázán,

Végigmegyek egy Plázán, benézek egy Discoba, és próbálj meggyőzni, hogy nincs két egyforma ember.:)
Vannak viselkedés v. magatartásformák. Ki ilyen, ki olyan okból kifolyólag alakít ki magának magatartásformát, de tény, hogy vannak.
Az viszont igaz, hogy egy kapcsolatért meg kell dolgozni, de hogy ki mennyit hajlandó ezért tenni, na az alakíthat ki egy alá-fölé rendeltségi viszonyt. Aki küzd, tesz a dolgokért, végül joggal érezheti magát papucsnak, kiváltképp ha a másik egy szalmaszálat nem tett keresztbe a érte.

Más: "...az idő majd segít...", "...az emberek többsége nem túl kedves..."
Meszi, neked ilyen gondolatokkal működik a vonzás törvénye? Komolyan kérdem.

Lollipop: Légyszi kérdezd már meg, milyen színű a hajam:)