Gyermeki lélek

Nemrégiben felcsendűlt egy dal a rádióban...
Ha két életem volna.....
Biztos ismerős....
Aztán elmerültem gondolataimban.
Mennyi mindent csinálnák másképp , vagy inkább másféleképpen, hisz nem mondanám, hogy bármit is megbántam.
S rájöttem, hogy valójában, az 1 életnek nem csak több szakasza van, hanem az adott életnek is sokféle "élete"
Máshogy viselkedünk családunk körében, máshogy ha dolgozni megyünk, máshogy baráti társaságban, s máshogy teljes magányunkban.
Ugyan melyik lehet az igazi énünk?
Mert mindenhol szabályok és korlátok vannak, nem tehetsz úgy ahogy szeretnél, mert megbotránkoznának a körülötted élők.
Nem mondhatsz ki mindent amit akarsz, nem írhatsz azt amit akarsz, és úgy ahogy akarod......
Tudom jogomban áll mindezek ellentéte, de aztán mégsem....
Vajon csak akkor lehetünk igazán önmagunk amikor egyedül vagyunk? Mikor nem lát, s nem hall senki?
Sokszor nézem a gyerekeket a játszótéren, mennyire felszabadultak, örömteliek...nem tudják még mi vár rájuk az életben....mennyi gondot kell majd lekűzdeniük mire azzá válnak akik lenni akarnak.
Valószínű gyerek szeretnék lenni, ha cssak pár napra is:)
Mert a felnőttség "korlátlan", de mégsem olyan jó.............................................................

Címkék:

Hozzászólások



Ki vagyok én?

"Máshogy viselkedünk családunk körében, máshogy ha dolgozni megyünk, máshogy baráti társaságban, s máshogy teljes magányunkban.
Ugyan melyik lehet az igazi énünk?"

Az, hogy ki az igazi éned, csak akkor értheted meg, ha elfogadod, ez nem egy homogén valami, hanem sok összetevőből áll össze. Van a lelked, ami összeköttetésben él a halhatatlan éneddel, az önvalóval. Van a személyiséged, divatos szóhasználattal egód, ami a magzati kortól a felnőtté válásig alakult ki. Tulajdonságok, amivel azonosítod magad. A személyiség fejlődés során leszakadtak és megrekedtek személyiség részek, ha a fejlődés során a gyermek valamit nem kapott meg, elhanyagolták, kihasználták esetleg érzelmileg vagy fizikailag esetleg szexuálisan bántalmazták.

A viselkedési minták, szerepek, pl. " magyar anya " a " tökéletes feleség " " a jó barát " " a megbízható kolléga " annál inkább eltérnek a valódi énedtől, minél sebzettebb a benned élő gyermek. A szülőktől kapott sors forgatókönyv, a körülményeknek való túlzott megfelelés az oka, hogy egy hamis én alakul ki. A gyermek nem lehet saját maga, mert akkor őt nem szeretik, meg kell felelnie, mindenáron. Minél jobban eltér a szülő által adott minta az igazi lelki, emberi, magasabb szintű erkölcsiségtől annál nagyobb a távolság a hamis én által kialakított szerepek és a teljes magányban átélt lelki ön-azonosságod.

A leghatékonyabb megoldást az önismeret adja, megkeresni és beolvasztani a diszharmóniát okozó, leszakadt személyiség részeket.

A korlátokról még annyit, hogy pl. az iskolarendszer a bonyolult, nehéz feladatok megoldásáért jutalmaz. Megkreálod tehát az életedben a korlátokat, amivel meg kell küzdened, mert jutalomra, szeretetre és elismerésre vágysz. Fel kell tudni ismerni, hogy az a korlát valójában mekkora, ha az egó tíz méteresnek látja, de valójában csak húsz centi, hát akkor átléphető.



Kedves Emlékező

Hamarosan én is átlépem a 3.x-et:)
Lehet, hogy korlátozom magam, de valószínű azért mert eddig ezt tettem....
Viszont nem igazán értek veled egyet egy témában, ez pedig a gyermekek úgymond majdani "gondjai"
Akadályok adódnak az életben, sőt talán ebből van a legtöbb, s ezeket hamar meg lehet oldani.
De vanak, vagy lesznek gondaiik is.
Azt viszont nem igazán értem, hogy a "gátokat"mért megkerülni, vagy átlépni, s mért nem megoldani kell?
Ha nem oldjuk meg az adott dologhoz tartozó problémát, csak átsiklunk felette, akkor a későbbiekben ez nem jön vissza?
S ha valóban sikerül megkerülni, akkor biztos hogy a végeredmény ugyanolyan jó lesz?
Csak érdeklődöm, mert ezeknél a mondatoknál elakadtam.

+

Van olyan ember aki hatással van rám, ahogy van olyan, akire én is hatással vagyok.
Tanulunk egymás hibájából.
Ha ő mondd valamit, azon elgondolkodok, s ha nem találok jobb megoldást rá akkor elfogaom azt amit ő mondott.
Hiszen érdekel a véleménye, de ezáltal mégsem irányít, s én sem őt.
Szerintem kell, hogy valakire hallgassunk...

Kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak és nektek is!



én túl vagyok a 30-on és ha

én túl vagyok a 30-on és ha csak fele ennyi szabadság állt volna rendelkezésemre gyermek koromban.... nem tudok megfelelő meghatározást írni erre. De tuti lett volna.

Nagyon lekorlátozod magad.

A gyermekeim pedig nem kapják meg azt amit én kaptam. Szóval nem igen kell majd sok gondot leküzdeniük.
Sőt, nagyon is örülni fognak egy egy gondnak, de megsúgom, nem gond lesz nekik, mint ahogy nekem is, hanem csak egy akadály, amit vagy megkerül, vagy szépen megnézi, milyen módon lehet átlépni. Merthogy mindenre képesek vagyunk. Ezt soha ne feledd!

Oldozd fel magad ebből a korlátozottságból és javaslom, ne érdekeljen más. Ha más véleménye hatással van rád, azt te magad is igaznak hiszed. Ezért kellemetlen. Egyébként csak mosolyognál.

Szeretettel