Különvélemény....

Nem írok a kezdetekről, a múltról, nem írok a jövőről sem, a jelenről akarok írni, mindenféléről, mert a világ színes, csak sokan elszürkítik, köztük sajnos én magam is.

Apró dolgokban megtalálni a szépet és a jót elég nagy feladat, mivel a napi gondok feketítenek mindent....olyan mintha egy hatalmas zivatarfelhő kísérne utunkon, pedig valójában képesek vagyunk arra, hogy a felhőt eltüntetve meglássuk a napot, amely fényt ad, lehetőséget és sokkal szebb jövőt.....

Láttam már sok mindent, éltem át sok mindent, viszont rengeteget nem tudok még, s még többet akarok tudni a valóságról, megérteni az embereket, talán azért, hogy el tudjak fogadni olyan dolgokat , amit talán sosem tudnék......megérteni az ignoráns embereket ,mit miért tesznek....

Vagy egyszerűen csak a véleményemet írom le, talán azért mert a közelemben nincs olyan ember, aki hasonló nézeteket vallana mint én, vagy egész egyszerűen csak én vagyok nem épelméjű, ezt mindenki maga dönti el...

Van úgy, hogy kegyetlennek érzem magam, már a puszta gondolataimtól is, viszont a magánéletben meg a lehető legkészségesebb vagyok, mert szeretek segíteni, szeretem szeretni, s óvni azokat az embereket akik fontosak számomra, s ezt a fontosságot csupán egyetlen egy nézéssel érték el, de az a nézés nekem a világot jelentette, s azt, hogy ő velem + mellettem van.....ugye milyen furcsa dolgok ezek?

Másoknak rengeteg barátjuk van, ismerősük rokonuk...Én csak kizárólag olyan emberek társaságát viselem el, akik megérdemlik, hogy velem lehessenek...ez most hatalmas egónak ad bizonyítványt, de ugyan már gondoljunk bele........a legtöbb ember az összes rokon kínja baját meghallgatja, miközben tőle meg sem kérdezik, hogy van? Hány barát és barátnő beszélgetése csak abból állt, hogy elmeséljék mi történt velük aznap.....Na és te közben hol voltál? Hallgattál, bólogattál és ölelted ha sírt.......s mikor te sírtál hányan öleltek meg? Ez az........mért kellene nekünk talán csak egy percig is eltűrni azt a közeget amit nem akarunk?

Én ezt gyakorlom, elviselem a megkerülhetetlent, de nem szenvedem, amit nem akarok.

A mai világban már nem úgy működnek a dolgok ahogy rég.....ma már mindenki a másikat alázza, szúrja, s tapossa......egy jó kis idézet:

Vigyázz, mert a barátok hátulról támadnak!-ez így is van, ezért van szükség egyáltalán barátra?

Persze vannak olyan emberek akikért meghalni is érdemes....szó szerint, mert van bennük valami ,ami vonz, amiért felnézel rájuk, s most nem csak a korról s az ahhoz járó tiszteletről beszélek.....Vannak olyan emberek akik elkápráztatnak, akár a tudásukkal, akár teljesen mással....Ő rájuk érdemes vigyázni...az ilyen ember egy kincs. Régebben még százával futottak az úton, ma már ha egy ilyen is befut a magánszféránkba, hálát kell adnunk...van aki a sorsnak van aki az Istenének.....

Címkék:

Hozzászólások



Értem én is...

Hát igen a kötelező dolgok...ezeket sajna nem kerülhetjük meg...talán a szenvedés azért is erősebb, mert a kötelező dolgokat el kell viselnünk, ezért vagy azért....lehet talán nem is szenvednénk?.........



szia

Milyen érdekes, hogy már régen jártam itt de mindig találok valami jót!
Egyetértek, és én csak olyanok társaságát szeretném élni aki ahogy Te fogalmazol megérdemli az én társaságom. Valahogy azért ezt az élet nem engedi meg. Nekem nem. Rákényszerít! Már csak abban reménykedek, hogy ki tudom hozni a legjobbat ezekből a "kötelező" találkozásokból.

Köszönet az írásért! :)



Meszrop, Melazo! Ajánlom

Meszrop, Melazo!

Ajánlom nagyon meleg szívvel elolvasásra a James Redfield Mennyei próféciák könyvsorozatot.

Ebből mindent megértesz. Nagyszerű történetbe szőtt érthetően leírja azt, amivel most Ti is küszködtök. Garantálta a megértés.

Ha nem találod a neten, vagy a boltokban, akkor szólj és elküldöm a könyveket.

Szeretettel!



Dehogy várom el! :-)

Viszont vigyázok az értékeimre. Védelmet raktam az autómra, a pénzemre a vállalkozásomra. Tudom hogy vannak bűnözők, nem várom el hogy megváltozzanak ( majd valamelyik életükben, nem az én dolgom ) az én dolgom az, hogy távol tartsam őket az életemtől.

Ha ebben hiszek, az utam nem keresztezi az övékét, akkor nem vonzom be a tolvajokat.



de

"az hogy van értékrendem még nem teszi szükségszerűvé, hogy a másik embertől elvárjak dolgokat."

"a tolvaj ettől tolvaj marad"

de gondolom általánosságban elvárod, hogy ne lopjanak meg...



Szerintem

az hogy van értékrendem még nem teszi szükségszerűvé, hogy a másik embertől elvárjak dolgokat. Ugyanis minden ember pontosan azt teszi, amire képes. Lehetek én 100%-ig becsületes, a tolvaj ettől tolvaj marad. Viszont nem vonzom be, mert nincs dolgom vele.

Ha az a munka, amit végzek, nem felel meg az értékrendemnek, a főnököm, ahogy bánik velem, vagy a közvetlen kollégák viselkedése, akkor teremtek, bevonzok magamnak egy sokkal jobbat. Ez a vonzás törvénye.

Az viszont már önismeret, hogy azokat a blokkokat, viselkedési mintákat fel tudjam oldani, amik akadályozzák a megfelelő munka, hivatás bevonzását. Kiszabadulni a skatulyákból.

Ha valaki úgy gondol magára, mint egy magányos emberre az embertelenek világában, úgy hogy védekeznie kell az embertelenségük ellen - pontosan ezt kapja vissza a külvilágból.

Ezen csak Te tudsz változtatni.



...

kedves domoszlaikati, az elvárások elhagyásával csak egyetlen gond van. ha így teszünk, velünk fogják felmosni a padlót... ez így nem helyes. saját magunk felé tartozunk azzal, hogy értékrendet alakítunk ki. ez akarva akaratlanul is elvárásokat jelent...



A vonzás

törvénye szerint azt vonzod be és olyan előjellel, amilyen a hozzáállásod.

Negatív hozzáállással nem fogsz jó dolgokat bevonzani. Viszont a sz@rból kapsz még egy tucat kupaccal :-)
Sőt, képes sem vagy rá, hogy meglásd a másik emberben a jót. Pedig minden emberben ott van.

Ahhoz, hogy megtaláljuk az értékes dolgokat és embereket, nem kell idióta módra vigyorogni. Viszont nagyfokú nyitottságnak és előítélet mentességnek kell lennie.

Ha sikerülne kicsit kibillenned ebből a nagyon negatív hozzáállásból, javasolnék egy mantrát

" Ma meglátom a szépet és a jót a világban "

Azért egós hozzáállás a tied mert a többi ember felé emelkedsz ezzel a jaj de keserű vagyok szereppel. Hiányzik az lelkednek az igazi elismertség és az igazi, önzetlen szeretet. Nem éri meg, hidd el.



Sötétség....

Nyilván nagyon negatív az amit írok, de azt hiszem az állandó "mosolygás"nem nekem való.
Csupán azért, mert nem tudom elfogadni a hülyeséget, az idiotizmust, sem a többi agyament marhaságot.
Csodálkozva nézek körül, és legszívesebben felkiálltanák, hová kerültem?
Sokat gondolkodtam azon, vajon mért nem hasonszőrű embereket sodort utamba a szél.
Kb 2 db olyan tipusú emberrel találkoztam eddig, akiket "embernek" tudtam nevezni, az érzéseik, viselkedésük gondolkodásuk alapján.
Egyedül a világ közepén, pedig nagyon nehéz mosolyogni,.....
De én igyekszem........hátha egyszer beragyog a fény....



Nagyon

mélyen megéled az érzelmeidet. Természetes folyamat az, ahogy az ember lelke fejlődik kicserélődnek körülötte az emberek, elmaradnak azok, akik nincsenek ugyanazon a szinten.

Viszont érzek egy elhatárolódást, aminek az oka fájdalom, méghozzá fel nem dolgozott fájdalom.
"ma már mindenki a másikat alázza, szúrja, s tapossa"

Tudod, megalázni csak azt lehet, akinek az önértékelése nincs a helyén, a rosszabb oldalát nem fogadja el, lefojtja, vagy éppen bántja saját magát is bizonyos tulajdonságok, viselkedések miatt. A helyes önértékelésnek, annak hogy lássuk milyenek is vagyunk valójában nagyon fontos része az is, hogy az igazi tehetséget, a különlegességet is megtaláljuk és kibontakoztassuk.

Másik része, amiért valakit meg lehet alázni az az, hogy elvárásokkal fordul a másik ember felé. Ha megtartjuk az elvárásainkat csak a saját személyiségünk felé, a boldogság, a harmónia csakis rajtunk múlik. Nincs varázsszer és mágia, amivel ez hipp-hopp megteremthető, mint állapot, de ahogy célul kitűzi az ember, egyre gyakrabban és egyre hosszabban tudja megélni.

Úgy érzem, a benned élő kisgyerek az, akit régen nagyon mélyen megbántottak, ő az, aki ezt a súlyos bánatot, mint egy puttonyt cipeli magával. Ez a kisgyerek tőled, a mai felnőtt énedtől várja, hogy megszabadítsd a bánatától.



...

nekem nagyon tetszik, ahogy írsz...szinte ömlik belőled... egészen eredeti módon. (mindhárom bejegyzésedben)
hogy ez a negatívum miket hoz ki egyesekből...



Kedves Meszrop!

Amit írsz, az most a sötétség ideje. És eljön a Fény, és fényárba borul majd minden, és színes lesz újra a színes, nem feketés-szürke. Tudod, az az igazán bölcs ember, aki megtanul hallgatni. És akkor szólal meg, amikor tudja, hogy szava szebb a csendnél. És akiket megkell hallgatni, ők abban a helyzetben lehetnek, valószínüleg, hogy meghallgatásoddal szolgálod őket.