Párválasztás a gyökerektől

"Eddig sohasem éreztem, amit most érzek
Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz ha mégsem kellek.
Most félek! Most akarom, hogy kelljek!"
Szilvásy Lajos

Azt hiszem ez a pár sor elmondja mindazt, amit éreztünk, legalább egyszer.
Nyitott szemmel járok kelek a világban, s kiváncsiságom természetesen mindenre kiterjed.
Ami leginkább foglalkoztat a két különböző nem viselkedése, együttélése, házassága, válása...mert ugye így szokott ez jönni.
A régi időkben ,még nagymamáink korában nagyon ritka volt , ha a párok széjjel mentek.
Ez vajon mért volt?
Akkor hogy tudták a rengeteg szeretetet csak egymás iránt fordítani, úgy, hogy nem lépett közbe egy 3. személy, mert lássuk be ez a legfőbb probléma a mai fiatalok körében...egy harmadik személy.....
Akkora hatalmas vonzódást, szerettet, megértést és kölcsönös tiszteletet azóta sem láttam, nagyanyám idejében.
Hová lettek ezek a dolgok?Kihaltak?Aztán miért?
Igaz a világ rengetetget változott, de mi emberek miért változtunk?
Nem vagyunk már képesek azokra az értékekre amiket megtanítottak nekünk?
Láttam már mindenféle párkapcsolatot....voltak veszekedősek, csendesek, aztán többel több alapon.....
Valójában mindig is azt kutattam kihez milyen társ illik.....
Nyilván mindenki végzett önismeretet, tehát nagyjából képben vagyunk mire is vágyunk a parterünktől....
Ez még működne is, de van egy kis gond ezzel....
Még fiatal az ember mindent elsöprő a románc, s ahogy telnek az évek a románc már nem kell, csak a biztonság...egy átbeszélgetett éjszaka vagy tudom is én.....
De vajon kitől is kapható ez meg?
Létezik egy mondás:Nézzd meg az anyját, vedd el a lányát......s ez az ami nem stimmel.....
Szerintem alapjaiban véve a gyökereket nem ezzel a módszerrel kellene kutatni, hanem valójában a jövendőbeli társnak meg kell ismerni a gyerekkorát, az hogy valójában milyen élete volt akkor.
Megfigyeléseim szerint egy normális családban nevelkedett gyerek később nem lesz képes együttélni egy nem normálisan nevelkedett emberkével.
Nem azt mondom, hogy aki mondjuk intézetben nőtt fel, az nem vehet el egy tekintélyesebb embert, mert ezeket a dolgokat marhaságnak tartom, hisz a szerelem nem kérdezi akarod-e, az jön és elsodor....
Csak annyit akarok sugallani ezzel, hogy nem lesznek jó párosak.
Az intézetisnek soha nem kell majd segítség semmilyen formában, hisz az elétáruló akadályokat gond nélkül veszi majd, viszont egy úgynevezett"burokban"született, széltől is óvott teremtményt irányítani kell, továbbra is óvni és irányt mutatni neki, hogy merre is haladjon.
De az intézetis elvárja, hogy azt amit ő tud, tudja a másik is, és itt fognak előjönni a gondok.
Ezek a dolgok most nagyon le vannak sarkítva, meg aztán csiszolódni is lehet...de nem a végtelenségig...
igazából a megfelelő társ csak az lehet, aki hasonlít ránk...tehát ha nem "sérülten" lettél felnőtt, akkor egy hozzád hasonlóval tudod magad megérteni a legjobban, de egy lelkileg nem ép ember csak egy hozzá hasonlóval tud azonosulni.
De mint már írtam, a szerelem nem válogat a lelkek között, ő jön és mindent visz.....

Címkék: