moyo blogja
A család
2012. május 3. csütörtök - 22:34 | beküldő: moyoA biológiát most tedd félre, a genetikát és Darwint is, és persze minden beidegződést a neveltetésed ideológiai hátterét. Miért? Mert a tested egy buborék a lelked körül, az hogy kire hasonlítasz egy fényképen lényegtelen az éntudatodhoz, a gének hosszú átörökítő láncolatai pedig nem húznak ki megoldásaikkal a káosz rád eső részéből. Szüleid válságkezelő megoldásai a ránk nehezedő problémákban nem lesznek kézzelfoghatóak, hiszen ők máskor születtek, mást ettek, és mást ittak, máshogy szerettek. Tovább »
A boszorkányok
2012. május 2. szerda - 16:37 | beküldő: moyoAmikor megszülettem fiúnak vártak. Lelkemet anyukám méhében teletették a férfi erő jelképeivel, a szüleim, hiszen nekik jöttem ajándékba. Nő lettem, és nagyon nehezen jöttem, mert már ott tudtam a csalódásukkal szemben úszva, kell megmutatnom testemet. Két héttel túlhordott anyukám, és fogóval kellett kihúzni belőle. Lelkemet nem látták, nem érezték és nem keresték. Nem baj, de nagyon sokáig rosszul viseltem, hogy nőnemű elsőszülött lettem. Hasfájósnak mondtak, de emlékszem is rá. Másfél év múlva jött egy kisfiú is, könnyedén és vidáman, tele élettel és minden egyensúlyba került otthon. Tovább »
Az érzelmekről
2012. április 9. hétfő - 23:03 | beküldő: moyoAbból élem a legszebb perceimet, hogy érzek. Az emberi lélek motivációit, mozgatórugóit érzékelem. Dimenzió sztrádának nevezem, amikor a múlt, jövő és jelen összefut bennem.
Ráhangolódhatok azokra a gondolat és érzelem mintákra, amik blokkolják egy csomó kibontásának lehetőségét.
Annyira belemerültem, hogy meglepődtem a saját érzelmeimen. Tovább »
A tisztaság fogalma
2012. március 14. szerda - 07:09 | beküldő: moyoNem messze innen, a nagy hegyeken túl, történt egyszer velem, hogy megkérdeztem magamtól, mi is az a tisztaság, mikor azt mondom valakire, vagy önmagamra, hogy tiszta. Nem részletezem a fogalom és érzelem mintákat amik beugrottak sorrendben, sok volt. Elindultam egy irányba, mégsem tudom hová tenni egy lélek tisztaságának fogalmát, ez ijesztővé kezdett válni. Igen, megriadtam tőle, azt gondoltam ez olyan alapkő féleség, amit a házépítéskor leteszünk, és nekem nem volt meg. Tovább »
A női erő
2011. december 5. hétfő - 16:09 | beküldő: moyoA melegséget és megértést adó, intuitív,és átélő, szívből szóló részünk. Összeköt a dimenziókon keresztül valami hatalmasabb erővel, és feltöri a bezárt szívek magányát.
Képes átlátni rajtad és felismeri a benned lévő kicsi magot, amivel születtél. Nem nézi ki vagy, nem harcol érted, és nem adja meg magát neked. Csak van, ölel és szeret, átáramlik rajtad és rajtam keresztül. Visszavisz a csendbe, a föld és a víz közelébe, megérint a fákon és leveleken keresztül, és egy gyermek mosolyába, a lélek birodalmába. Kikapcsolja az elmédet, a zajos várost, és a szomszéd bácsi kutyáját. Tovább »
A kísértés
2011. november 10. csütörtök - 16:42 | beküldő: moyoMondják, hogy gyenge láncszem, valahol bennünk, amikor tudjuk, hogy nem kéne, de mégis valami odavonz és beleharapunk, és olyan nagyon jól esik. Mennyi ilyen van, életünk sötét foltjai, és takargatni való titkai. Szétszóródva élnek a palettán, különféle élethelyzetek, emberek és életkorok sajátos hozzávalói. Visszatekintve mindenki tudja mikor és hol volt az első, és a második is, sőt az utolsó. Benne van a karma minden idevonatkozó képlete is, de el vannak egyedül is, csak úgy egymagukban. Tovább »
Az öröm
2011. november 7. hétfő - 11:37 | beküldő: moyoNem tudtam, hogy önmagamban, önmagában is van létjogosultsága, tere egy érzésnek, aminek nincs iránya. Hogy lehet úgy is örülni reggel, ha felkelek, ha nem látom a napom kisebb és nagyobb örömforrásait, ezt eddig nem tudtam. Emlékszem, amikor kisiskolás voltam, akkor kezdődött bennem ez a keresgélés, hogy értelmet találjak reggel az öltözködéshez és az iskolába való elindulásomhoz. Tovább »
Belső utazás
2011. október 24. hétfő - 16:59 | beküldő: moyoAmikor otthonról elindultunk, teleraktuk a bőröndünket az itteni életünk karmikus feladataival. Kinek-kinek más-más került a megoldandó feladatok és megértendő lélek-minták csomagjaiba. Nem csak a fejlődésüket, hanem az ehhez szükséges pozitív élet ajándékokat is bepakoltuk. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű utazás, ezért némi földi jót is becsomagoltunk. Megalkottuk a családi modellünket, ahol felnevelkedünk és kiválasztottuk a lélekcsaládtagjainkat is, akikkel feltétlenül össze fogunk futni. Tovább »
Önsorsrontás a kishitűség miatt
2011. október 11. kedd - 21:30 | beküldő: moyoNa, ide is eljutottam, a bűntudathoz. Először is ez nem egy fajta félelem, ez egy érzés, de ugyanolyan gátja a te világod megteremtésének, mint a félelem. Sokszor tudat alatt van és nem nagyon akar előbújni. Magad köré emelt fal, ami nem engedi meg neked, hogy a szíved szerinti álom melóban dolgozz, vagy a legédesebb házban élj a kedveseddel. Saját magad falazod be a „nem érdemlem meg” jelszóval a hiányaidba, hogy ott szépen nyalogasd a sebeidet és átcsapjál az önsajnálatba, és a keserűségedben a sárdobálásba mindenki felé, aki ügyesebben teremt mint te. Tovább »
A vágy...meséje
2011. október 9. vasárnap - 19:49 | beküldő: moyo"…ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek…”
Wass Albert
Férfi és női szerepek a mostban…
2011. október 3. hétfő - 14:16 | beküldő: moyoFérfi és női szerepek a mostban…
Tanultam szociológiát, és kultúrtörténetet. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is hasznomra lesz. Azt sem mondhatnám, hogy minden megmaradt bennem. Korszakváltásban vagyunk, sokkal erőteljesebben mint a hatvanas években. Minden bekövesedett, elavult és lejárt lemez után forradalom lesz, energia kisülés és ez után pedig fejlődés. Minden színterén a világunknak, belül és kívül egyaránt. Tovább »
Már megint itt van a szerelem…minek…minek…
2011. szeptember 29. csütörtök - 15:57 | beküldő: moyoLe sem merem írni azt a szót, hogy szerelem, elcsépelt és mindenkinek a szex és a romantika jut róla eszébe. Az egyik az alsó csakrák szükséglete, a másik egy félelmeken és vágyakon alapuló illúziót, káprázatot teremt, vagyis tökéletes táptalaj az ego dagonyázására. Ez sem rossz, de nem elég. Nem elégedsz meg ha megkapod és elveszed és lenyeled és megemészted. Tovább »
A rajongás
2011. szeptember 22. csütörtök - 09:13 | beküldő: moyoSokáig a művészvilágban dolgoztam, minden fiatalabb barátnőmet be kellett mutatni valamelyik "híres" zenész kollégának, mert butuska rajongása nem bírt magával. Én ezen mindig röhögtem magamban, mert csupán tehetséges embereknek láttam őket, és csodálkoztam, hogy hogyan lehet rajongásig szeretni valakit, úgy hogy még ágyba is bújnak velük. Ez gáz volt. Voltak szereposztó színházi kanapék is, minden olyan nevetséges volt, hogyan tud egy nő annyira kevés lenni, hogy elfelejti mennyivel több, mint egy numera? Tovább »
Apa és férfi kép
2011. szeptember 20. kedd - 14:44 | beküldő: moyoKislány voltam és most nő és anya lettem. Választásaim a férfiakkal, öntudatlanul a rám gyakorolt férfi mintázat körvonalai szerint alakultak. Amikor elindul ezen a területen is a tudatosodás, rádöbben az ember, hogy mindent a hozott anyagból akarunk megoldani, a hozott de nem feldolgozott minták szerint. Ebben a fontos kérdésben is szembe kell nézni a léleknek hogy nem a kor és a test és az egyéb címkék határozzák meg a jelenlegi boldogságunkat, hanem a mélyben lapuló energiamintázatok. És nem a jó szívű és lelkes gyermekét a lábán lovagoltató emlékekre gondolok és a vidámparki sétákra, vagy a vasárnapi ebédekre. Tovább »
Élet a karma után
2011. július 1. péntek - 12:55 | beküldő: moyoÉlet a karma után Solara szerint:
"Amióta először elkezdtünk inkarnálódni a Földön, egy végtelen kiterjedésű homokos part mentén sétáltunk. Minden tapasztalatunk a lábnyomok hosszú vonalát hagyta a homokban magunk mögött. Ha megállunk és hátranézünk, akkor meglátjuk a teljes történetünket a homokba beágyazódva.
Voltak olyan idők, amikor vadul rohantunk előre, lelkesen táncoltunk. Vannak jelek a homokban, ahol feladtuk, és a földhöz csapkodtuk magunkat, hogy túlságosan kimerítő folytatni. Tovább »
- 1
- 2
- 3
- 4
- következő ›
- utolsó »



















