tükör

És a tükör,igen,könnyebb elfogadni azt hogy más milyennek nem lát minket,mint azt,hogy mi milyennek nem látjuk magunkat. Minden rezgésnek óriási ereje van,világokat alkothat,és egyben dönthet romba. Saját vágyainkat vetitjük ki a másikra,mindazt látjuk,szeretjük benne,amivé válni szeretnénk,ez hajt elöre.. De ha a negativ oldalunkat vetitjük ki,az önkritika megsokszorozódik,a torz kép magunkról csak mégjobban torzulni fog.. Minden az ego körül forog,lehet tévedés,hogy önzö,és bezár,és véd..mert eggyuttal segiteni is probál,a test az ezköze,melyben lakik,honnan máshonnan kiálthatna segitgrért.. De nem értjük,mert nem szeretjük magunkat eléggé,nem figyelünk rá,nem értjük,nem akarjuk megérteni.. És a tükör? Lehet néha erös,de hogyan zökkenhetnénk ki a megszokás mocsarából..jó benne,mert uszkálhatunk az önsajnálatban.. Ha nagy pofont kapunk,talán inkább elgondolkodunk a miértjén,és mi a megoldás? Egy eröteljes sóhaj,mely lágy és végtelen mosolyba torkoll.. Hát ilyen egyszerü.. Ha szólnak hozzád hald meg,ha mutatnak valamit lásd meg,a válaszok mindenhol ottvannak,nekünk csak a kérdéseket kell megtalálni

Ha te vagy magamban,és én vagyok benned,akkor magunkat szeretjük egymásban,vagy egymást szeretjük magunkban.. Bárhonnanis nézzük önzetlen önzés a vége..

Címkék:

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges