Sikerülhet!
Ismét eltelt egy év. Megint egy hatalmas szünet, nem az első, a regisztrációm óta. De most felhasználó nevet is változtattam, mert NEKEM SIKERÜLT! Sok minden történt velem az elmúlt egy évben, hosszú lenne elmesélni. A lényeg, hogy bebizonyosodott vagy inkább bebizonyítottam magamnak, hogy igenis működik. A Titok bennem van. Rengeteget tanultam és rengeteg segítséget kaptam ettől az oldaltól és felhasználóitól.
Csak szívtam magamba az információkat, nem tudva, mire fogom őket felhasználni. Az utóbbi egy évben kiderült, hogy szükségem lehet rájuk egész életemben. Mert mi az, amit mindeni akar, úgy igazán? Egy megfoghatatlan, ismeretlen valami, amit boldogságnak hívunk, és ami mindenkinek mást jelent. Ez pedig elérhető. Nem görcsös akarással, erőszakos képzelgéssekkel, hanem a mindennapok csodáinak megélésével. Ha nem élvezem a mát, ha nem veszem észre az apró csodákat, akkor csak rohanok egy képzeletbeli élet után, amit soha nem fogok elérni. Nem herceget kell várni, hanem egy embert, egy társat, aki elfogad és segít önmagamat is elfogadni, akit én is el tudok fogadni minden hibájával együtt. Ha pedig megvan ez a valaki, nem szabad magamhoz láncolni, az elengedés a legfontosabb, mert ha igazán hozzám tartozik, akkor számára sincs más út, ezt pedig magától kell felismernie.
A Titok működik, nem csak az élet nagy pillanataiban. Be lehet vonzani életem nagy szerelmét éppúgy, mint egy rég nem látott kedves ismerőst, és néha megtörténik, hogy ez a kettő egy személyben egyesül. Érdekes fordulatokat nyújt az élet, de tudni kell elfogadni. Nem szabad görcsösen ragaszkodni a saját elképzeléseimhez, ahhoz az úthoz, ami magamnak szabtam ki. Néha le kell térni, el kell fogadni a nem várt lehetőségeket, semmit nem szabad visszautasítani. Nem várni kell a csodákat, hanem elfogadni, mert igenis jelen vannak, minden napunkban, de ábrándjainkba merülve, a jövőt várva lépkedünk el mellettük.
Nekem sikerült, persze nem dőlhetek hátra, nyugodtan, hogy én mindent elértem, de tudom, hogy elérhetek, a lehetőség adott. Nem vágyok mézédes, csupa mosoly életre, csak problémamegoldó képességre, nyitottságra, bátorságra és türelemre. A társat mindehhez már megtaláltam, kívánom mindenkinek ugyanezt, sok szeretettel.
- nekemsikerült blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1750 olvasás
-
Hozzászólások
**
Kedves Harmatcsepp,
kétszer is elolvastam a hozzászólásod és gondolkodtam...
Hogy neked milyen igazad van!
Tanultam tőled.
Itt és most ...
Érdekes fordulatokat, meglepetéseket tartogat az élet, néha akkor is, amikor már mindent feladni szándékozunk: akkor, amikor kétségbeesetten siránkozunk életünk széttört cserépdarabjai fölött, s azt gondoljuk, nincs tovább, ezt nem lehet túlélni.
Mindezt megtapasztaltam, akkor, amikor elvesztettem valakit. Görcsösen kerestem a visszautat hozzá, az egyetlen magam által igaznak vélt útvonalat járva … sikertelenség, hiszen a valóság úttorlaszaitól járhatatlanná vált. Tehetetlennek éreztem magam,... már csak a Titokban bíztam.
A csoda észrevétlenül, olyan halkan érkezett, hogy kezdetben észre sem vettem.
Életem szerelme nem hercegi ruhában, hanem kedves ismerősként tűnt fel egy másik „úton” – egymásra ismertünk- és a pillanat megszületett.
Nem ott, és nem akkor találtam rá, ahol terveztem, hanem itt és most.
Csak lelkemmel látom, de közelségétől vibrál a levegő.
Itt van, és itt vagyok én is, kell ettől nagyobb csoda?!
Én sem vágyok mesterkélt, mézédes életre, (amely buborékként pattan el rövid időn belül) hanem egy igazi, mély szereteten és őszinte elfogadáson alapuló társkapcsolatra, „a mindennapok csodáinak megélésével.”
Szeretem, nagyon szeretem, a többit meg az Univerzumra bízom!
Szilvácska22
A kérdése(i)d alapján nagyon az út elején jársz még. Nincs abban semmi rossz, ha még számodra ezek ellentmondásnak tűnnek. Ha továbbra is a Titok megismerésén "fáradozol", akkor rövidesen meg fogod érteni Nekemsikerült szavait.
Sok sikert hozzá :)
:)))
Kedves nekemsikerült,
„Ha nem élvezem a mát, ha nem veszem észre az apró csodákat, akkor csak rohanok egy képzeletbeli élet után, amit soha nem fogok elérni”. Valahogy a cím „Sikerülhet”, valamint a Titok lényege és az a néhány mondat, - ahonnan az idézet is származik, - totálisan ellentmond egymásnak.
Arra bíztatsz bennünket, hogy adjuk fel az álmainkat, vágyainkat, (szálljunk le a magas lóról) és maradjunk a realitások talaján. (Ha így teszünk, a siker garantált).
A Titok ismeretében az én vágyaim kissé merészebbek.
„Nem herceget kell várni, hanem egy embert, egy társat, aki elfogad és segít önmagamat is elfogadni, akit én is el tudok fogadni minden hibájával együtt”. Ezzel a gondolattal tökéletesen azonosulni lehetne,
de mi van akkor, ha az ember lánya a „hercegbe” szerelmes??
"Be lehet vonzani életem nagy szerelmét éppúgy, mint egy rég nem látott kedves ismerőst, és néha megtörténik, hogy ez a kettő egy személyben egyesül".
Úgy legyen!!!!!!!! (az én életemben is).
hol van az ellentmondás?
"Nem herceget kell várni, hanem egy embert, egy társat, aki elfogad és segit önmagamat is elfogadni, akit én is el tudok fogadni minden hibájával együtt."
Nem értem hol van az ellentmondás a két dolog között.