Amikor a jó rossz

A hétvégén nagyon jól éreztem magam az elengedés tanfolyamon. A társaság szenzációs volt, nem csak tanultunk, de bulinak sem volt utolsó. Az is kiderült, hogy a Pénz kurzust két hétvégében kell megtartanom, mert így nem értünk a dolog végére, és túlterhelődött mindenki.
Volt egy-két érdekes felismerés, amit eddig is láttam, de nem ennyire élesen. Amíg az emberek félelem, vagy rossz érzés üzemmódban működnek, addig legalább ki lehet őket mozdítani belőle őket és felbukkanhat mögüle a természetes pozitivitás.

Amikor felveszik a maszkot, nem akarják látni negatívumot, és belekapaszkodnak a pozitívba, akkor elzárják magukat a fejlődés lehetőségétől.
Arról meséltem, hogy a céljaink felé egyszerre fordulunk vággyal és ellenállással. A legtöbben inkább ábrándozunk arról, hogy milliomosok leszünk, minthogy megengedjük ezt magunknak. Mit tennétek, ha egy csettintésre megvalósulna minden vágyatok? Próbáltam rámutatni, hogy bizony ott a félelem, a visszatartás. A társaság felbolydulva magyarázta, hogy ők bizony szívesen vennék azonnal a dolgok megvalósulását és bőszen csettintgetni kezdtek. Némi ráhatásra kezdtek csak az ellenállás megkeresésével foglalkozni, hogy elengedhessék.
Aztán volt olyan is a kurzuson, akinek talán a legnehezebb dolga volt. Egyrészt kényszeres pozitív gondolkodó, másrészt van bőven pénze. Az első felületes ránézésre az átlag sikeroktató álma! Pozitív a hozzáállása, sikeres. Tehát mi a csudának kell ott ülnie egy tanfolyamon egy olyan oktatónál, aki egész életében talán nem látott annyi pénzt, mint ő néhány hónap alatt? Valamit ő is érez, nem véletlenül keres meg időről időre!
A buddhizmus kozmológiája szerint többféle "világba", azaz tudatállapotba születhetünk meg. A létkerék csúcspontja az istenek birodalma. Egy gondolatodra mindent megkapsz, szüntelen öröm és boldogság az életed. Ámde nem tart örökké az állapot, mivel még van benne egóilluzió. A Buddha, a felébredett, kívül áll a jelenségvilágon, a létkeréken. Túl van pozitívon, negatívon, merev elképzeléseken. A buddhista sztorik szerint a legnagyobb szenvedés az univerzumban a haldokló isteneké. Amikor elfogy a jó benyomás a tudatukból és visszazuhannak. Hawaiin nyaralsz és elfogy a bankbetéted és vissza kell menned dolgozni a bányába.
Lester Levenson tanítványainak egy csoportja eljutott oda, hogy a gondolataik szinte azonnal megvalósultak, csupa gyönyör volt az életük. Lester kérte, hogy lépjenek tovább a béke állapotába, és hagyják abba a teremtés hajszolását! Mivel ezt még mindig a félelem táplálja. Ha nem irányítok, akkor biztosan rossz történik! Akik tovább léptek, megvilágosodtak, akik nem, azokkal nagy katasztrófák történtek pár éven belül. Nem büntetésként, hanem azért mert a pozitívhoz való ragaszkodásukat a félelem szülte, és az előbb utóbb bevonzza a bajt.
Aki fél a tehetetlenségtől és ezért túlzásba viszi a munkát, a tevékenykedést, az lehet, hogy valami bénító betegség áldozata lesz, ami tehetetlenné teszi. Szintén így járhat, aki önállóságára büszke, ott találhatja magát, rászorulva valaki más segítségére.
Nem feltétlenül látja át az ember, hogy mikor mozgatja félelem, vagy ellenkezés. Gazdag barátom azt mondja, hogy szereti a pénzt, de nem igazán költ magára, csak a hasznosnak ítélt dolgokra. Megtermeli a pénzt, de végül nem élvezi. Megnyugszik egy pillanatra, hogy sikeres, ezért értékes, ügyes, megérdemli, de nincs stabil kielégülés. Kívül tud állni az élet nehézségein, és látszólag biztonságot is él meg, de az élethez nincs bizalma. Azért kell a sok suska, a muszáj pozitív gondolkodás, mert fél az élettől, és ezért irányítani akarja azt. Minthogy önbecsülésének értékmérője, hogy mennyi pénzt keres, ezért függ is tőle. És amitől függesz, azt tuti, hogy nem szereted! A szavak szintjén szereti, de közben rejtetten nagyon is utálja a pénzt. Ha elengedi, márpedig nagyon okos és sokmindent átlátott, akkor még több pénze lesz, sokkal könnyebben, és még élvezni is fogja még jobban.
Ez pontosan az a téma, amit már feszegettem a hiszed vagy tudod című írásomban is. Abból fakad a pozitív hozzáállásod, hogy benned van a bizalom az élet felé, vagy onnan, hogy ez által akarod irányítani ezt a veszedelmes világot? Elbújtatod az aggodalmadat valami rózsaszín felhő mögé, vagy észreveszed azt, és elengeded?
Mert nem azt magyarázom, hogy légy komor és "realista", hanem csak annyit, hogy tudatosítsd, mit is érzel valójában, és engedd el az ellenállásodat, ne csak csettintgess! Ez persze legtöbbünknél csak lépésről-lépésre megy, de a végén eldobsz minden irányító szándékot, kidobod a vélt Titkot, és megéled a valódit, ami Titok is marad, természeténél fogva. Csak megélni lehet, elmondani nem.
Bízz az életedben! Juss el odáig, hogy ne kelljen erőből jónak tökéletesnek és pozitívnak lenned!
Egy felmérés szerint azok, akiknek jó az önbecsülése, nem feltétlenül különbek a többieknél. csak nem zavarja őket a tökéletlenségük! Be mered-e vállalni, hogy bénázol, hogy nem minden sikerül, és te is csak ember vagy? Ha védtelenül hagyod a szíved, ha vállalod, hogy ki vagy szolgáltatva az életnek, akkor az segít neked és felemel! Ha saját erőből akarsz felemelkedni, akkor a hübriszed elbuktat. Ikarosz, vagy a bábeli torony építőinek sorsa vár rád. Az istenek alábuknak, a felébredettek, mivel nem védenek semmit, nem ragaszkodnak semmihez, könnyedén áttáncolnak az életen!

Hozzászólások



dehogy András :-) az

dehogy András :-) az elengedésből sosem elég... én sokat tanultam az írásaidból, köszönet érte!



:-D

Túlzásba viszem? :-)))



és végül de nem utolsósorban:

és végül de nem utolsósorban: az elengedést is el kell engedni :-)) csak hogy teljes lehessen a kép!



S hogy a felsorolás

legyen még teljesebb el kell engedni a kétségeket, a szégyenérzetet, a bűntudatot, az irigységet. A legutolsó amit el kell engedni állítólag a megvilágosodás utáni vágyat. Gondoltam is, amikor ezt olvastam, valami nem stimmel velem, mert ezt én erre a leszületésre már könnyedén elengedtem :-D a többiből viszont még maradt jócskán.



:-)

A félelem pont az, amit el kell engedni. Meg a düh, a büszkeség, a szenvedélyes vágy, a közöny, a bánat.
Sőt a bátorságot, elfogadást, békét is.



Hát lehet, hogy

olyan, mint a biciklizés... Egyszer meg kell tanulni. Nekem a legnagyobb nehézség az elengedésnél a félelem. Ha azt feloldom, onnan már gurul a bicikli :-D

Elmével meg matek leckét meg lehet oldani, de az elmés működés az igazi nagy problémák megoldásánál inkább akadályoz, mint segít.



azért annyira nem nehéz! :-)

Szóval ha megvan a módszer, akkor könnyen megy a dolog! Sokan azt gondolják, hogy tudják miről van szó, amikor elengedésről van szó, de általában csak elmével teszik, és az nem az.



Köszönöm Kati

Kösz a jótanácsokat, nagy segítséget jelent!
Szép estét! :))



Szia Sterkeni!

A pozitív gondolkodás akkor működik, ha reálisan felméred, azt hogy mid van, képesség, lehetőség, segítség és kihozod belőle a legjobbat. Szembenézel a gyenge pontokkal, felméred, mi az, amin képes vagy változtatni és mi az amit el kell fogadnod, úgy ahogy van. Nem a problémára, hanem a megoldási lehetőségekre koncentrálunk. Mert abból vonzol be többet, amire fókuszálsz, ha a problémára, akkor abból :-DD

Egyetértek Andrással a kontroll, az akarás elengedésének fontosságával. De ez nagyon nehéz feladat, az egónk ezerrel ellenáll. Hát szép türelmesen kell lebontogatnunk a korlátainkat és közben elfogadni és szeretni magunkat, ott ahol éppen tartunk.



Hello Zoli!

Napokon belül landol a email a többi elengedés gyakorlattal együtt!
Csak csináljátok!
:-)



első

András!

Tök jó volt a tanfolyás tényleg, jól éreztem magam.

Mi akik elsőre voltunk kapunk még vmi + napot?
Ami kimaradt azt még elmondhatnád....

Bár a lényeg az elengedés gyakorlás, most ülök is le elengedni :-)

Zoli



köszönöm

Én is ebben bízom, ha megvan a zavar akkor azt már csak ki kell bogozni és meglesz a megoldás. Próbálom elengedni azt, aki miatt kialakult a zavar és közben talán jobban megismerem saját magam. Az már kiderült, hogy több erő van bennem, mint amire valaha is számítottam volna, ez talán már a haladás útja.



:-)

Mostani egyik inspirálóm, Richard Bartlett szerint ha összezavarodtál, akkor tanulni kezdesz valamit!

A félelmeink és fájdalmaink addig vannak, amíg küzdünk ellenük! Ha a pozitív gondolkodás számodra a küzdés eszköze, akkor káros, mert fenntartja a problémát! Ha nem küzdesz a félelem ellen, hanem elfogadod, és tovább-engeded, akkor eltűnik, mert aki valójában vagy, az pozitív!
Miközben úgy tűnik kereszteshadjáratban vagyok a pozitív gondolkodás ellen, egyre többet vigyorgok, és ha jár itt valaki a hétvégi kurzus hallgatói közül megerősítheti, hogy bulis hangulat volt. Mert ez a természetes!
Akik elkeseredetten küzdenek a negatív ellen, azok látványosak, aki sikeres és így kapaszkodik a sikerbe, azon nem nagyon látszik ez, de ott van!

Akinek nincs pénze, az magát hibáztatja, hogy ő rossz és kevesebb, mint a többi. Akinek van az nagyra növelt arccal magát dicséri és kapaszkodik az eredménybe, mert nem akar olyan lúzer lenni. Ha elfogadom a hiányt is, és nem gondolom, hogy gáz, ha nem vagyok milliomos, akkor szabadon járom az utam!
Amíg kell varázsolnom valamilyen módon, hogy pénzt vonzzak, addig nem hiszek benne, hogy bőség van és jön magától!
A Titokba való kapaszkodás is félelemből fakad! Ha elengeded, akkor magad leszel a Titok!



Hát most jól összezavartál,

Hát most jól összezavartál, elengedés, bevonzás, pozitív gondolkodás vagy szembenézés a fájdalommal? Fogalmam sincs mit csináljak vagy ne csináljak semmit? Érezzem, ami jön magától vagy próbáljam jó irányba befolyásolni az érzéseimet a pozitív gondolatokkal? Különben megint azt az írást találom meg amire éppen szükségem van. Túl sok kérdés van még bennem, és úgy látszik még tudok írni a listához. De mihez kezdjek velük?



Ez

nagyon jó írás! Köszönöm!!!



az önbecsülésről és sérülékenységről