thesecret.hu

Hiszünk ebben, abban és persze amabban. Modellezzük a világot, aztán harcba szállunk a másikkal, hogy a mi modellünk a valósabb.
Szeretsz utazni? Ez bizonyára nem azt jelenti, hogy hazamész, és ráülsz Afrika térképére, aztán várod az oroszlánok felbukkanását!
Ahogy az NLP mondja, a térkép soha nem egyenlő a tájjal! Vagy amikor számon kérték Picassót, hogy miért nem hasonlít a valóságoshoz, amit rajzol, és mutatott neki egy fényképet a pasas a feleségéről, hogy az ÍGY néz ki! Picasso csak annyi mondott: Valóban? Egészen aprócska, sőt lapos is!

Törvényeket alkotunk, aztán a világot megpróbáljuk belegyömöszölni. Aztán az adott nézőpont vállban kissé szűkké válik, amint valami más is felbukkan, amit számításba kéne venni.
Kezdetben volt a Vonzás törvénye, most hozzá pakoltak még egy tucatot. Nekem például a Karma törvénye és a Vonzásé nem különbözik. Egyszerűen a karma a vonzás törvényének leánykori neve, ahogy az előadásaimban mondani szoktam. Persze az is igaz, hogy talán én nem megyek elég mélységbe, árnyaltságba, hogy megkülönböztessem a kettőt, talán azok nem teszik, akik megkülönböztetik a kettőt.
Amikor elkezdjük fontolgatni, hogy a vörösiszap katasztrófa áldozataival mi történt, és megpróbáljuk besorolni valamilyen törvényszerűség alá a dolgot, akkor minimum két jellegzetes csapdába eshetünk. Az egyik, hogy "karmabürokratává" válunk, és kijelentjük, hogy ő vonzotta be! Gondolkodott, cselekedett volna másként, most nem lenne bajban. Kis híján hozzá tesszük, hogy úgy kellet, káposztába hús kellett! A másik nézőpontból pedig esetleg belefulladunk (na nem a vörösiszapba, de kis híján) a sajnálatba, bűnbak keresésbe. És persze a félelembe, hogy mi mikor kerülünk sorra. Mert hát nem tehetnek róla, és ha olyan történhet valakivel, amiről nem tehet, akkor velünk is bármikor kibabrálhat az élet.
A közös pont a két megközelítés között, hogy mind a kettő a kontrollt keresi. Az egyik kétségbe esik, hogy nincsen, a másik pedig azt gondolta, hogy megtalálta: persze, ez nem más, mint a karma, a vonzás! Már meg is nyugodtam!
És nem azt mondtam, hogy nincs semmi kontroll! De fura módon nem úgy találod meg a kontrollt, hogy belekapaszkodsz az elméletedbe! El tudnád engedni a félelmedet, magyarázat igényedet úgy, hogy nem beletörődsz abba, hogy nincs magyarázat, hanem elengeded azt, hogy meg akarod fogalmazni azt? Úgy, hogy nyitott legyél bármire, ami csak felbukkanhat? És amikor felbukkan, akkor nem rögzíted, mint egy mindenkor érvényes abszolút valóságot, hanem elfogadod, hogy ITT és MOST ez a magyarázat (talán), és máskor más? Van egy tapasztalatod, és azt mondod: angyal. Ebben a pillanatban az összes kulturális sztereotípia elindul, és beszűkíted, hogy mit történhet. Bibliai angyal? A korán angyala? Eckhart Stromé? Vagy Doreen Virtue angyalai? Mindegyik más szűrő!
A normál tudatszinten ok és okozat törvénye (karma) működik. Ha kukoricát vetettél, nem terem belőle búza. Az abszolút nézőpontból nincsen a dolgoknak egymásutánisága, egymásból következése, minden a pillanatban keletkezik "varázslat" által, a semmiből. Ha megengeded a semmit a tudatodban, te is varázsló leszel. Ha nem érted, akkor meg ne próbáld megérteni! Én is igyekszem elfelejteni, hogy kitaláltam! :-)