thesecret.hu

Újra itthon.
Nagy élmény volt a tanfolyam, mérhetetlenül többet kaptam annál, amire vártam.
Igaz, a "végső" élmény nekem még elmaradt, de ami késik nem múlik. Volt néhány ember, aki megélte azt is.
Például az egyik kedvencem, akit magamban csak Tamás bátyának szólítottam. Ghánai származású, iskoláit Angliában végezte, és az élete nagy részét Los Angelesben élte le. Az is csodák közé tartozott, hogy ott volt a tanfolyamon. Néhány nappal a kurzus előtt elhagyta a jogosítványát, és az útlevelét. Felhívta a légitársaságot, akik szerint elég lesz a bankkártyája, de a légitársaság nem a biztonsági szolgálat. Szóval fényképes igazolvány híján nem engedték volna fel a gépre, amikor eszébe jutott, hogy aki kihozta a reptérre 55 éve tanárnő. Behívta, hogy ő majd kezeskedik érte, ha netán terrorista lenne. Aztán kiderült, hogy a biztonsági vezetőt tanította a csaj, és Samuel felkerülhetett a gépre. Aztán a tanfolyamon meglátta a tudatának természetét, és felébredt az illúziókból. Most megy vissza Ghánába tanítani az Elengedést. :-)
Többen is bepillantást nyertek a jelenségeken túli valóságba, ami mindig is jelen van.
Hale néhány kijelentése eléggé sokkoló volt, bár ő maga a legszelídebb, legédesebb tanító, akivel összehozott a jósors.
A secretben azt látja, hogy sokan kiléptek az áldozati szerepből. Viszont azt is látja, hogy mivel nincs meg a teljes kép, sőt, amit sugároz félrevezető lehet, ezért sokaknak még nagyobb fájdalmat képes okozni. Egyrészt, az oktatók nagy százaléka az Elengedést használja, akár bevallják (Canfield, Doyle, kicsit Vitale), akár nem. Másrészt, a "felpumpálom magam, és nem akarom látni a helyzetet, és pozitívan hallucinálok valami valóságot" megközelítés biztos út a katasztrófához. Ezt látom én is. Ezért kezdem az összes Pozitív Gondolkodók Napi előadásomat azzal, hogy nem vagyok pozitív gondolkodó. Évek óta figyelem a hú, de pozitív embereket, ahogy egyre kétségbeesettebben próbálják erőltetni a kontrollt. Telenyomják a világot a vágyaikkal, és egyre messzebb kerülnek az egyetlen kielégítő valóságtól, a tudatuk természetétől.
A vonzás törvénye pedig néhány erősen megkérdőjelezhető alapgondolaton nyugszik. Például azon, hogy van elkülönült én és van hozzá képest külvilág, amit vonzzhat. És hogy ezzel a hamis ego-azonosulással törődik az univerzum, mert annyira értékesnek látja. Persze egy nézőpontból létező, és élhető ez a magyarázat is, de egy ponton túl nem árt meghaladni.
Felmerülhet, hogy akkor mi működik valójában? Az ÉLET. Magától. A feladat inkább az, hogy félreállunk az útjából. Minden vágy, minden kontroll akarása csak megerősíti a hiányérzetet. Minden elengedett dolog által egyszerűen hagyjuk működni azt, ami nélkülünk tudja igazán a dolgát.
Ami elengedünk úgy sem valóságos. Nem a kontroll engedjük el, hanem az illúzióját. Soha nem volt kontroll. A legújabb kutatások szerint előbb cselekszünk, aztán az agy felfogja, majd magának tulajdonítja az irányítói szerepet. Igazából nincs is senki, aki cselekszik. Erre jött rá Buddha, amikor azt mondta: Anátman (nincs felsőbbrendű én) Teremtés zajlik, de nincs teremtő.
Amit magadról gondolsz: kamu. És ezt a kamut masszáljuk önismereti tanfolyamokon. Kicseréled a hiteidet rosszról jóra. Mintha az segítene valamit is.

Ha minden, amit gondolsz, olyan mint az égen a felhők: jönnek-mennek, nincs bennük maci, pillangó, házikó, csak belelátod őket, akkor kell-e formálni a macit sárkánnyá, kell-e vitatkozni, hogy melyik az igazabb? Ha elmennek, csak az ég marad! Szóval állj meg egy percre, és nézd meg, hogy mi van itt? Mi van a felhők, a gondolatok mögött?