2011. május 13. péntek - 19:54 | beküldő: Ábel
Gondolkodásom, mint eszköz? És a javamra használjam? De hogyan?
Sokszor nem is vagyok tudatában annak, hogy gondolkodom. Nem hogy még használjam a javamra. Á nem lesz egyszerű!
Pedig az már bebizonyosodott számomra, hogy amit, vagy amire gondolok, nagyban befolyásolja a helyzetemet.
Tehát akkor megfigyelem a gondolataimat!
Huh, milyen sok van, és mennyi hülyeséget gondolok. Ráadásul zöme nem is az én gondolatom hanem csak úgy cikáznak a fejemben ellenőrizetlenül. Teljesen el vagyok tévedve, nem is tudom mi a helyes, nem is tudom mihez viszonyítsak. Hát ez lehetetlen, meg nincs is rá időm, meg nem is vezet sehová a bolondok házán kívül. Ez az egész egy ostoba gondolat volt, a fenébe az egésszel.
Honnan jönnek a gondolatok? Miért gondolom? Mit akar mondani nekem? Mit okoz? Egy gondolat, amely tetszik nekem tudatosan megragadom, megnézem alaposabban. Foglalkozok vele. Változtatok rajta addig, amíg nem tetszik igazán, amíg meg nem felel az értékmérőimnek. Azután szabadon engedem. Mit okoz most? A gondolataim függetlenek tértől és időtől. Lehetek gondolatban bárhol térben és időben. De lehetek pontosan ott is ahol éppen vagyok. Egészen itt és most. Akkor tudatosítom magamban, hogy nem a gondolat vagyok, hanem az aki gondolkodik. Tudat vagyok. Tudatos gondolkodó vagyok. Én döntöm el, hogy mikor és mit gondolok. Nem tudok nem gondolkodni, de minden pillanatban megvan a lehetőségem arra, hogy eldöntsem mit gondolok. Minden gondolatnak azonnali hatása van, azt éri el, amit tartalmaz, mégpedig azonnal, még ha beletelik is egy bizonyos időbe, mire az megjelenik.
Igen csak ez nem ilyen egyszerű, mint ahogy itt le van írva. Vagyis ilyen egyszerű csak alkalmazni nem könnyű dolog, annak aki először lép le az ösvényről sok kitartás és türelem kell hogy legyen a tarsolyában, na meg nem utolsó sorban akarat.
- Ábel blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1465 olvasás
-
Hozzászólások
txt
ezt talán ösztönből kell akarni megtanulni, mint a járást. csak az a velünkszületett bölcsesség a gondolkodás megjelenésével el is tűnik belőlünk
Én is állandóan gondolkodom.
Én is állandóan gondolkodom. Dehogy. Gondolatok röpködnek az elmémben, amit ők maguk hoztak létre. Ha nem gondolkodsz,megszűnik az elme :)) Milyen érdekes. Én hagyom a gondolatokat hadd cikázzanak... Azokkal foglalkozom csak amikhez valamiféle érzelem, vagy indulat kötődik. Akkor elmeditálgatok a jelenségen, és leszűröm a tanulságokat, aztán mehetnek tovább. Csak a tanulság érdekes, a többi hadd röpködjön :))
De leközheted a figyelmed bármivel, akkor irányítottá válik a gondolkodás, csak figyelni kell, mert könnyen eltérül a figyelem, akkor tudatosan vissza lehet irányítani. Ha csak nem érdekesebb az új gondolat, mint amivel addig foglalkoztam :)) Aztán jó sok gondolatomat leírom, átgondolom, logikai-rendszereket állítok fel, ilyenkor teljesen uralni lehet őket. Ahol a figyelem, ott az erő/energia, egyébként pedig relaxálok és figyelem őket :)
gondolkodas
Mostanaban nekem sem mindig ugy mennek a dolgaim ahogy azt szeretnem.. Pedig tudom a megoldast de nem mindig sikerul alkalmaznom, de tudom is hogy miert van ez... a kornyezetemben elo emberek nincsenek tisztaba gondalataik teremto erejevel, es ezek az emberek kepesek arra, hogyha nem figyelek rendesen akkor visszahuzzanak oda ahonnan kiindultam. Ilyenkor van egy trukk ami altalaban segiteni szokott, eloveszek egy konyvet amiben termeszetesen a vonzas torvenyerol van szo, vagy csak raszanok egy kis idot es megnezem filmen a Titkot, ez segit es ilyenkor mindig ujjult erovel indulok neki! Javaslom ha valaki hasonlo cipoben jar akkor tegyen igy, mert ez egy egyszeru modja a dolognak es nem felejted el amit megtanultal!