2010. december 27. hétfő - 15:38 | beküldő: Ritocska
Hogy is működik a tükör? Belenézünk és a saját képünk fordított mását látjuk benne. Mindig? Mindig. Igaz ugyan, hogy a tükör torzíthat, nagyíthat, kicsinyíthet, széthúzhat, vagy összenyomhat, de mindig az a mintája, aki vagy ami előtte áll.
Általános nézet „titok” körökben, hogy a külvilág a saját, belső világunk tükre. Mégis sokan harcba szállnak a saját tükörképükkel, ahelyett, hogy a mintát változtatnák.
Azt javaslom, kezdjünk neki a tükör megismerésének! Hogyan is érdemes nézni a tükröt?
Először is nem árt tisztázni néhány dolgot az észlelésünkről.
A világunkban minden időben, mindig történik valami, mégis egyértelmű, hogy nincs minden egyes időintervallum minden történéséről és minden emberről tudatos észlelésünk (most itt a közös tudatalattit az egyszerűség kedvéért ne vonjuk be).
Ha ezt az igen széles kört, amiben a történések zajlanak, elkezdjük kicsinyíteni a közvetlen környezetünk történései és személyeire, akkor is láthatjuk, hogy ebből is csak igen kevés, amit felfogunk tudatosan.
A buszon nem nézünk meg minden embert tüzetesen, a forgalomban nem figyeljük meg minden egyes autó típusát és rendszámát, nem figyelünk meg és fűzünk érzelmeket mindenhez, amit látunk magunk körül. Csak adott dolgokat figyelünk meg részletesen. Ez a szűrt érzékelés lényege.
Azok közül, ami a tudatos érzékelésünk része, van, amit pozitívan, negatívan és semlegesen értékelünk, ezek a mi saját tükreink.
A semlegessel nagy valószínűség szerint nincs komoly dolgunk, azokkal általános szinten azonosulunk. De a két szélsőség már érdekesebb téma!
A pozitív dolgok, amiket észreveszünk, pozitív energiával, örömmel töltenek el és általában tudjuk is az okot, hogy miért tudunk velük szívesen azonosulni. Figyelmünkkel szívesen tüntetjük ki ezeket a dolgokat, helyzeteket, személyeket. Ezekkel a kölcsönös energiaáramoltatás egyszerű.
Ugyanakkor észlelésünk komoly részeit képezik azok a helyzetek és személyek, amiket és akiket kitüntetünk figyelmünkkel (talán nem is tudjuk őket nem észrevenni), de zavaróak számunkra… Rossz érzésekkel töltenek el, és persze ennek is különböző fokozataival.
Vajon miért ezeket a dolgokat vettük észre? Miért ezek a dolgok kerültek a figyelmünk középpontjába? Az ok egyszerű, ezek azok a tapasztalatok, amikben saját magunkat vagy egy részünket látjuk. Ezek azok a tapasztalatok, amikből tanulhatunk, amik a fejlődésünket szolgálják, ha nyitottak vagyunk felfedezésükre.
A Mohr-féle* rendezés szerint a tükör 4 dolgot mutathat a megfigyelőjének:
1. saját magát
2. vágyat
3. elkerülendő dolgot
4. emléket
- Saját képünk
A legegyszerűbb és legtisztább kép az, amikor kristálytisztán önmagunk tükörképét látjuk egy negatív helyzetben. Amikor az zavar másban, ami magamban is. Az ego azonban trükkös jószág, amilyen egyszerűen hangzik ez a felismerés, olyan nehéz meglátni miatta. Ugyanis ő azt mondja ilyenkor: „Na, nehogymár én ilyen lennék! Hagyjuk az egészet!”, vagy azt súgja: „Lehet, hogy van hasonló tulajdonságom, DE én így, meg úgy…” és magyarázza a saját bizonyítványát.
Érdemes ezt nem hagyni neki. Érdemes mindig többször visszakérdezni, „biztos, hogy én nem vagyok ilyen?” és hagyni a belső hangot megsúgni a valót.
A tudattalan mechanizmusok egyike a tagadás. Amikor valamit nem szeretnék látni, olyankor szépen letagadjuk a létezését. Még akkor is, ha nyilvánvaló. Amíg találunk kerülőutat és kiskaput, elfutunk előle.
A leggyakrabban jutunk ehhez az állapothoz. Könnyebb behunyni a szemünket, mint szembenézni valamivel.
Nem könnyű az a felismerés, hogy valójában ugyanazt tesszük, mint egy számunkra nagyon is negatív figura. Hogy ugyanazt játsszuk, mint a hőn utált főnök, vagy a társunk, vagy a barát, akiben csalódtunk.
Kevés az, aki képes beismerő vallomást tenni magának. Ám, aki egyszer megteszi és megérti, hogy nem tragédiáról van szó, csak egy lehetőségről a változásra, utána egyre gyakrabban mer majd szembenézni a nehézségekkel. - A vágy
Vagyis, amikor azért vannak negatív érzéseim valakivel vagy valamivel kapcsolatban, mert neki van valamije, ami nekem nincs, vagy mert ő meg mer/tud tenni, lépni valamit, amit én nem. Vagy én is vágyok egy adott helyzetbe, de valamilyen belső gát miatt nem teremtettem meg magamnak…
A katolikus főbűnök egyike az irigység. Én nem ismerek el bűnöket, éppen ezért az irigységet sem tekintem bűnös dolognak. Sokkal inkább egy nagyszerű jelzésnek. Az irigység mögött vágy és kishitűség húzódik. Ellentétes dolgok. Másnak van, másnak lehet nekem nincs és nem is lehet. Mert nem engedem meg magamnak, mert kevésnek érzem hozzá magam. Meg szeretném kapni, de félek is tőle, hogy megkaphatom-e, meg tudom-e kapni.
Ha valaki ilyet érzékel önmagában, ideje tisztáznia ezt magában. Hogy áll az önbecsülése? Miért érzi úgy, hogy nem képes az adott dologra? Miért nem engedi vagy engedheti meg magának? Helyén van-e az önbizalma, az önértékelése és ezek által az önszeretete? - Az elkerülendő dolog
Az elrettentő példa. Azért nem szeretem adott személyt, adott helyzetet, mert én ezt mindig el akartam kerülni. De miért is akartam én ezt mindig elkerülni?
Mohrék ezt úgy magyarázzák, hogy csak azt kell elkerülni, amire önmagunkban is van hajlam. Vagyis elutasítunk valamit, azért mert titkon vágyunk rá, de ezt még önmagunknak sem merjük beismerni gondolati mintáink, meggyőződéseink, megszokásaink miatt. Dupla csavar, kész átverés. - Az emlék
Végül pedig vannak olyan dolgok, amik megrántanak bennünk egy csengőt. Egy olyan csengőt, ami egy korábbi negatív (vagy éppen pozitív) tapasztalathoz kapcsolunk tudattalan szinten. Nagyszerű példák erre a megmagyarázhatatlan félelmek köznapi tárgyaktól, vagy olyan személyek, akik bizonyos kifejezéseket használnak, amik egy korábbi negatív tapasztalatban is előfordultak…
Ugyan miért lenne a morgós, rosszindulatú szomszéd az én tükörképem? Vagy a zsebtolvaj a buszon? Netán a férfi, aki elhagyott? A nő, aki nem fogadott vissza? Az anyám, aki folyton mindenért vitatkozik velem? Vagy az apám, aki sohasem elégedett?
Minden egyes példára van megfejtés, ha időt és fáradtságot nem sajnálva nekiállunk megkeresni. Az okok néha belül nagyon mélyen vannak rejtve, ezért időigényesebb a felkutatásuk, de a legtöbb ilyen dologra hamar rá lehet jönni, néhány célzott kérdéssel önmagunk felé.
Talán ismeritek a magyar Unique együttest. Tükör című dalukból idézem a következő pár sor:
„Ne a tükröt törd szét,
Ha bánt az önarckép,
Ha dühöt és bánatot érzel,
Ha a tükörbe nézel.”
Ugye milyen buta dolog a tükörképre haragudni, ahelyett, aki a tükör előtt áll? Ha széttöröd a tükröt, vajon a másik tükör majd mást fog mutatni, amikor belenézel? Mit választasz? Becsukod a szemed, hogy ne lásd a tükörképed, vagy inkább nagyra nyitod, hogy meglásd, mit szükséges elfogadnod? Vagy, ha nem megy az elfogadás, változtatsz-e magadon, hogy elfogadhass?
Érted-e teljesen, hogy, ha adott helyzeten akarsz változtatni, legelőször magadon, benned kell változtatni? Hozzáállást, látásmódot, meggyőződést, tudati mintát…
A legjobbakat Mindenkinek!
Az általános rész után, az elkövetkezőkben a tükör párkapcsolati részével tervezem foglalkozni. Az írás Bärbel és Maria Clemens Mohr: A Mohr-módszer című könyve alapján készült. :)
- Ritocska blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1548 olvasás
-
Hozzászólások
:-)))
Jó volt itt. Elgondolkoztatott. És ez volt a lényeg. Pont mindig akadt 2 szó, amit megakadt bennem és a saját életemre húztam rá. Úgy értem, nekem ez a cikk nagyon fontos cikk.
Köszönöm, hogy leírtad és átadtad Ritocska.
És igen, egyetértek Vibrocillal is, mindenkinek saját magának kell rájönni dolgokra. Csak azt ne felejtsük el, hogy ehhez kellenek a mások is. Egyedül nem megy! Csak egy ideig. Megjárjuk a csend időszakát, majd visszatérünk az emberek közé. Kihozni a bent megtaláltat. Ahogy a Békés harcos útjában írja, nem pont ezekkel a szavakkal, Dan Millman.
Ráadásul jó érezni a hasonló gondolkodásúak szeretetét a sorok mögött.
És ez a legnagyobb ajándék, amit adhatunk.
Békés Új Évet kívánok én is!
Kedves Unique és Vibrocil!
Az én véleményem, saját igazságom (ezzel tökéletesen egyet értek) az, hogy attól, ha leírok valamit és valaki azt rosszul értelmezi, az nem az én bajom. Az az ő baja... Én nem félek leírni, sőt, nekem az írás az élet, én ezzel vagyok önmagam. Szóval miért is ne tegyem?
Vibrocil azzal önmaga, ha nem írja le és innen úgy tűnik elítél másokat, akik leírják vagy másként gondolják, mint ő.
Egyszerűség, az élet valóban egyszerű egy bizonyos szinten, de ahhoz a szinthez el is kell jutni, hogy minden leegyszerűsödjön.
Nekem az a véleményem, hogy a sorok és leírások mindenkit akkor találnak meg, amikor nekik arra szükségük van. Már csak az a kérdés, hogy ki mit lát és tud meglátni bennük.
Én hiszek a tükörben. De hogy azért működik, mert hiszek benne vagy azért, mert amúgy is létező jelenség, ebből a szempontból teljesen mindegy.
"Csak az fáj, ami igaz. És ami nem igaz. Pl. a rágalmazás. Vagy a szándékos rosszindulat. Ember legyen a talpán, aki nem áll ilyenkor ki maga mellett, a vélt igazáért. Amit az idő általában érvényesít."
Én nem állok ki, mert minek? Nem érdekel, hogy a másik mit vél rólam. Véljen, amit akar, magamról az igazságot egyedül én tudom, nem az, aki véleményt alkot rólam. Adni mások véleményére az külső kontroll. Van, akivel hasonlatos a véleményem, van, akiétől eltér. És ennek vannak a fokozatai.
Egy biztos a fórum azért van, hogy mindenki, akinek kedve tartja, hangoztathassa véleményét, saját igazságát. Hogy ebből ki mit tesz magáévá az egy egészen más történet... Ahogy lentebb is szóba került nincs jó és rossz, csak dolgok vannak és az, hogy ki milyennek értékel valamit.
Boldog Újévet és a legjobbakat Nektek!
Az a meglátásom, hogy
Az a meglátásom, hogy rettentően túlbonyolítják sokan az életüket mindenféle dologgal.
Folyton az igazságot és az igazolásokat keressük arra, hogy jól vagy rosszul csináljuk amit épp csinálunk.
Holott az élet egy végtelenül egyszerű dolog.
Ezek a vonzás törvénye és hasonlók jók ,mert kinyitják az embereket egy magasabb tudatosság felé, de nem maga a vonzás törvénye az igazság. Ezek egyezményes törvények köztünk emberi lények között. Belőlünk ered, nem kívülről. És így van az összes többi hasonló dologgal.
Sokan pedig félreértik és nem tudnak túllépni ezeken. Ez nem rossz, csak sokszor csalódottság érzéssel ér véget.
Ezért csalódottak sokan annak ellenére, hogy megismerték a vonzás törvényét.
Szóval csak annyit szerettem volna írni, hogy túl van bonyolítva az élet. Egyszerűbb még az egyszer egynél is.
A túlbonyolítással csak felesleges határokat és gátakat építünk magunk elé. Felesleges.
De persze ezeket meg kell élni egyeseknek, hogy felismerjék az egyszerűséget.
Ezért nem írogatok már ide, mert felismertem, hogy amiket beírok és mások is, sokaktól elveszik a lehetőségeket, hogy maguk jöjjenek rá a dolgok lényegére és egyszerűségére, valamint a szükségszerűségére.
Ehelyett csak összezavarodnak a sok egyedi igazság megismerése miatt.
Egy vélemény, egy igazság, mely tökéletesen tükrözi a megalkotóját.
Kérdésedre válaszolva, hogy nézek-e tükörbe és mosolygok-e? Igen. Sokszor. és sokszor nem tudok. De az is én vagyok. És nem csak egyedül, ha senki nem lát. Mert másokra is rá szoktam mosolyogni.
A példamutatásom pedig az, hogy nem akarom megváltoztatni a világot, mert tudom, nincs szükség rá, mert minden úgy tökéletes benne ahogyan most is van. Ez a lényege.
Minden jót és boldog új évet.
Kedves Vibrocil!
Igen, én is gondolkoztam valami hasonlón, másnak is jogában áll valami és nekem is. Az értékelés magadban marad, jónak és igaznak hiszed. Ha nem marad magadban, vélemény lesz, s így akár... tükör is lehet.
Ha nem azt mondod, amit a másik hallani szeretne, akkor jönnek az érdekes dolgok. És kerül előtérbe az emberi természet. Ha valami bánt, megvizsgálod magadban. Az is lehet, felülbírálod magad, elgondolkozol, elfogadod a másik véleményét. Van ilyen is. Pláne, ha tudod, ki mondja, amit mond.
Adj, figyelj, vizsgálj.
De valahol ez is tükör.
Tükrök tükre.
Értékelések és vélemények tükre.
És vannak Lopott tükrök.
És kopott tükrök.
Tökre.
Mindenki világában.
Mert vajon van-e olyan, hogy egyedül, ha nem lát senki, belemosolyogsz otthon a tükörbe?
Mert akkor boldog ember lehetsz. És példát mutathatsz.
Köszönöm a választ és Boldog Új Évet Kedves Vibrocil.
Seneca. "A dolgok nem jók VAGY rosszak, hanem jók ÉS rosszak. Csak tőlünk függ, hogyan látjuk azokat"
Egyetlen egy dolog számít
Egyetlen egy dolog számít csak és ez gubancol össze mindent: Az, hogy hogyan értékeled a helyzeteket.
Semmi más nem számít. A saját igazságrended alapján értékelsz és slussz passz. Ennyi.
Nincs itt tükör meg ilyenek. Egyszerűen helyzetek vannak és az arra adott értékelések.
Az értékelések pedig az igazságaid.
Ha másként szeretnél megélni egy helyzetet, akkor meg kell változtatni az értékeléseidet. Ennyi.
Nincs itt semmi hokusz pókusz.
Ritocskának a tükör az igazság, neked más és nekem is más. És szabad akaratom jogában áll választani bármelyiket is. És neked is és mindenkinek.
Azt választom, amiben a legjobban érzem magam. Mindenki azt választja.
A figyelmed a legfontosabb tényező.
Drága Ritocska!
Köszi a választ!
Boldog Új Évet Kívánok!
:-))
Vibrocil! Szálka vagy gerenda...
De hisz onnan tudod meg, hogy gerenda van.... vagy nem. Vagy épp neki van az...
Csak az fáj, ami igaz. És ami nem igaz. Pl. a rágalmazás. Vagy a szándékos rosszindulat. Ember legyen a talpán, aki nem áll ilyenkor ki maga mellett, a vélt igazáért. Amit az idő általában érvényesít. :-)
Csak hát a türelem. Ezek a tükrök nem is igazi tükrök. Valami jóért állnának ki ilyenkor az emberek, s talán nem is mindenki tükör ilyenkor. Csak a másikban lévő gubancokat hozza felszínre az ember. És nehéz mögé látni, hé, mi bajod? Ahhoz meg kell ismerni a másikat, hogy rájöjj, mi is az IGAZI oka, hogy morog. Rád. A világra. És ha megismerted, akkor részeddé válik.
Persze ez csak nálam működik így. De óhatatlan, hogy a sok jó ember közt bevonzzak egy másfélét is...
Na, elfilóztam, bocsi.
BUÉK!
Drága Ritocska!
Izé... vagyis magamért?
És mi a helyzet a gyerekekkel?
Mit gondolsz erről?
Erről eszembe jutott 2 dolog
Erről eszembe jutott 2 dolog :)
Egyik az Open Stage egyik száma :) "Ti letörtétek a tükrünköt, mi is letörjük a ti tükrötököt. :) Buli zene.
Másik, hogy ne piszkáld a másik szemében a szálkát ha tiédben gerenda van.
Köszönöm hogy leírhattam.
Szia Drága Unique!
Szerinted KELL, hogy a másik is elfogadjon tükrének? KELL, hogy Te is tükre légy? Felelősséget KELL vállalnod a másikért és annak életéért? Felelősséget KELL vállalnod azért, ha Te tükör vagy? Felelősséget KELL vállalnod más egyéni értelmezéséért? Tudsz-e egységre lépni azzal, aki nem akar és KELL-e egységre lépned? A más a mérték vagy önmagad? :)
"Érted-e teljesen, hogy, ha
"Érted-e teljesen, hogy, ha adott helyzeten akarsz változtatni, legelőször magadon, benned kell változtatni? Hozzáállást, látásmódot, meggyőződést, tudati mintát…"
Ha ő tükröm nekem, vajon én is tükre vagyok?
Vajon csak úgy képes lennék hozzáállást, nézőpontot változtatni, pl. meglátni a rosszban a jót vagy csak ráeszmélni a másik kishitűségére vagy tépett önbizalmára: hé, biztosan velem van bajod?
Vajon ha én megértem az előzőt és teszek a változásért, vajon ő miért nem?
És ha nem, meddig maradunk egymás tükrei?
És vajon az életben melyik tükörnek hiszünk, ha mindenki egy, de mégis egyedi, és mindenki tükör?
Vagyis melyiket fogadjam el, mindet? És ők vajon miért nem fogadnak el engem, mint tükrüket?
Az idő az egyetlen - ami profán módon nincs - ami igazolhat minket?
Vagyis kell a türelem és odafigyelés. Netán megértés hiányzik az összefogáshoz. Vagyis az emberi, egyéni tényező.
Az emberi természet alapvetően: uralkodó, birtokló és irigy. EZT nagyon nehéz, sőt, van mikor szinte lehetetlen leküzdeni.
Kati!
Nagyon jó amit írtál! És nagyon találó. Ez volt a legjobb válasz amit kaphattam.
És tényleg csak magamban bízhatok...egyedül én hozhatok erről döntést.
Tanultam is az esetből, és megláttam, hogy mi az ami nagyon fontos szempont egy emberi kapcsolat kiépítsénél, és ezt tanulmányozni is fogom. Most már megnyugszom... :D
Köszönöm nektek!
Lollipopnak
Nekem az a véleményem, hogy mindenki a saját tempójában kell hogy változzon és csakis így tud. Alapvetően három dolog kell a lelki fejlődéshez
- szándék, elhatározás, késznek lenni, ez csakis belülről jöhet, ha valaki téged ezzel b@szogat csak az ellenállást növeli benned
- elméleti tudás
- gyakorlatok alkalmazása.
Ezen kívül még fontos tudni, hogy mindennek hullám természete van az Univerzumban. A személyiség fejlesztése is hullámvonalat követ, egy spirális fejlődés mentén, így időrendben három szakaszra lehet osztani
- rombolás, romok eltakarítása
- építkezés
- élvezni a felépített új dolgokat.
Ha Te a rombolás szakaszában vagy és a barátod hoz egy csákányt és segít szétverni a régit, a rosszat akkor örömmel fogadod. Ha viszont az építkezés szakaszában szétveri azt, amibe sok munkát fektettél nagyon is árt neked.
Fel kellene ismerni miért jó ez neki? Mert hogy neked nem, az biztos. A saját egóját akarja feléd emelni? Esetleg irigy? Vagy egyszerűen csak hülye? Valószínűnek tartom, hogy a saját tökéletlenségét, árnyoldalát nem képes befogadni, neki ezzel van dolga, és nem veled!!!
Kassai Csilla feltett a Facebookra egy idézetet, körbe jár, általam is:
" Annyi időt töltök a saját jobbításommal, hogy nem marad időm a mások kritizálására! "
Kedves Kati!
Köszönöm szépen értékes soraidat, gondolataidat!
Én is nagyon fontosnak tartom a tükröt és használom is, amikor csak tehetem...
Drága Lolli!
Magadban!
Szerintem a barát csak akkor tud tükröt tartani, ha Te felismered benne magad. Amúgy meg nem bántana és nem látnád annak, hogy tükröt tart...
DE! nem ismerem a helyzetet, szóval így vaktában picit nehéz lövöldözni... :)
Egy a tuti, magadban mindig megbízhatsz. :)
Puszillak!
Szia Kati! off...
Szép amit írtál...de szeretném meg kérdezni itt őszintén valakitől a fórumon, vagy akár tőled is, hogy mi a véleménye arról, hogy a tükör elv használatával, vesszük a bátorságot, és megleckéztetjük a másikat.
Velem ez, most egy bizalmas kapcsolatban fordult elő, és semmilyen mintám nincs arra, hogy hogyan oldjam meg ezt a helyzetet, vagy konfliktust. Durvának találom a leckéztetést egy barát részéről. Ráadásul visszaélt a gyenge pontjaimmal. Egyszerűen, nem tudom, mit tegyek, mert nem tudom, hogy kiben bízhatok...??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
Ha céljainkat el akarjuk érni
konfliktusainkat, problémáinkat meg szeretnénk oldani, alapvető fontosságú a tükör módszer ismerete és használata.
Miért ennyire fontos? Az önbizalom, a helyes önértékelés a siker kulcsa. A személyiségünk ( egónk ) szívesen azonosul a jó tulajdonságainkkal és fojtja el a rosszakat. Teszi ezt annál inkább, minél torzabb volt a szülői környezet gondolkodása és az elvárásai. A gyermekek minden megtesznek, hogy az általuk istenített szülőtől kapjanak elismerést és szeretet. Ez a korai korszak jellemzője.
Később, az önálló gondolkodás kialakulásával észreveheti az ember hogy valami nagyon nem stimmel, tinédzserként minden ellen lázad, felnőttként pedig képes a változtatásra.
Sokat hallhatjuk tanácsként például ha dühös vagy engedd el. Nem tudod elengedni csak az ami a Tied! Vállald fel az összes rossz tulajdonságodat, az egész árnyoldaladat, ahhoz hogy meg tudj változni, hogy ismerd és szeresd önmagadat. Azt aki valójában vagy. A reális célokért, a reális elvárásokért.
Ehhez ad hatalmas segítséget a tükör módszer, minden amit bírálsz, támadsz, elutasítasz a külvilágban az mind a részed. Minél erősebb az érzelmi töltet, annál inkább.
Kicsit szélsőséges példát hozva itt van az "én jó vagyok" köntösébe bújtatott erőszak esete, a szóbeli formája például a fórumokon megnyilvánuló csatározás, gyalázkodás, hibák keresése, rosszindulatú kritika, ez mind a kiélése annak, hogy a szülő pontosan így bánt annak idején a gyermekével. Ha valaki nem ismeri fel, hogy azzal az emlékkel neki dolga van és nem pl. a pedofil papokkal, vagy az állatkínzókkal akkor nem fogja tudni az ott befagyott fájdalmat feldolgozni. A személyisége marad sérült, a problémái csak tornyosulnak, meg is alkotja az ítéletet, a világ kegyetlen, borzasztó, a Titok nem működik.