thesecret.hu

Köszönöm mindazoknak, akik leveleikkel megtiszteltek! A felhívás ezennel lezárult.

Mindenkinek a legjobbakat!
Ritocska

Ritocska!

Ajánlottad elolvasásra

Katie Byron: Szükségem van a szeretetedre vagy mégsem?

című könyvét, hogy nagyon remek és megtanulható belőle egy nagyszerű módszer, ami egyszerűen segít megtalálni a saját magunk előtt tett apró kis csúsztatásokat.

Sikerült a könyvtárból kikölcsönöznöm és ugyan még csak az egynegyedénél tartok, de máris egy csomó jó dolgot megtanultam belőle.
A könyv felvetései alapján nagyszerűen megfigyelhető az, hogy hogyan esünk a saját gondolataink, vélekedésünk, ítéletünk, hitünk csapdájába. A szerző megtanít arra, hogy ezt hogy védhetjük ki, hogyan tudhatjuk meg a saját belső igazságunkat.

A könyv nagyon jó, - hasznos tanácsokat ad - szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, aki még nem olvasta:)

Szép estét kívánok Mindenkinek!

Kedves Ritocska, Kedves Zsul!

Köszönöm Mindkettőtöknek amit írtatok, pár dologra segített felnyitni a szemem.
Nagyon jól esnek kedves, elfogadó, együttérző, szeretetteli soraitok.

Nagyon köszönöm a könyv ajánlatot, elolvasom.

Az elengedés medit megcsináltam, húúúú, tényleg nagyon jó. Minden feljött: elsőre a saját felgyülemlett dühöm és haragom, s utána éreztem a köldökcsákrám finom aktivitását is a medi közben.
Legközelebb újra nekifutok és megcsinálom az életem többi szereplőivel, akiket még nem tudtam eléggé elengedni.

Zsűl kolléga, hölgyek előre alapon válaszolok, remélem nem bánod. ;)

Szóval May, ezt abszolút tudom magamról is, hogy néha kell egy külső szemlélő is. És kell az őszinteség. Mert néha csak úgy tudunk tovább fejlődni, tovább haladni, ha túljutunk azokon a pontokon, amiket mi magunk nem vettünk észre. Biztos voltál már úgy, hogy agyon kerestél valami tárgyat, egy kulcsot például. Mindent tűvé tettél érte és akkor valaki más belépett, megfogta és felemelte egy egészen jól látható helyről, hogy: "ezt keresed?". Szerintem az önfejlesztés ugyanez. Néha kell az a másik, hogy rámutasson valamire, ami az orrunk előtt figyel, hogy utána már mi is lássuk az erdőt (ne csak a fát).

Nagyszerű teremtőnek tűnsz, úgyhogy semmi okod, hogy kisebbségi érzéseket táplálj magadban. Inkább lásd meg végre azt a nagyszerű valakit, akinek innen az én szemszögemből tűnsz. Ennyi tapasztalattal a zsebedben már csak bízni kéne önmagadban! :)

Nagyon sok sikert kívánok Neked a továbbiakban minden téren, ahol csak szeretnéd!
Nagyon örülök, ha tudtam Neked segíteni. Ha megengeded ajánlok egy könyvet is, ha még nem olvastad Katie Byron: Szükségem van a szeretetedre vagy mégsem? című könyve nagyon remek és megtanulhatsz belőle egy nagyszerű módszert, ami egyszerűen segít megtalálni a saját magunk előtt tett apró kis csúsztatásokat.
Sok sikert és a legjobbakat Neked!
Ritocska

Ritocska! Nagyon köszönöm amit írtál. El sem hiszed, hogy a csekély önbizalmam fejlesztéséhez mennyire hozzájárultál soraiddal.
Merthogy én magától értetődőnek vettem eddig ezeket a dolgokat:) Mostantól a saját értékeim közzé átsorolom:)
Ez a visszafordítás dolog működött egy más területen is. Ingatlanos vagyok. Elvesztettem egy lakásvásárló ügyfelet, mert egy új építésű lakásért nem adta meg a kért árat. Sokat foglalkoztam vele, naponta beszéltünk. Amikor visszalépett nagyon rosszul esett a dolog. Egy idő (kb bő egy hónap múlva) múlva úgy éreztem, hogy nem tudom miért, de fel kell hívnom. Felhívtam, hogy megkérdezzem, hogy hogy van, sikerült-e megtalálni a lakást, amilyet szeretett volna? Azt mondta, hogy nem, de mostmár megadná azt az árat, csak szégyellt felhívni. Annyi történt, hogy másodjára garázs nélkül kérte a lakást (2millióval kevesebbért) A főnököm azt mondta, hogy a hosszú gyakorlatában még nem fordult elő, hogy bárki visszahozott volna egy elveszettnek hitt ügyfelet.

Az elengedés medit nagyon köszönöm - nem ismertem - de mindenképp kipróbálom!

De igen, a szeretetéért (ami pedig egy gyermeki ragaszkodó szeretet) kapaszkodom a megfelelni vágyásommal, ha már így rákérdeztél, ezt be kell ismerni sajna. Húúú, ezzel is sokat segítettél! Köszömöm!

Önvizsgálatban igyekszem eléggé őszintének lenni önmagam felé, mert csak ennek látom értelmét. Nem igazán szoktam másokat okolni. Magamat sajnos hamarabb, de már erről is kezdek leszokni és inkább azt nézni, hogy mi az ami félreviszi nálam a dolgokat.
Lehet, hogy ezt a mostani másnak megfelelést nem kéne alapul vennem, mert ez egyébként nem szokásom és itt is egy több életes karmikus kapcsolatról van szó, ahol eddig mindig megfeleltem az Ő elvárásainak, tehát valószínűleg nagyon erős áthatása van a korábbi életbeli történésnek a mostani életbeli viselkedésemre.
Akkor ott (előző életben) nem tudtam tőle elválni, nagyon erősen a befolyása alá kerültem, megszakadt a kapcsolatom a gyerekemmel is, aki nem birta végignézni a dolgaimat és a halálba menekültem a problémák elől.
Most valszínű ezért kellett az elválás mellett döntenem, hogy önmagamért felelősséget vállalva legyen erőm a befolyása alól kivonni magam.

Szép estét kívánok és mindent köszönök!

Ó, ne aggódj, nem vettem én támadásnak! Megtanultam azt, hogy, ha valaki támad is azt félelemből teszi, szóval az ilyesmire nem adok. Csak elgondolkodtam, hogy tényleg félreérthető lehet akkor, amit írtam. :)
Nyugalom és béke honol. ;)

Elgyászolni... Nagyon, nagyon tetszik, hogy ezt a szót használtad, mert sok kötődés pont ezen múlik. Azért nem megy a kapcsolat lezárása, mert nem fogjuk fel, hogy valami meghalt. Amit valóban meg kell gyászolni, fel kell dolgozni. Csak mi emberek sokan, ilyen asztalcsapkodós, türelmetlen lények vagyunk.

Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalataidat. Pontosan ilyenre gondoltam. Igazán becsülendő, hogy ennyire őszintén beismered, hogy másodjára rosszabb lett. Tudod, hogy ezt van, aki nem meri még utólag sem megtenni?
Az is tetszett, hogy ezek szerint kétszer is ilyen zseniálisan működtetted a vonzás törvényét. Az azért nem semmi, hogy egy személyt (esetedben kettőt is) visszafordítottál magad felé. Ha nem haragszol meg a kérdésért, életed más területein is ilyen sikerrel alkalmazod egyébként?

És akkor a javát a végére. Leírom, hogy bennem milyen gondolatok/érzések merültek fel annak hatására, amit írtál:

Én azt látom abban, amit írsz, hogy Te eleve nehéznek gondolod az elengedést, a gyászt. Ami már önmagában egy korlát. "Legyen meg a Te akaratod." Amit nehéznek gondolsz, az az is lesz.

Az elengedést nekem ezerszer is elmagyarázták. Bár ésszel értettem, de valamiért nem éreztem. Most már egyszerűen megy. Szerintem a titka az, hogy a központban számomra az ÉN van. És bármi, ami negatív érzéseket kelt bennem, azt elengedem. Mert arra nincs dolgom, az nem az én utam, az nem "jó" nekem.
Tudom, hogy csak akkor lehetek önmagam, ha hagyok másokat is önmaguknak lenni és elfogadom őket, ahogy vannak. Ergo senkit sem láncolok magamhoz. Mindig elfogadom a másik útját. Bármerre is viszi őt felém vagy el tőlem.
Ezen a ponton sokan hivatkoznak arra, hogy DE szeretem. Én viszont magamról tudom, hogy, ha igaz, tiszta szeretettel szeretek valakit és nem önző módon, az önszeretet hiányából, akkor még könnyebben engedem el. Hiszen a szeretetem nem függ attól, hogy velem van, vagy sem, ha pedig őt az teszi boldoggá, hogy el, akkor tegye. Ettől lesz önmaga. Amikor vissza kell térnie, visszajön, ha pedig nem, akkor sincs baj.

Mivel számodra ez viszont nem segítség, ezért, ha még nem ismered esetleg, egy módszert ajánlanék:
Ismered-e az elengedés meditációt (kifejezetten személyre)? Itt a fórumon is fent van. Nagyon egyszerű és tapasztalatból mondom, működőképes. Segít abban, hogy érzelmi kötelékeket le tudj bontani. Itt találod: http://www.thesecret.hu/node/5581

Ott viszont nekem valami nem stimmel, hogy másnak akarsz megfelelni és nem önmagadnak. Mert ugye az egyértelmű, hogy ebben az esetben egyszerre nem tudsz másnak és magadnak is. Te mégis inkább azt választod, hogy a másiknak felelj meg. Miért? Ugye nem a szeretetéért cserébe akarsz megfelelni neki?
Nem tudom, önvizsgálat terén hol tartasz vagy merre. De minden okozatot magadból kiindulva szemlélsz? Vagy esetleg hajlamos vagy időnként másokat okolni a saját körülményeid miatt?

Na, hát részemről ennyi jutott eszembe. Hátha találsz valami hasznosat benne. :)
Kívánom Neked a legjobbakat és köszönöm még egyszer a soraidat!

Ne haragudj, de délelőtt nem jelenítette meg nekem a hozzászólásodat. Előre is köszönöm, ha leírod a történeted és íme az én válaszaim a feltett kérdéseidre. :)

Akkor sorjában! Tisztában vagy azzal, hogy mindenkinek van Szabad Akarata. Neked, de a másik félnek is. És akkor ezek szerint már azzal is tisztában vagy, hogy a saját életed TE irányítod, DE! csak a Tiédet másét nem. Eddig oké, ugye?

Na most, a következő az, hogy, amikor Te szeretnél valamit, amiben egy másik embernek is szerepe van (pl. egy kapcsolat), olyankor TE őt irányítani akarod. Amit ugye nem tudsz, hiszen -> előző gondolatkör Szabad Akarat.
DE! hatni tudsz másra a szándékaiddal, amit mások meg is éreznek. Majd meghozzák a saját döntéseiket. Esetedben a másik fél döntése ezek szerint az volt, hogy nem.
Vagyis, ha TE elengeded végre őt, akkor változtatsz. Ergo a rá irányuló hatásod (energiád) is változik. Ezt ő is megérzi, őt is felkavarja, akár elbizonytalanítja a döntésében. Ezért van az oda-vissza.

Megoldás: a TE egyértelmű döntésed. Hogy TE tudd mit akarsz. Nem hol hideg, hol meleg. Ahányszor irányt váltasz, annyiszor változtatod a vágyadat is. Mindig új irányt szabsz, ergo nem haladsz sehova. Döntsd el mit szeretnél TE! Csakis önző és egyes egyedül TE! Mi hiányzik az életedből, mire vágysz?
Tipp: Foglalkozz csak magaddal nélküle. Például játszd el, hogy Ő nem elérhető. Mert mondjuk elköltözött a világ másik felére. Találd meg így az életed útját. Függetlenül bárkitől. Ez nem kell, hogy végleges legyen és nem kell, hogy elhatározás szülessen benned a kapcsolatról egyelőre, csak jó módszer arra, hogy utat találj. Az is lehet, hogy felé visz az utad. Ez kiderül úgyis.

Másik, amikor róla elmélkedsz jelzem: nem vagy a jelenben. Igyekezz ott tartani magad. Nagyon más érzés. Gyakorlás, kitartás. És döntés is. Odafigyelés.

Egyre azonban felhívom a figyelmed: a múlt nem kísért, egy személy sem, mások sem, senki és semmi. Ne csapd be önmagad ezzel! A fejedben semmi sem történhet úgy, hogy te nem akarod. Egyszerűen nem kell hagyni. Irányt kell váltani.

A legjobbakat kívánom Neked!
Üdv,
Ritocska

A történetem elküldöm majd bővebben az email-címre, de itt is feltennék néhány kérdést. Miért van az, hogy mikor azt hiszem minden rendben, kezdek túlleni az egészen, már beletörődtem, abba, hogy nem volt befejezés, de folytatás sem, kezdek rendbe jönni saját magammal és akkor kezdődik minden előröl? Mikor úgy küldöm az üzenetet, hogy már választ sem várok, egyszerüen úgy érzem, hogy ki kell engednem a bennem maradt érzéseket, akkor benne újra feltámad? Nem akarok én már bevonzani semmit és senkit, csak élni akarom a mindennapokat, egyiket a másik után, nyugodt derüvel, de a seb még vérzik és megy a se veled se nélküled játék, talán már csak bennem, és ilyenkor nagyon nem tetszik, hogy én irányítok, mivel kiderül, hogy én magam sem tudom mit akarok. Ha realista tudnék maradni, már rég kiszálltam volna az egészből, de nem megy, és az igazság az, hogy nem is akarom, hogy menjen, az érzéseim sodrására bízom magam, ezért müködik olyan kitünően bennem a hullámvasút, csak a sebesség ijesztő, túl gyorsan váltja egymást a lenn és a fenn. Próbálok nem tervezgetni, nem a lehetséges vagy lehetetlen közös jövőre gondolni, de ha ezt teszem, akkor a múlt kísért egyre kegyetlenebbül. Szóval tele vagyok kérdőjelekkel, a végkifejletet és azt, hogy valóban mit is akarok egyelőre homály fedi.