2011. május 18. szerda - 12:53 | beküldő: Shakti
Ilyeneken gondolkodtam ma…
Az én nézőpontom szerint a tudat az egyetlen dolog, ami létezik. Minden más illúzió. A környezet is, és a fizikai test is. A gondolatok is létező dolgok, de semmi közük az illúzióhoz. Persze ez sem igaz, hiszen ők tartják fent az látszatot. Minden gondolat, ami van, mindig is volt. Egyszerre, egy időben. Nem tudsz újat kitalálni, csak rátalálni valami újra. A dolog attól kezd változni, hogy a te testedhez tartozó Megfigyelőn keresztül nézel rá egy adott dologra, ami a tapasztalataid alapján a te szemszöged szerint változik azzá, amit gondolsz róla. Bonyolult?
Szerintem nem annyira. Kvantumfizika és spiritualitás. Két nagyszerű dolog. Imádom őket. Jó csapat.
A magyar nyelv zsenialitása számomra nem kérdéses az alábbi szó kapcsán (sem): Nézőpont. Oó! A nézőpontom az, vagyis, ahonnan és ahogy szemlélem a dolgokat, én úgy látom, hogy… És ebben van még valami hatalmas igazság. Hogy úgy LÁTOM. Nem biztos, hogy mindent látunk, amit szeretnénk. Nem biztos, hogy nem rögzít az agy százszor, milliószor több adatot annál, mint amit mi képesek vagyunk feldolgozni. És amint rátekintünk, ítélünk. A tapasztalataink alapján kialakult képet ráhúzzuk az adott dologra, hogy biztonságban legyünk. Ez a mi világunk, ezt ismerjük. Ezzel aztán meggátoljuk a tudás megszerzését, ami megint paradoxon, mert eleve mindent tudunk, csupán emlékeznünk volna érdemes rá. És felejtenünk is kellene rengeteget, és már megint egy paradoxonnál járunk. Minden egyes tapasztalatot, minden egyes környezetünk által ránk erőltetett véleményt, dogmát, tézist, tanítást sutba kellene dobnunk az igazság érdekében. Ha viszont tapasztalatok nélkül szemlélünk egy dolgot, fogalmam sincs, hogy egyáltalán felismerjük-e a dolog természetét, illetve, hogy léteznek-e egyáltalán a dolgok. (Tudom, érzem, hogy néhány tréfás kedvű haveromnak egyből a Brian élete fog eszébe jutni. A szónok, aki arról beszélt, hogy „nem tudja, hová tűntek a dolgok, meg az izék és a rafiakötő állvány…”) Haha!
Szóval, segítség! Akkor most mi van? Szinte lehetetlen megérteni. De dolgozni érdemes rajta. Ja, és ki a Megfigyelő?
És ha mi magunk vagyunk a Megfigyelő, akkor azért öltünk fizikai testet, hogy megteremtsük egy nagyszerűbb Önmagunkat, aki már eleve létezik, hiszen minden tapasztalás létezik. Szóval játszunk magunkkal, csak elfelejtjük, hogy ez egy játék, és sokszor baromira nem szórakozunk jól!
Elgondolkodtató ezek után, hogy vajon érdemes-e a környezetünkben tapasztalt dolgokról azt állítani, hogy létezőek és nem megváltoztathatóak, vagy egyszerűen csak ellazulni és megteremteni mindazt, amitől jobban érezzük magunkat. Mert hogy ez a végső cél. Szerintem.
- Shakti blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1432 olvasás
-
Hozzászólások
Csodás :)
"Az én nézőpontom szerint a tudat az egyetlen dolog, ami létezik. Minden más illúzió. A környezet is, és a fizikai test is."
"Az idealizmus azt állítja, hogy a világ illúzió, és úgy tűnik, a világ is osztja ezt a nézetet.
A materializmus az ellentétét állítja, és a világnak ez ellen sincs kifogása.
Az emberek vitatkoznak, megpróbálják kölcsönösen rákényszeríteni a másikra a saját világnézetüket, és a világ szemmel láthatóan mindenkinek igazat ad.
Nem csodálatos?"
/Vadim Zeland/
De az, csodálatos :)))
Engedd el...
Csak egyetlen dolgot kell megtanulni, vagy begyakorolni: Soha a semmit ne akarj megtartani magadnak. Se a jót, se a rosszat, se a kellemest, se a kellemetlent.
Erre utal az egyik bejegyzésem története is: http://www.thesecret.hu/blogok/krisztian/ifju-tanitvany-erofeszitesek-ne...
Mindegy hogy ki szeret, de ért aki érteni bír...
Erről már 1989-ben a Sziámi együttes is írt. Beillesztem a dalszöveget, meg a dalt is.
Dalszöveg:
Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek
Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát
Hosszú útnak porát
Az én szívem búját
Ez a felszabadult ország
Ahol élünk
Ez az ország
Annyira depressziós
A jövője
Annyira bizonytalan
Hogy lesütött szemmel
Jár itt a jós
Ameddig engedik még
Hogy legyen itt ég
A csillagok
Valahogy álljanak
Az előjelek
Valamit jelentsenek
Az ábrák
A jövőnkké váljanak
Ennyi
Sem az indulatok
Sem az események
Nem ragadhatnak el engem el
Lecsukom a szemem
Hogy világot lássak
Megadom magam
Egy látomásnak
Én vagyok a hírnök
Én vagyok a hír
Mindegy, hogy ki szeret
De ért, aki érteni bír
Ennyi
Tízmillió playboy
A nemzeti téboly ünnepén
Fanatikus forgatag
És egyre kevésbé félek én
Mindenki annyira komor
Lehet, hogy ez már a nyomor?
Tele vannak boltok
Mégse lehetek boldog
Ennyi
Én hagyom, hogy a csajom
Azt csináljon, amit akar velem
Én folyton élvezek, de közben
A halálomat is kitervelem
Én tudatosan vagyok ösztönös
És befon a reform, ha hagyom
És mindent szabad
Csak semmit sem lehet
Amit akarok
Azt csinál velem a csajom
Ennyi
Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek...
Ennyi
Dal:
http://www.youtube.com/watch?v=rS3Y0cplSe8&feature=related
Sok igazság van benne!
Sok igazság van benne!
Csodás :)
"Nem létezik többé objektív realitás, illetve sohasem létezett. a megfigyelés megváltoztatja a "valóságot", csak addig olyan, amilyen, ameddig megfigyeletlenül maradhat. S hogy mivé változik, az a megfigyelőtől függ."
/Werner Heisenberg/
"Az elemző egyben maga az elemzett is. Amikor az elemző elkülöníti magát az elemzettől, akkor ezzel ellentétet hoz létre, és az ellentét zökkenti ki az embert az egyensúlyból. A megfigyelő és a megfigyelt azonosak - és pontosan ebben rejlik a józan értelem, a teljesség lényege. A szent teljesség pedig magával hozza a szeretetet. "
/Jiddu Krishnamurti/
kvantumfizika és a spiritualitás legnagyobbikai.
Nagy öröm, hogy végre eljutottunk idáig. :)
Örömteli napot :)
Ahogy én látom a
Megfigyelő és miért csináljuk ha már eleve tökéletesek vagyunk kérdést, az a következő:
Adott egy egység, amelyből származunk, s melybe visszatérünk. Ebben az egységben minden tudás és tapasztalat, amelyet megszereztünk, közös. Ahhoz, hogy új tapasztalatokat szerezhessünk, vagy inkább új módon tapasztaljunk meg dolgokat, nyilván való, hogy nem szabad emlékeznünk semmire sem a közös tudásból, hisz így befolyásolva lennénk. Erre stimmel az, hogy ősemberként, szegényként, gazdagként, szentként vagy haramiaként élünk és tapasztalunk, hiszen ugyanazon dolgok mindig más megvilágításba kerülnek. Ha a jelen életünkben nem szerzünk valamilyen vélt vagy valós tudást, akkor a tapasztalataink minden életünkben ugyanolyanok lennének. Ez pedig a nagy közös egészet semmivel sem vinné előrébb. Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy még Isten (a nagy közös egész) sem tökéletes, hiszen máskülönben nem lenne erre az egész mizériára semmi szükség.
Na ezt még órákig "bírhatnám" írni, szóval most leállok :)
Hogy van ez?
Megfigyelem a világot. Azzal a céllal, hogy szeretném megismerni. Jobban tudjak tájékozódni, ne érezzem magam elveszettnek. Mindenki ezt teszi egy ideig, és ez természetes is. De ez egy örökös helybentopogáshoz vezet.
Tehetem még azt is, hogy kigondolok valamit és addig nem nyugszom még meg nem találom. Így sem jutok sehová.
A valóság viszont - szerintem - az, hogy a TUDAT a forrás amiből erednie kellene a dolgoknak. Nem pedig arra használni, hogy információt gyűjtsünk be a külvilágból.
Egy dolog biztos. Egyedülállóak vagyunk abban a világon, hogy a múltbéli tapasztalataim alapján jelen időben racionális döntést hozzak a jövőmmel kapcsolatban + a fantáziámra bízva még kísérletezhetek is.
A megfigyelő a Megfigyelő.
:)
Ez jó! :)
Akkor most engedjük el ezt a
Akkor most engedjük el ezt a kérdést is, hogy ki a megfigyelő.
Nos? Ki marad a végén? És ezt a kérdést is.
:)