Együtt

A minap, talán tegnap megláttam valamit. Egy irodaház harmadik emeletéről kémleltem a bejárat udvarát, ami egy kisebb füves területre néz. Egy kis park. Láttam, ahogy a szellő végig hullámzott a fűszállakon. Látszott, hogy mennyire nem homogén, hogy a fűszállak úgy ringatóztak, mint a tenger, arra hajolva arra amerre a szél fújta, majd vissza emelkedve a másodperc töredéke alatt. Láttam a szél hullámait. A fűszállakon, ahogy végig ment egy apró hullám, egyenként hajoltak meg sorba egymás után, mint a fodros tenger egy szép napsütéses napon. Egyenként és egyszerre. Mint mikor felvonuláskor az emberek különböző képeket, szövegeket alkotnak testükből , vagy mikor a stadionokban hullámzik a tömeg. Csak ezt egy nagyobb erő kényszerítette ki, melyet látni lehetett a park füvén.
Azt már tudom, hogy szabadságom és az emberek szabadság igénye a boldogság keresésének következménye. Ezért fontos ragaszkodni a szabadsághoz. Azt is tudom, hogy a boldogság megtalálása az ember legfőbb feladata, az meg a szeretet helyes értelmezéséből ered. Azért öregszünk, hogy ne ragadjunk be az ego hatalmába, hanem befelé induljunk el, és az ego tajtékozását felismerve, építsük önmagunkat a megismerés, szeretet felé.
Most viszont láttam az idő hullámait, hogy együtt haladt át az élet „tereptárgyain”, amik mi vagyunk (mint fűszállak), és együtt „szenvedjük” el az élet simogatását.
Mindig együtt vagyunk, még ha magányosan éljük életünket is. A másik nélkül nem lehetne. E hullámokban tudunk felállni, változtatni, építkezni csak együtt. Ez visz minket munkahelyre, még ha a felszínes cél a kenyérkereset is. Ez visz minket iskolákba, tanfolyamokra, utazásokra, felfedezésekre. Az együtt harcát látjuk, tanuljuk, haljuk, mint hatalom és szabadság, félelem és szeretet, jogok és azok, akik törvényen felülinek gondolták magukat a világtörténelemben. A saját történelmünket nézzük, amiben itt és most látunk a legtöbbet közelről, de fentről ez csak egy hideg szél fuvallata.
Úgy vélem, és tudom is, nem kell félnem, mert mindig együtt leszünk. Nem kell tartanom az elmúlástól, mert nem számít, a szél mindig ott fog hullámozni köztünk. Mi megmaradunk ennek élvezőjének. Itt éppen boldogságot keresve, a szeretetet tanulva, tapasztalva.

Címkék: