Az angyalok mosolya

„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Máté 25, 40)

Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Reggeli után a válltáskámba csúsztattam egy kisméretű Bibliát és egy könyvet. Ráhel és Illés, a hátsó ülésen nagyokat kacagtak az előző este kitalált szóvicceken, miközben begördültünk az iskola épülete elé. A szerkesztőségben a szokásos kávéval kezdtem, majd megnyitottam a frissen érkezett, olvasatlan leveleket.

A gyártásvezető egy spirálfüzettel a kezében írta ki a faliújságra a napi forgatásokat. Lassan mindenki beszállingózott, beindult az élet. Gyakran az utolsó pillanatban érkeztek meghívók, vagy telefonok a napi eseményekről. Megszoktam már, így nem is lepődtem meg, amikor a délelőtt folyamán jött egy váratlan riasztás. Néha a mentősök életéhez hasonlítottam ezt a munkát. Vannak helyzetek, amikor gyorsan kell kiérkezni a helyszínre és egy-két perc késés is végzetes lehet, hiszen egy operatőr rémálma, hogy lemarad a legjobb képekről. Százéves néni köszöntésére indultunk, akit a megyei közgyűlés elnöke látogatott meg.

A köszöntések közben pezsgő és sütemény került az asztalra. Igyekeztem szép és megható képeket készíteni az esti híradóba. Mindenki hozott magával valamilyen ajándékot. Az újságíró kollégák mikrofonnal és jegyzetfüzettel a kezükben vártak a sorukra. Hirtelen arra gondoltam, milyen jó lenne valami jelképes kis ajándékot adni. Váratlanul megszólalt bennem a már jól ismert, csendes kis hang: „Add oda a rózsafüzéredet!” Megdermedtem a gondolattól és vitatkozni kezdtem, mert nem akartam megválni tőle.

Néhány pillanatig tartott csak ez a belső párbeszéd, mert az utolsó szó jogán ezt hallottam: „Ne azt, ami a zsebedben van, hanem a másikat, amit a táskádban hordasz!” Elszégyelltem magam, hiszen ez eszembe se jutott. Letettem a kamerát és kiszaladtam az autóhoz. A táskámban valóban ott lapult egy másik. Kicsit bátortalanul kérdeztem meg a nénit: „Elfogad tőlem egy szerény ajándékot?” Közben pironkodva rejtettem tenyerembe az olvasót, mert nem tudhattam milyen hatással lesz a körülöttem állókra.

A néni szemlátomást meglepődött, amikor az ágyához léptem és lassan nyitottam szét az ujjaimat, mintha kismadarat tartottam volna a kezemben. A madárka azonnal fészekre talált. Akkor tudtam csak meg, hogy a néni minden nap a katolikus rádióval együtt imádkozta a rózsafüzért. Előző nap elszakadt a rózsafüzére és többé már nem tudta használni. Még egy nap sem telt el, amikor beállított egy vadidegen férfi az otthonába és a kezébe csúsztatott egy újat. Beleborzongtam a gondolatba. Újra megtörtént velem az, amire mindig is vágytam. Isten eszköze voltam.

Ez a történet számomra Isten gondviselő szeretetéről tanúskodik. Ő pontosan tudja, mire van szükségünk, még mielőtt kérnénk tőle. A legapróbb részletekig ismeri még a kimondatlan vágyainkat is. Ez a rózsafüzér talán az utolsó kapaszkodó lehetett akkoriban a néni életében. Utólag tudtam meg, hogy néhány hónap múlva elköltözött az örök hazába. Azóta már számtalanszor elmesélhette az angyaloknak, hogy mi történt a születésnapján. Az angyalok pedig újra és újra huncut mosollyal hallgatják az igaz mesét, egy szégyenlős operatőrről.

Címkék:

Hozzászólások



Minden Út jó...

Szerintem minden Út jó, nincs 'rossz' Út, csak Út van...:-)



És még egy érdekesség:)

14-15 évesen elhagyott drága édesapám, tragikus hirtelenséggel. 1 leánya voltam még a 3 fia mellett. Imádtam aput, és meg kell mondjam, nagyon istenkáromlóvá vált tini és lázadó leánnyá váltam.

Teltek-múltak az évek, és az Agykontrollt elvégezve, elindult bennem a meditációk hatására egyfajta ősbizalom, Istenhit, egy fajta tisztelet a Magasabb rendű felé, és mára már ott tart ez a folyamat, hogy beinvitálom, megvendégelem otthonomba életembe Istent. És amikor hallgatni tudok rá, lecsendesítve a zajosabb "énemet" bejönnek a sugallatok. Ezért érzem Soma írását a magamé szerintinek, mivel áttudja érezni ugyanazokat amiket magam is megtapasztalok Isten élményeim hatására.
És ez nem vallási folyamat! Nincs szekta, sem gyülekezet mögöttem, csak mi ketten: az Úr és jó magam. Ezért tiszteletre méltó Soma a számomra. ( ez nem dicsérés, csak egy megállapítás)



Gondolatainkon túl az Elme csendje van.

Szép gondolatok és a reagálások is tetszenek :)
Én azt érzékelem egyre inkább, hogy a meditációval fényesítjük tudatunk egét, és megtanuljuk függetleníteni a gondolatoktól magunkat. A meditáció a gyakorlatban: mi, emberek különböző dolgokat várunk a meditációtól. Van, aki békét, mások fegyelmet, erőt, csendet.

Ezek mind fontosak, de közülük talán a legfontosabb a béke és a lelki béke megértése és megtapasztalása. A béke pillanatait megtapasztalni nem nehéz.
Ám a lelki béke más! Ahhoz, azonban, hogy állandó lelki békét tapasztalhassunk, több dologra van szükségünk, mint csak mondjuk, egy meditációs technika elsajátítása.

El kell tudnunk érni, hogy a meditáció alatti békés érzetünket, és annak tapasztalatát később is vissza tudjuk idézni a gyakorlati életünkben, különösen olyankor, amikor nem könnyű megőrizni a belső nyugalmunkat.

A meditáció legegyszerűbb definíciója: a tudat helyes használata. Lényeg, a pozitív gondolkodás.

A gondolatoknak ez a pozitív áramlása önmagunk megértésén alapul és kulcsszerepet játszik a bennünk rejlő béke kincseinek feltárásában. Én ezeket a gondolatokat a Brahma Kunaris oldalról tanultam meg. Csak ajánlani merem bárkinek.
Anikó



Kikapcs gomb

A 'kikapcs gomb' a meditáció. Nem az, amikor elmélkedsz valamin, hanem amikor nem gondolkodsz, csak hagyod a gondolatokat, ahogy jönnek, úgy szabadon menjenek. Ez kezdetben egy kis gyakorlást igényel, de utána már megy könnyedén!:-)



kikapcs gomb

Osho csak azt nem mutatta meg, hogy hol a kikapcs gomb :) De majdcsak meglesz az is :)



Gondolatok

Szerintem semmi baj a gondolatokkal! Egyszer talán Osho mondta, hogy amikor nincs szükséged a gondolatokra, akkor kapcsold ki. Amikor kell, akkor kapcsold be. Ennyi az egész. Az agynak is pihennie kell, erre jó az autentikus meditáció, amikor nem gondolsz 'semmire'!



A gondolatot is hallod...

A gondolatot is hallod, úgyhogy mégiscsak hang ;)

"nem keletkeznek benned gondolatok"
Szerintem akiben nem keletkeznek gondolatok, az agyhalott. És nem jó értelemben.



:-)

Egyik írást sem kötelező elolvasni, át kell lépni rajta!:-)



*-*

Bekesseg nektek!

En is,..... kedves Soma,

Isten hozott. :)

Enti,

jo, hogy megint itt vagy, mar hianyoztak a szelid kis csacskasagaid! :))

Szep napot mindenkinek!



:-)

Én azért egy kicsit másképp látom:-)



.

"Aranyosak vagytok:-) Ami a 'belső párbeszédet' illeti: természetesen ez egy gondolat és nem 'hang', inkább így kell értelmezni. Ugyanakkor mégsem költői túlzás volt!:-)"

Kedves Soma!

Nem kell szégyenkezned :) Itt majdnem mindenki skizofrén. Vannak enyhébb és súlyosabb esetek. Akinek gondolatai vannak az nem mondhatja magát tisztának :)
Ha olyan erős lesz a figyelmed, hogy nem keletkeznek benned gondolatok, akkor kezdesz kigyógyulni az elkülönülés álmából.
Sajnos a keresztényeknek ez nehezebb, mert tele vannak agyament elméletekkel.

Szép napot :)



:-)

Aranyosak vagytok:-) Ami a 'belső párbeszédet' illeti: természetesen ez egy gondolat és nem 'hang', inkább így kell értelmezni. Ugyanakkor mégsem költői túlzás volt!:-)



Én meg irigy vagyok...

Én meg irigy vagyok, velem nem beszélget. (Pontosítok, én nem hallom, vagy nem veszem észre.)



.

"Enti féltékeny a Somára, hogy szépet írt és megdicsérték. Tudom, ám! :)"

Úgy látszik, hogy az angyalok is tévednek :)



.

Hála Istennek, hogy visszatértél/megtértél Kedves Soma :) Már attól féltem, hogy az összes Istenhívő elhagyja ezt a honlapot.
Az angyalok legyenek veled.
Nem lenne baj, ha felhagynál a belső párbeszéddel.

"Váratlanul megszólalt bennem a már jól ismert, csendes kis hang: „Add oda a rózsafüzéredet!” Megdermedtem a gondolattól és vitatkozni kezdtem, mert nem akartam megválni tőle."

Sajnos ez a megszállottság bizonyítéka. Még az a szerencséd, hogy egy jóindulatú keresztény szellem szált meg.



:)

:)



A képzelet...

A képzelet: kulcs a valósághoz!:-)



Így történt:-)

Nekem is sokszor eszembe jut ez az igaz 'mese'. Így történt:-)