Élet a halál előtt

"Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük." (1Tessz 4, 13)

(Ez az írás még október végén született, de az üzenete mindig aktuális.)

Gyönyörű ősz van. Erre vártam egész évben. Reggel kinéztem az ablakon és lenyűgözött a látvány. A sárguló falevelek lágyan ringatóztak a levegőben, mintha az emberi fül számára hallhatatlan melódiára lejtenék halhatatlan táncukat.

Azóta régen eltemetett emlékek tolakodnak fel bennem. Megpróbálom szavakba önteni a láthatatlan gondolatokat. Ezekben a napokban elköltözött szeretteinkre emlékezünk. Szándékosan nem halottakat írtam, mert nincsenek halottak, csak élők. Ahogy halál sem létezik, csak Élet.

Mindig féltem a haláltól. Gyerekkoromban még rémálmaim is voltak. Elhatároztam, hogy a végére járok. Ahogy Szent Ferenc megcsókolta a leprást és utána már nem undorodott tőle. A halál jeges lehelete engem is kijózanított. Fényképész tanuló voltam és eltökéltem, hogy a vizsgamunkáimat ebből a témából készítem el. Vettem egy nagy levegőt és bementem a patológia akkori főorvosához. Először talán furcsán nézett rám, de készségesen megengedte, hogy a kórbonctanon tébláboljak, a szent ügy érdekében.

Később, az újságíró iskolán is felhasználtam az ott készült anyagaimat. A haláltól való félelmem, már az első alkalommal szertefoszlott. Rádöbbentem, hogy az emberi test csak egy öntőforma, ami ideiglenesen otthont ad a Léleknek. Ez felért egy megvilágosodással. A világnézetem a feje tetejére állt. Helyesebben, akkor billent a helyére. Nem sokkal ezután, valaki a kezembe nyomott egy Újszövetséget. Elkezdtem olvasni a Máténál. Az ötödik fejezet után letettem, mert az összes kérdésemre megkaptam a választ.

Ennek ellenére, természetesen tovább olvastam, egészen a Jelenések Könyvéig. Az unokaöcsém tizenkilenc éves volt, amikor motorbaleset érte. A hír megrázott. Ha néhány hónappal előbb történik, talán összeomlottam volna. Új látásommal azonban teljesen más fényben láttam a történéseket. Megváltozott a pszichikai érzékelésem is. Számtalan csodát éltem át, de akkoriban még nem tudtam hova tenni ezeket az élményeket. Zárkózott lettem. A korábbi barátaim nem értették, mi történt velem. Időre volt szükségem.

Ahogy egyre jobban elmélyültem a Biblia olvasásában, úgy szépen lassan helyére került bennem minden. Új embereket ismertem meg, akik hasonlóan gondolkodtak. Olyan voltam, mint egy újszülött, akinek most nyiladozik a szeme és az értelme egy ismeretlen világra. Néha bántotta a szememet a Fény. Máskor önmérsékletet kellett gyakorolnom. Megtanultam ebben az Új Életben otthonosan mozogni. Nem mindig sikerült. Visszaesések, csalódások, megkeseredések voltak az útjelzők. De nem adtam fel. Újból és újból nekifutottam.

Ma sem könnyű. A tapasztalatok viszont továbblendítenek. Legyenek jók, vagy rosszak. Ez túlmutat minden teoretikus elképzelésen. Sokat tanultam az Élet Iskolájában. Elköltözött szeretteink már kijárták az összes osztályt. Mi még itt bukdácsolunk. Számomra már nem az a kérdés, hogy létezik-e élet a halál után, hanem, hogy létezik-e élet a halál előtt? Mit kezdünk az Ajándékkal? Hogyan éljük meg? Másokkal hogyan osztjuk meg? Sorolhatnám a kérdéseket. A válaszok az orrunk előtt vannak. Helyesebben bennünk. A szívünk mélyén.

Címkék:

Hozzászólások



:)

Secret, szerintem Te még a munkahelyi aktáimba is belekukkantsz néha! :) Szóljál nyugodtan, amikor úgy látod, hogy elbaltáztam valamit!



.

Ha én fából lennék : http://www.youtube.com/watch?v=6ojhBoj8bP8

Szív/érzelmek és az Agy/elme azonos aránya fontos.

Miből gondolod, hogy egy színész valóban dühös, ha egy haragos szerepet játszik?

Szép napot :)



Mellesleg...

Mellesleg valóban, kissé érzelgős típus vagyok...:-)))



elethu

Bekesseg nektek!

Kedves Soma,

mint mindig, ez is jo iras, elmeny olvasni a torteneteidet.
Koszonom. :)

Enti,

latom, teged is meginditott! Csak ne folytsd el az erzelmeidet.

Szep napot!



Nem kötelező...

Nem kötelező elolvasni, tovább kell lépni:-)



:-)

:-)



.

Kedves Soma,

Szerintem teljesen mindegy, hogy melyik testedben élsz, ha továbbra is különállónak képzeled magad az Egésztől/Istentől.
A keresztények pedig az emberektől, állatoktól, növényektől különálló képzeletbeli istent imádnak.
Bevallom nem örülök az olyan embereknek akik másokat hülyítenek, az érzelgős írásaikkal.

Szép napot :)