Szilveszteri teregetés

„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” (Zsoltár 50, 15)

Nem szeretem az újévi fogadalmakat. Ezekből nagyon keveset tud az ember betartani. Talán néhány napig, vagy hétig sikerül, aztán minden visszazökken a régi kerékvágásba. Ez személyes tapasztalat, nem elmélet. Most sem fogadkoztam szilveszter éjszakáján, hanem a mosott ruhákat teregettem. Szerencsére nem vagyok babonás, de ha tegyük fel az lennék, akkor most örülnöm kellene. Ugyanis azt tartja a mondás, hogy egész évben azt fogom csinálni, amit az év fordulóján. Számomra ez a gyerekekről való gondoskodás folytonosságát jelentette volna és jelenti is. Éjfél előtt végeztem a teregetéssel, így hát gyorsan ki kellett találnunk valamit, amit magunkkal vihetünk az újévbe. Nem kellett sokáig gondolkodnunk.

Nem szeretem az újévi fogadalmakat. Ha vissza kellene tekintenem az elmúlt évre, akkor az újjáépítés szó jutna eszembe ösztönösen. Olyan volt, mintha a háború utáni romokból kellett volna összeszedegetnem a használható holmikat és új életet kezdeni. Gyakran jutott eszembe Isten hívószáma: Zsoltár 50,15. A konyhánk falára is kitettem, hogy mindig szem előtt legyen. Néha szégyenkeztem is, mert ha baj van, akkor gyorsan összeteszi az ember a kezét. Amikor minden simán megy, ellaposodik a hit. Isten megsegített minket. Élünk, és megyünk tovább az utunkon. A szívünk vágyát is ismeri, hiszen minden pontosan úgy alakul, ahogy megálmodtuk. Most már csak hitre és türelemre van szükségünk.

Nem szeretem az újévi fogadalmakat. Ráhel és Illés éppen rendet raktak az íróasztalukon. Holnap kezdődik az iskola. Vége a szünetnek. A karácsonyfa csodálatosan illatozik a lakásban. Hiányoljuk a havat. Eddig nem sokat tudtunk szánkózni. Hóemberből is csak egy sikeredett igazán. Az is Homokkomáromban, amikor az adventi lelkigyakorlaton voltunk. Ritkán és nehezen tudok gyónni. De most végre sikerült. Letettem egy olyan terhet, amit korábban talán gyengeségnek ítéltem és nem bűnnek. Szép karácsonyunk volt. Ha jól számolom, talán már a harmadik, amit hármasban ünnepeltünk. A Gondviselés ismét működött. Az utolsó pillanatban minden a helyére került, pedig kicsit aggódtam, hogy mi kerül a fa alá.

Nem szeretem az újévi fogadalmakat. Imádsággal búcsúztattuk az évet. Így léptük át a láthatatlan küszöböt. Közben petárdák robbantak az ablakunk alatt, és a legálisan vásárolt tűzijátékok megsokszorozták a házioltárunkon pislákoló gyertyáink fényét. Néha elcsuklott a hangom, hiszen mindhárman ugyanazt kértük Istentől. Teljesen együtt gondolkodunk, és egy irányba megyünk. Lassan ebédet kell készítenem a gyerekeknek. A kiteregetett ruhák is megszáradtak. A holnapi órarendet is át kell még néznünk. Ma már a boltok is nyitva vannak. Beindult az élet. Igaz, csak egy pillanatra állt meg. Ez a pillanatnyi időtlenség is elegendő volt, hogy megpihenjünk. A Titok feltárult előttünk. Jó úton járunk.

Címkék:

Hozzászólások



Köszi:-)

Köszi, de mire gondolsz pontosan?



Gratulalok,

es orulok nektek. Barcsak enis elmondhatnam mindezt...



Gratulalok,

es orulok nektek. Barcsak enis elmondhatnam mindezt...