2011. augusztus 24. szerda - 12:47 | beküldő: Spes
Sziasztok!
Az én történetem elég bonyolult. Ezért is gondoltam, hogy megosztom mindenkivel, kíváncsi vagyok, mi a véleményetek.
A történetem főszereplői egy fiú és egy lány. Találkoznak, megismerkednek, minden remekül alakul, aztán mégsem lesz belőle semmi. Hogy miért? Talán mindketten féltek? Nem lehet tudni... Aztán a dolgok egyre rosszabbul alakulnak, eltávolodnak egymástól, egyre több a konfliktus és a végén a kezdeti fellángolás gyűlöletté változik. Persze ebben nagyon sok külső tényező is szerepet játszik és sok mindenki segít is abban, hogy ne alakuljon jól a történet. A lényeg, hogy a fiú és a lány ma már nem is állnak szóba egymással.
Ez eddig egy teljesen átlagos szomorú történet lenne, amire az emberek reakciója az, hogy tedd magad túl rajta.
De!
Mi van ha nem tudod? Akárhogy is próbálod nem sikerül? Mert az a helyzet, hogy egyikük sem tud túllépni az egészen. A történet évekkel ezelőtt játszódik, de azóta sem talált új normális kapcsolatot sem a fiú sem a lány. Valahogy mindketten szenvednek, magányosak, keresnek valamit vagy valakit amit azóta sem találnak. Ami még bonyolultabbá teszi a történetet, hogy a véletlen úgy hozza, hogy úton út félen egymásba botlanak. Sőt a lány bármibe kezd, bárhova indul valahogy mintha egy jelként felbukkanna a srác valamilyen formában. Azóta bárkit megismer valamilyen kapcsolatban van a fiúval. Ez is a véletlen műve? A legváratlanabb helyeken is egymásba botlanak. Ez is csak véletlen lenne?
Azért is írtam le ezt az egészet, mert kíváncsi vagyok a véleményekre, vajon tényleg csak véletlen az egész vagy létezik olyan, hogy 2 embert egymásnak rendelt a sors? És ha ez így van akkor miért nem találnak egymásra talán soha többé?
- Spes blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 892 olvasás
-
Hozzászólások
Szia!
Szerintem vagyunk egy páran hasonló cipőben :) de csak mosolyogva előre. Ha együtt kell lennetek akkor úgy lesz. :) a kérdés ki adja fel a büszkeségét és meri azt mondani, hogy "tiszta lappal" újra. Ezt a legnehezebb.
Szia!
Sajnálom, hogy így jártál, de ne add fel a reményt! Én általában úgy gondolkodok, hogy ha valaki kiszáll az életünkből az azért van, hogy jöjjön valaki más. De az én esetemben a legnagyobb probléma az, hogy az az illető állandóan fel-fel bukkan és nem akar eltűnni...
Szia! Nagyon megérintett,
Szia!
Nagyon megérintett, amit írtál,mivel ebben a cipőben vagyok magam is. Csak annyi a különbség,hogy nincs gyűlölet, ill. a fiú mielőtt jobban megismerte volna a lányt, váratlan fordulattal visszatért a volt barátnőjéhez. A többi minden stimmel. Szerintem nincsenek véletlenek. Személy szerint most küzdök a remény és a teljes reménytelenség között.