Testbeszéd

Amikor először észrevesszük a másikat, kialakul egy alapvető ellenszenv, vagy rokonszenv, vagy egyszerű közömbösség. A rokonszenvet aztán vagy sikerül átváltani barátsággá, párkapcsolattá, vagy marad minden úgy, ahogy volt. De min múlik?

A globális látvány – tetszik, vagy nem?
Első benyomás, és amit akár néhány másodperc alatt megszemlélünk a másikon, ezek adják azt a bizonyos első impulzust. Ennek 3 fő összetevője:

Külső megjelenés – a testmagasság, bőrszín, haj- és szemszín, életkor, öltözködés – ebből máris levonjuk a következtetést a kulturális háttérről. (Nagyon félrevezető lehet!)

Stílus és viselet: Az apróságok összessége. A hajviselet, a smink, a kiegészítők, a divatstílus, amiből a társadalmi helyzetre és a munkakörre-szabadidős tevékenységekre következtetünk.

Testtartás: Mindaz, ahogy az illető saját magát „viseli” a világban. A szleng nagyon jól megmutatja, hogy milyen jellem rejtőzik a testtartások mögött. A „babkaró”, vagy a „karót nyelt” esetleg a „hanyag tartás” nagyon jól kifejezik a testtartásban rejlő jellemvonásokat. A testtartásból ugyancsak kiderül, hogy mennyire tiszteli a környezettét az illető, vagy mennyire ura, vagy áldozata a helyzetnek.

Amit a részletes megfigyelés mutat meg
6 olyan dolog van, amit a részletes megfigyelés, az együtt töltött idő alatt alakít ki bennünk – és ólunk! – komplex véleményt.

Mozdulatok, gesztusok: ha a tévét lehalkítjuk, a gesztusok akkor is árulkodnak arról, milyen jelenet zajlik épp a filmen – hát még ha a hangokat is hallhatjuk! Mindenkinek van egy csak rá jellemző mozdulat készlete. Ugye milyen érdekes megfigyelni egy kisgyereket, akiben felfedezni véljük a „nagypapa fejbólintását” noha a kicsi akár nem is ismerte az öreget.

Arckifejezés: Ez az a dolog, ami egy arcdiagnosztának iszonyú sokat elárul –de a laikusnak is rengeteget. A ráncok, a fogazat, nagyon meghatározzák, milyen az alapvető arckifejezése az illetőnek. A harag, a bánat, vagy a vidámság ráncai ülnek az illető arcán, vagy a dac, az agresszióé? Az alapvető érzelemvilág kiválóan kiderül ebből.

Szemmozgások: A szemünkkel sokkal több infót adunk-kapunk, mint az összes többi érzékszervünkkel. A hangulatok illetve a pihentség-fáradtság, valamint a stressz szint látszik a szemek állapotából. A szerelmesek pillantása, vagy az irigy, esetleg a „gyilkos pillantás” kifejezetten ismert képek. A hazug ember gyakran igyekszik elkerülni a szemkontaktust, míg a stressz alatt álló ember szeme alsó harmadában a fehér rész egyre jobban láthatóvá válik.

Hanghordozás: A hangsúly, a hanghordozás, a hangszín nagyon fontosak. Árnyalják az egész testbeszédet, és gyakran ezen áll, vagy bukik az egész folyamat. Vannak olyan kutatások, melyek azt állítják, hogy a testmagasság és az életkor is meghatározható a hangszín alapján. A beszéd dinamikája, tempója azt is elárulja, érzelmileg hogy viszonyulunk a témához.

Belső jelzések, „rezgések”: Ezek azok a bizonyos „áramütések”, melyek például a szerelmeseket átjárják amikor először érintik meg egymást, vagy az a „zsigeri taszítás” amit egy végtelenül ellenszenves emberrel szemben érzünk. Ha ilyenkor tudatosítjuk magunkban ezt az érzést, lehet, hogy tetten érhetjük egy korábbi kapcsolatunk lenyomatát.
http://www.harmonet.hu/psziche/52737-testbeszed-szotar:-12-alapveto--dol...

A férfi mint nyitott könyv
A vonzalom tipikus jelei

Míg idegen nyelven nehéz ismerkedni, addig egyfajta kommunikációt kiválóan értünk: a testbeszédet. Most megismerheted a vonzódás jeleit!

A testbeszéd legtöbbször tudatalatti dolog, akkor is sokat elárul rólad, amikor nem akarod: a mosolytalan arc szomorúságot, szigorúságot sugároz, míg a görnyedten járó emberről azt gondolják, nincs önbizalma, rejteni szeretné magát.

A vonzalom jele társoságban

Nők és férfiak egymás társaságában a legjobb oldalukat mutatják: kihúzzák magukat, ami azért fontos, mert a férfiak így magasabbnak tűnnek, a hölgyeknek pedig előtérbe kerül a keblük. Egy hanyagul csípőre tett kéz azonnal odavonzza a tekintetet.

Ha társaságban vagy, és több férfivel beszélgetsz állva, abból tudhatod meg, hogy kinek tetszel, ha megnézed, kinek a lábfeje fordul feléd.
Ismerkedésre felhívó jel álló helyzetben a nagyujj beakasztása is: nemcsak az aktust szimbolizálja, hanem egyben rámutat a férfiak fontos testrészére is. Az örök klasszikus a faltámasztós beállás: ha a férfi nem alkoholos állapotában keres támasztékot, hanem csak azért, hogy feléd hajoljon, biztos lehetsz benne, hogy szeretne meghódítani. Ez a támasztó testtartás megjelenhet különböző szituációkban, például, ha székedre teszi rá a kezét.
Ha a férfiak olyan nőt látnak meg, aki tetszik nekik, először is fel akarják hívni magukra a figyelmet. Te is néha észreveheted magadon, hogy igazgatod, dobálod a hajad, ha egy vonzó személy kerül a közeledbe. Bár jól álcázzák, a férfiak hasonlóan hiúk, és ha egy szép hölgyet látnak, akaratlanul megigazítják a hajukat, ruhájukat.
Ha egy férfi viccet mesél, abban legtöbbször nem a sztori a lényeg, hanem az, hogy ennek okán hangosabban beszélhet, és ha eddig nem vette volna észre valaki, akkor biztos kiemelkedik a többiek közül. A viccmesélés leginkább azokra a férfiakra jellemző, akik tudják magukról, hogy külsejükkel nem lennének elég feltűnőek, ezért megpróbálják belső erősségüket bemutatni.

Az antipátia jelei

Ha nem tudod, hányadán állsz a férfival, akivel szeretnéd, hogy több legyen köztetek, vagy pár randi után bizonytalan vagy, akkor olvasd el a következő jeleket! Ha ezeket tapasztalod, lehet, hogy jobb, ha továbbállsz!

Ha másfél méternél közelebb, a személyes zónájában állsz, önkéntelenül hátrébblép.
Ha megérinted a karját, hirtelen odanyúl, és olyan mozdulatot tesz, mintha letörölné.
Nem tudod elkapni a tekintetét, testét nem fordítja feléd.
Ha veled szemben áll vagy ül, kulcsolja, keresztbe rakja a kezét, és/vagy lábát.
Ha veled beszél, hangja nagyon nyugodt, vonásai mozdulatlanok, nem gesztikulál sokat.

Hogyan udvarolnak a férfiak? Hogyan tetszelegnek a nők

Az emberek a másik nemnél elért szexuális sikere közvetlenül attól függ, mennyire képes a testi vonzódás jeleit leadni és a hozzájuk visszairányítottakat felismerni. A nők tájékozottabbak az udvarlás gesztusai terén, a férfiak jó része ugyanis süketen-vakon fogadja az effajta jeleket.

Amikor valaki ellenkező nemű egyénnel kerül kontaktusba, aki nem közömbös számára az alábbi változások mennek végbe szervezetében: megfeszülnek izmai, arcon és szemek körüli zacskók kisebben lesznek, a test petyhüdtsége eltűnik, mellkas kidomborodik, a gyomor automatikusan behúzódik.

A férfi udvarlásgesztusai

A férfiak magukat kellető gesztusokba kezdenek a nő közeledésekor.

Nyakukhoz nyúlnak, nyakkendőt igazítanak, nyakkendő híján gallért simítanak, nemlétező porszemeket söprögetnek, inget vagy zakót igazgatnak. A legenergikusabb szexuális megnyilvánulás a nő irányába az övbe dugott hüvelykujj agresszív gesztusa, mely erőteljesen hangsúlyozza a nemi szervek tájékát. A nő irányba fordul és lábfejét is felé fordítja, pillantásával pedig egy másodperc töredékével tovább tartja fogva a nő pillantását. Ha már úrrá lett rajta a szenvedély, pupillája is kitágul. Gyakran áll csípőre tett kézzel, hogy mutassa kaland iránti hajlandóságát. Ha ül vagy falhoz támaszkodik, szétveti lábát és combtövét mutogatja.

http://www.mindigno.hu/parkapcsolat/10-parvalasztas/29-testbeszed-az-udv...

Keresztbe tett kezek,lábak:negatív,teljes el zárkozás.

http://www.blikk.hu/blikk_statikus/20090330/mit_arul_el_az_alvas_kozbeni...

Úgy hogy jól gondoljátok meg hogyan viselkedtek,mert minden egyes mozdulatotok el árul titeket.
Ki sem kell nyitnia szátokat.:)

Azért jó a testbeszéd mert természetes,nincs megjátszva,őszinte,és belülről jön.

Könyv ajánló:
TESTBESZÉD A vágy titokzatos nyelve:Martin Lloyd-Elliott

TESTBESZÉD:gondolat olvasás gesztusokból:Allan Pease

Címkék:

Hozzászólások

Kincseim vannak

Egyik nap volt annyi bátorságom, hogy feltegyem egy képzeletbeli mérleg serpenyőire a múltam és jelenem, de nem az egészet, hanem csak így:

Ádám --- Secret és az angyal

S akkor nemcsak megláttam, hanem meg is éreztem, hogy melyik nyom többet a latban.

(Remélem, hogy a fenti mondatom azt jelenti, amit írni szándékoztam, miszerint a jelenemben kincseim vannak)

Jó éjszakát!

Nem hittem a csodákban, de ma már tudom, hogy létezik!

Ha valaki azt mondja nekem néhány évvel ezelőtt, hogy a "Testbeszéd" téma alatt misztikus dolgokról fogok regélni, meg egy angyalról, simán kikacagom, mert akkor még frissen benne volt a fejemben a kommunikációs könyvek sablonszövegei a testbeszédről.

Aztán telt-múlt az idő, s a valóság a fejére állt, és egy olyan kaland vette kezdetét, amelyről sokaknak még elképzelésük sincs.

Évekkel ezelőtt nem hittem a csodákban, de ma már tudom, hogy létezik, s nagyon tetszik az érem másik oldala: az angyal és secret!

Olyannyira, hogy mostanában már nem szoktam visszafordítani a másik oldalára, Ádámra.

Megfordítottam az "érmét"

Szerencse vagy szerencsétlenség? Ez a címe annak a mesének, ami itt is közismert: http://www.asztralfeny.hu/maimese/maimese.php?meseid=10&PHPSESSID=40e1d3...

Soha nem írtam alá semmit, mármint pozitív gondolatokat, mert a velem történtekben hosszú ideig nem láttam semmi jót, s szerencsétlenségnek kódoltam azt az Ádám -féle viszonzatlan szerelmet, amelybe lelkileg beleroppantam.

Sok időnek kellett hozzá eltelnie, amíg megfordítottam az "érmet", s megnéztem a másik oldalát is.
A másik oldalán egy angyal van, s a glóriája fölött egy felirat: Secret.

Nagyon sokat tanultam itt, s szerintem jobb emberré is váltam, úgy érzem! Köszönöm! S mindenkit nagyon szeretek itt!

"Hazudsz, ezt már nem hiszem!"

Ismeritek ezt a népmesét?

"Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja leányát s fele királyságát, bárki fia-borja legyen, aki valami olyat tud mondani, hogy azt ő el ne higgye."

(http://www.nepmese.hu/mesetar/Mes%C3%A9k/Tr%C3%A9f%C3%A1s-mes%C3%A9k/A-n...)

Mit akarok ebből kihozni! Mondom, szépen és sorjában!

Azt hittem anno, hogy a "mesterem" minden sztorit ismer, s neki újat mondani lehetetlen, de ma este arra jutottam, hogy sztorik tekintetében túlnőttem rajta, :) mert ha előadnám neki, hogy mi újság velem mostanában, akkor így szólna: "Hazudsz, ezt már nem hiszem!"

Pedig amit mondanék neki, az nem sztori, nem egy mítosz, hanem valóság, mert tényleg egy angyal jött el hozzám, amikor Ő veszni hagyott.

(A "mondanék" csak elmélet, mert nem kötöm az orrára!)

Híddá hajolt

Az egész Ádám - féle történet tele van ellentmondásokkal, olyannyira, hogy már azt sem hiszem, amit láttam.
S olyan eseményekkel tarkított az egész sztori, amik az Ő jellemével teljességgel összeegyeztethetetlenek.

Én már azt sem tudom, hogy valóban Zeusz volt-e, vagy csak egy Zeusz - páncélt viselt?
Mert amikor egyszer átváltoztam egy hatalmas Skorpióvá, akkor Ő olyan riadtan nézett rám, olyan bánatosan, mint egy megszeppent kisfiú.

Ha az a jelenet egy színpadon játszódik akkoriban, s a közönség soraiban azok ülnek, akik ismerték, megdörzsölték volna a szemeiket, s így szólnak: ez nem Ő!

S azt sem értem, hogy a hajlíthatatlan "fémember", a bádogember miért söpörte tisztára előttem a sárga utat, s miért hajolt híddá, amikor ismeretlen vizeken kellett átkelnem.

Képzeltem mindezt?

Átvitt a hátán, mint a béka mesében, de én belemartam, ... túlélte, s a parton a földbe taposott.

Megszólal a koronatanú! :)

Ezt csak viccből írtam a múltesti hozzászólásom kapcsán. Nem kell nekem tanú, mert földi síkon az igazamat már nem keresem!

Egy koronatanú

Nory, a barátnőm minden egyes alkalommal azért mégsem volt velem, mint egy gardedám, :) meg aztán a levelezéseim részleteibe se avattam bele, mégis azt mondta az egyik délutánon: "barátnőm, az én szemeimet nem lehet becsapni, láttam, amit láttam, azaz ember tényleg akar tőled valamit!"

Vagyis van egy élő koronatanúm arra, hogy nem "vakultam" meg akkoriban teljesen.
Ez abszolút nem jelent már semmit, de egy pontnak megteszi a ponyvaregényem végén.

Szimpátiabolhából csináltam egy érzelmi elefántot

Gondolatolvasás gesztusokból.
Ez Allan Pease: Testbeszéd című könyvének alcíme.

Van benne valami, mert gyakran magam is kitalálom a beszélgetőpartnereim "gondolatait", pontosabban a várható reakcióit, és értekezleteken is tudom, ki ért egyet az elhangzottakkal, illetve ki nem, anélkül, hogy megszólalnának az ott ülők.

Talán ezért nem bírom megemészteni, hogy hajdanában totálisan félreértettem valakinek a gesztusait, s egy picike mosoly, illetve szimpátiabolhából csináltam egy érzelmi elefántot, vagyis elhitettem magammal, hogy valaki flörtöl velem.

Ez a kommunikációs fejezet életem egyik legnehezebb leckéje volt!

:))

"Látjátok, feleim! - mondta örvendezve a pokol angyala - Pipacsnak sikerült magával rántania. Zuhannak már mindketten, s az Ég létrájára soha többé fel nem kapaszkodhatnak. :)"

A logika azt diktálta volna, hogy Ő, - a híres Ádám, - majd az Isten táborába vezet téged, szépen, csendesen, kézen fogva, mint ahogyan az a jó pásztorokhoz illik, ... de helyette azt történt, hogy letépted róla az Úr palástját és a pokol tüzébe dobtad. :)

:)

"Ó, bárcsak megnyílt volna akkor alattam a Föld, ... meg Ő alatta is!"

Lehet, hogy meg is nyílt alattunk a Föld, a lelkünk pedig zuhant a pokol mélységébe. Az Úr pedig az Ő szolgája után nem nyúlt, hiszen Ádám is levette aznap a szemét az Égről, és megtagadta a szent tanításokat.

Látjátok, feleim! - mondta örvendezve a pokol angyala - Pipacsnak sikerült magával rántania. Zuhannak már mindketten, s az Ég létrájára soha többé fel nem kapaszkodhatnak. :)

Nekem nem volt veszítenivalóm

Az Égszakadás Napján az én "kedvesem" üzenet-ágyúgolyója, - amely a lelkemet is totálisan célba találta, - szétszakította az Időt és a Teret.

Percekig nem eszméltem. Nem hallottam, nem láttam.
Újraolvastam, amit írt, feltételezve, hogy hátha csak tévedtem, de még mindig ugyanazok a szavak, mondatok ordítottak a képernyőn, mint a megvadult sakálok.

Zavart voltam és végtelenül szomorú, meggyötört, gyenge, ... egy tört (összetört) virágszál.

Szerintem nincs rajtam kívül még egy ember, aki akkor, azok után, amit írt, meg mert volna szólalni!

De nekem nem volt veszítenivalóm, hiszen elveszítettem már előtte mindent!
Kitámolyogtam. Szédültem. De valahogy mégiscsak erőt gyűjtöttem. Azután meg odaütöttem neki!

Persze csak írásban, mert az én Achilleus-om a nyílt terepet még a kérésemre sem vállalta.
Olvasta, amit írtam? Fogalmam sincs, de nagy valószínűséggel: igen!

Ó, bárcsak megnyílt volna akkor alattam a Föld, ... meg Ő alatta is!
Rettenetes nap volt!

Be akartam törni a fejét annak, akit imádtam!

Szerintem az én válaszom csak egy picike kavics volt az Ő kövéhez képest, amit teljes erejéből nekem vágott, de azzal világosan a tudtára adtam: "te meg egy utolsó szemét vagy"!

Persze másképpen fogalmaztam, de értette Ő, ha akarta!
Olyan mesterien sűrítettem bele mindent néhány szóba, hogy az már fenomenális!

Be akartam törni a fejét annak, akit imádtam!
Őrület.

*
Amíg élek, bánni fogom, mert az nem én voltam!

A kenyér kővé változott a kezében!

Az a szörnyeteg, vajon tényleg az én kedvesem volt az Égszakadás napján?
Ezen olyan sokat eltöprengtem már!

De hát ki más írhatott volna az Ő nevében?
Senki!

Valamiért a kenyér kővé változott a kezében! De az enyémben is!

A szeretet mindent legyőz?

"A szerelem bármit legyőz, kivéve a valóságot. Ami minden egyes rohadt esetben győz." -- J. R. Ward

J. R. Ward? Nincsen szerencsém ismerni, de megérdemli, hogy megjegyezzem a nevét, mert okosat mondott. :)

Szerintem a szeretet sem győz le mindent!
Például nem tudja legyőzni a másik ember nem szeretetét.

Olyan sokszor idézünk a fentiekhez hasonló gondolatokat (szállóigéket, bölcsességeket), aztán ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy tévesek.

(A tévedés jogát magam is fenntartva vetettem mindezt papírra)

Azt hittem, hogy a szeretet fölött még neki sincs hatalma

"Fogalmam sincs, hogyan mertem ujjat húzni egy Óriással."
Talán azt hittem, hogy a szeretet fölött még neki sincs hatalma.

*
Azt hittem, hogy azt a nőt, aki őszintén, lángolva szeret, egyetlen férfi sem tudja megütni, még akkor sem, ha az érzelmeit viszonozni képtelen.

*
Tudta, hogy számomra Ő az Alfa és az Omega, mégis "kezet" tudott emelni rám. Csodálkozom ezen, pedig jól tudom, hogy van ilyen!

***
Mesélek egy régi történetet, amelynek apukám a főszereplője.
Volt egy kutya, amely valahonnan átjárt hozzánk és megölte vagy megnyomorította a tyúkjainkat, nagy - nagy vérengzéseket rendezve a baromfiudvarunkban. Apukám hiába toldozta- foldozta a kerítést, mert lyukakat ásott alatta és garázdálkodott tovább.

Amikor az apró kacsáinkat is elpusztította, apukám dühös lett és csapdát állított neki. Azt kiabálta, hogy agyon fogja csapni, nem tűr neki tovább! Másnap a kutyát a hurokban találta.

Nagy lendülettel indult el az irányába, de akkor meglátta, hogy a kutya boldogan csóválja a farkát, örül neki, és a szabadítóját reméli a személyében.

A kutya szeretetétől apukám ledermedt, megtorpant, elbizonytalanodott és minden mérge elpárolgott.

Mi történt utána? Nem nehéz kitalálni! Kiszabadította és elengedte. Sőt! Meg is simogatta.
Aznap addig járt-kelt, amíg a kutya gazdáját meg nem találta, és meg nem kérte: vigyázzon jobban rá!

A harag is érzelem

Az Isten is megverne, ha letagadnám, hogy jó volt hozzám.
S higgyétek el, hogy én egy olyan embernek vágtam fát a hátán, - elég sokáig, - aki az ilyen jellegű türelméről nem volt híres.

Fogalmam sincs, hogyan mertem ujjat húzni egy Óriással.

Hiszen ki az a bolond, aki nekimegy egy sziklának, hogy puszta kézével szétmorzsolja? Senki.
Mert eleve tudja, hogy kudarcra ítélt cselekvés.

Elragadtak az érzelmeim, ... de Őt is!
(mert a harag is érzelem)

Üss vagy fuss reakció

"Walter B. Cannon 1915-ben írta le először, hogy félelem vagy düh hatására adrenalin kerül a véráramba és ez testi tüneteket okoz. Angolul ezt Fight or Flight reakciónak nevezik, magyarul leginkább “Üss vagy Fuss” reakciónak lehetne fordítani. Ez a biológiai folyamat teszi a szervezetet alkalmassá arra, hogy vészhelyzetekben gyorsan, nagy energiamennyiséget mozgósítson saját védelme érdekében."

Félelem? Vagy düh?

Nem hiszem, hogy az én Oroszlán - típusú "kedvesem" félt volna tőlem, így kizárásos alapon: marad a düh.

Istenem, micsoda pokoli harag kellett ahhoz, hogy egy minden értelemben nagyobb és erősebb férfi, nemcsak úgy immel-ámmal, hanem teljes erejéből megüssön egy gyengébbet?

Hát, néha nem árt a pszichológiát átolvasni!

* Nem önsajnálkozás, csak tényfelderítés.

Képes voltam érzelmileg meghamisítani

... a feketén- fehéren leírt szavakat is. Mit jelent ez? Valahogyan el tudtam hitetni magammal, hogy csak megcsúszott a tolla. Mivel a szavak jelentését nem tudtam megváltoztatni, helyette az érzelmi hátteret változtattam meg.

Amikor más ír nekem durva szavakat, akkor az érzéseit is ugyanolyan durvának érzem, s soha nem gondolom azt, hogy mást írt, mint amit valójában gondolt.

S azt sem értem, hogy látszólag hogyan tudtam megfeledkezni azokról a szavakról, mintha meg sem írta volna őket.

Ó, ne haragudjatok, nem is tudom, miért foglalkoztam most ezzel. ... hiszen az előbb még olyan jókedvem volt.
Téma lezárva.

Mintha belém lennél kódolva, mintha beléd lennék kódolva

Hű, ez gondolat nagyon ott van, ahol lennie kell! :) Állítom nektek, hogy még szerelmi vallomásként is megállná a helyét.

A csillagok között az összetartozó lelkek chip -et kapnak, lélekchip- et, hogy megtalálják egymást a Földön.
Talán ezért is érzik már messziről egymásnak a jelenlétét.

Látjátok, én annak ellenére is tudok hinni ilyesmikben, hogy a valóságos világban "eltévedtem"!

Az igazi kód

Van a kód... A kód, ami lehet egyszerű, néhány betű, vagy számjegy, de lehet ezek bonyolult, kombinált sorozata is. A lényeg, hogy valamihez utat nyit, valamit véd, ami a tiéd. (...) Van egy kód, ami nem tárgyhoz, nem tulajdonhoz kötődik. (...) Ez a kód két helyet képes megnyitni. Két lelket. Egy érzés. Érzed? Mintha belém lennél kódolva, mintha beléd lennék kódolva. Jöhet bárki, bármi, senki nem tudja ezt a kódot feltörni, megsemmisíteni.
Vagy megfejteni. Senki. Ez a kód senki más számára nem érthető, nem értelmezhető. Ez a kód csak a miénk. A tiéd és az enyém. Csak mi ismerjük. A világ legbiztosabb kódja. Te és én.

Csitáry-Hock Tamás gondolatai.

Remélem, hogy van ilyen!

Lélekbeszéd

Talán nemcsak a testbeszédet, hanem a lélekbeszédet is félre "hallottam", félreértelmeztem hajdanán.

Valószínűleg úgy kódoltam a verbális jeleket, a non-verbális jelzéseket és a lélekbeszédet is, hogy azok kedvemre valók legyenek!

Becsaptam önmagam? Tudattalanul?
Még mindig nem akarom ezt elhinni, pedig ténynek tűnik.

*

Nem gondolok senkire, semmire, az lesz a legtisztább! - mondtam magamnak ma délután, - mert miért is kergetnék hiú reményeket, amikor az élethajóm már régóta egy helyben vesztegel.

Vártam a szelet, amely belekap a vitorlámba, ... és messzire röpít innen, ... de nem érkezett meg.
Aztán a távcsövemmel hosszasan pásztáztam az Élet- tengerét, hátha felbukkan egy másik hajó, de se közel, se távol: senki!

Szerencsére az angyalommal ülök a fedélzeten, a többit meg az Égre hagyom!

Már nem ...

Már gondolni sem merek semmit,
remélni sem merek semmit,
csak úgy létezem.
Összeszorított ajkakkal,
és könnyes szemekkel.

Majd csak tudtomra adja az Univerzum, hogy mit vár tőlem ...

Az Univerzum testbeszéde

Az Univerzum testbeszédét sem értem, és fogalmam sincs, hogy mit vár el tőlem.
Nem beszél, a gesztusait pedig nem tudom kódolni.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha így fogalmazna, világosan és tisztán:
- Fel ne hozd nekem még egyszer "Ádámkát", hogy így volt, ... meg úgy volt, mert úgy pofon nyomlak, hogy megszédülsz! :) Élj a "Most" - ban, ... ne pedig a múltban, ... és ha továbbra is csak nyafogsz, meglásd, olyat teszek, hogy magam is megbánom, ... és a könnyeid sem fognak meghatni! :)

Vajon tényleg ezt akarja? Bizonyos jelek egyértelműen erre mutatnak!

Az én "testbeszédem"

"De én tudom, hogy ott legbelül, a szigorúnak látszó testruha alatt, egy igencsak érzékeny lélek lakott, ... egy igazi tündér.

És ez a kettősség nagyon imponált nekem!"

Ez így van! De egyszer a tündér helyett a sárkánnyal találkoztam. :)

Hogyan lehetséges ez? Higgyétek el, hogy erre is megvan a saját elméletem! De!

Mivel annyi "pofont" kaptam már az Univerzumtól, hogy nincsen annyi hajam szála, ... ami volt, az volt, ... nem feszegetem tovább, megtanultam csendben maradni.

Az én "testbeszédem" már néma.

***

Olykor túlságosan is "nyers".

Aki nyers, az odavág kiabálva, durván.

Ő nem "nyers" volt, csupán határozott.
Soha, de soha nem emelte fel a hangját, de elég volt ránézni, ... a testbeszéde elárulta, hogy egy hihetetlenül erős egyéniség, ... minden mozdulata, a mimikája, a tekintete is erről árulkodott.

De én tudom, hogy ott legbelül, a szigorúnak látszó testruha alatt, egy igencsak érzékeny lélek lakott, ... egy igazi tündér.

És ez a kettősség nagyon imponált nekem!

Régen volt!

.

Cuki videó: http://youtu.be/tQ3JY6F64OM

Mint a nyuszika a cicához, hamarosan én is úgy bújókálok :) hozzád!
Jó éjt!

Kedves!

Ne aggódj, mindig érthető és világos, amit mondasz. :) Olykor túlságosan is "nyers". Azonban nincs összhangban a közlésed. Ez nyilvánvaló. Oszt és szoroz.

Bújóka! :)

*

Nekem nincsen szükségem arra, hogy testmozdulatokat idézzek fel a múltból, mert helyette vannak olyan feketén- fehéren leírt szavaim, - ha nem is sok, - amelyek egyértelműen jeleztek valamit akkoriban!

Nem állítom, - még véletlenül sem, - hogy szerelmet, de valami olyasmit, amely az érzelmi skála "közömbös" középértékétől egyértelműen pozitív irányba tért el!

Tudom, hogy nemcsak a mozdulatok lehetnek megtévesztőek, hanem a leírt szavak is, de Ő ( a sokat emlegetett kedves) mindig érthetően és világosan fogalmazott.

Mindez már nem oszt, nem szoroz, ... de így talán már nem tűnök a szemetekben teljesen őrültnek!