thesecret.hu

Sziasztok! Megfogalmazódott bennem valami. Mindenki álarcot hord, hogy mért...? Mert félünk. Félünk mindentől, és mindenkitől, nem akarjuk hogy bántsanak minket, hogy sérüljünk, pedig ez el engedhetetlen életünk során hiszen csak így tanulunk. Így akarjuk megvédeni magunkat a rossztól. De jó ez így? Mért vagyunk ilyen bizalmatlanok?

Miért is? Hát mert már sokszor, és sokat csalódtunk emberekben, ezért óvjuk magunkat. De vajon ki ismer minket igazán? Ki előtt nem kell álarcot hordanunk? Nyilván a családunk, meg a szeretteink előtt... Vajon ők ismernek minket? Vagy előttünk is vannak titkaink? Nyilván hogy idegen embereknek én nem adom ki magam, nem mutatom meg milyen vagyok, de ez jól van így szerintem. De vannak olyan emberek akik egész életükben álarc mögé bújnak és úgy élik az életüket, mert nem akarják meg mutatni magukat, mert félnek, mert nem bíznak senkiben, de vajon jó így élni, meddig lehet így élni...?

Gondolom ők is sokat csalódtak az életükben, mint mindenki más, nem akarják már meg mutatni magukat, de élet ez így? Olyan mint egy színház, csak "játszanak"!

Ha társóságban vagyunk másképp viselkedünk, ha a legjobb barátunkkal vagyunk, megint másképp viselkedünk, ha ismerősökkel megint másképp, csak felületesen. De akit szeretünk annak meg nyílunk, hiszen neki nem is tudunk hazudni. Aki szeret minket, és mi is viszont szeretjük, az előtt nem hordunk álarcot, nem bújunk maszkba, és nem "játszunk", hiszen ő ismer minket már.

"Játék az egész élet, és mi csak bábok, meg színészek vagyunk és csak játszunk"! Én ismerek olyan embert, aki mindig csak "bujkál" a maszkja mögé, elég fárasztó lehet neki, lehet már meg szokta hogy senkinek se adja ki magát, senkinek se nyílik meg, de akkor ki szereti? Mert senki nem ismeri...

Mert nem hagyja magát meg ismerni: MERT FÉL! Ennyire! Normális dolog ez? Mi a véleményetek erről?

Ti hogy gondoljátok?
Ismertek olyan embert, aki soha nem vette még le az álarcát?

Adjunk 1 esélyt mindenkinek! Ha már adtunk az más dolog, két esély nincs, én 2 esélyt nem adok senkinek, mert ha már 1-szer csalódtam benne, újra csalódni fogok, lehet hogy ez csak egy rossz be idegződés, én így gondolom. De ha valakiben az életedben 1-szer csalódtál, mert sokszor megbántott, és csak fájdalmat rosszat okozott, miért is bíznál meg benne újra..........? Ahhoz először bizonyítania kéne, nem......?

"Fel mutatni valamit", levenni a maszkot, hinni, és bízni, óvatosan meg próbálni, hátha a másik embernek van még türelme hozzánk. Hát igen elzárkózni meg nem szabad!

De mindenki a saját maga bőrén tapasztalja a dolgokat. Védekezzünk, óvjuk magunkat, titkolózzunk, de csak szerényen, mert ha esélyt se adunk a másik embernek hogy megismerjen, akkor lehet hogy el szalasztunk valakit, aki életünk része lehetett volna..............

Szép napot mindenkinek!