Elengedés
Sziasztok! Mi is az az elengedés...? Nagyon szerettem valakit régen, talán még most is szeretem, de kit is...? Miért is...? Valakit, akiről szinte semmit nem tudok, valaki, aki mindig álarcot hord, valakit, aki olyan mint egy kisfiú. Az emlékét, mást nem szerethetek, csak a múltamnak ezt a részét. Azóta eltelt nagyon sok idő, és ő se az már, aki volt, ebben biztos vagyok. Sokat gondolok rá, vele álmodom, de ez csak egy vágy, egy illúzió, amit eddig kergettem, de most már felébredtem és leteszem.
Valaki aki a múltamban volt, valaki aki csak bántott, bánatot okozott, érdek volt, és kihasznált, valaki, aki elvette a mosolyomat, valaki, aki megváltoztatta az életemet. :) De ez régen volt, most már ő is más ember, ebben biztos vagyok, hiszen mi emberek folyamatosan változunk, de amikor elkapom egy pillantását, és a szemébe nézek, én ugyanazt az embert látom, mint régen. Talán jobb ember lett, talán tanult az élettől, talán boldog, talán nem, nem tudom, ezek csak találgatások. Csak azt tudom, hogy nem tudok már szívből nevetni, és megbízni senkiben.
Most jöttem csak rá, hogy nem tudok róla semmit, nem tudom mi a kedvenc kajája, filmje, színe, együttese, illata... Olyan mintha lelkileg valami hozzá kötne, egy elszakíthatatlan kötelék, tudom, hogy hülyeségnek tűnik, de így van. Olyan mintha valami hozzá láncolt volna, mintha odaragasztott volna. Tőle is tanultam valamit, mint mindenkitől, most már el kell őt engednem útjára, elengedem, és továbbmegyek, nagyon nehéz, de ezt kell tennem, így könnyebb lesz. Csak nagyon nehéz mert ő olyan mint a forgó szél,mindig fel bukkan...
Ha akart volna már léphetett volna, de nem tette. :) Ha a Jó Isten is úgy akarja, úgyis találkozunk még, most ez volt nekünk megírva. Soha senki nem volt még ilyen hatással rám. De azt az energiát, amit eddig rá pazaroltam, most másba fektetem bele.
De őt soha nem feledem. Eddig azt hittem, ő nem enged el engem lelkileg, de rájöttem, hogy én csinálom. Felfogom őt egy állomásnak, jó hosszú ideig várakoztam. Rosszkor találkoztunk rossz időben,még nem voltunk fel készülve a találkozásra,valószínű.
Nem vagyok szomorú, örülök hogy rájöttem, és képes vagyok lépni... Az emléke megmarad. Az életünk során mindig mindenkitől csak tanulunk, ha még tanulnunk kell egymástól úgy is találkozunk... Egyszerűen elfogadom a felfoghatatlant, és megbékélek a sorsommal, így könnyebb lesz tudom.
Ha veletek is történt hasonló, osszátok meg, szívesen elolvasnám!
Várom a véleményeteket! :) ---------Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjuk elmenni. Elszakadni. Megszabadulni. Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észre vegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy!---Ezt (loptam)de pont ide illik!
Üde, szép reggelt mindenkinek, kanyarog a kifli a vaj alatt, kelni kell, menni kell...................
- Sünike blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1939 olvasás
-
Hozzászólások
Válasz Swaminak!
Kedves Swami! Örülök hogy olvastad az írásomat,és hogy hozzá szóltál. Sai Babáról ki ne hallott volna? Tudod azért így sokkal könnyebb hogy ki írtam magamból:) Persze jó lenne beszélgetni veled,itt,vagy e-mailben,vagy msn-en,bárhol. Én köszönöm hogy olvastál engem:) Szép estét neked! Üdv:Sünike
Láthatatlan
Kedves May!
Hogy valamitől besokallt? Lehet. Ő akkor elég nagy lendülettel kezdett bele ebbe az egészbe. Lelkes volt. Volt valami a tekintetében, amitől Hittem Neki. Hittem Benne. Én nem vagyok az a típus, aki olyan könnyen megnyílik a másiknak. De amikor éreztem, megtehetem, nyitottam felé. Kitartó volt. Tudta, felém a türelem az út. Akart. Éreztem minden porcikámban.
Amíg tartózkodóbb voltam, jó volt. Még nem gyúlt szememben fel a szerelem tüze. Addig jó volt. De ahogy láng gyúlt a tekintetemben, már nem. Nem tudom titkolni.
Érdekes? Sok férfi mindent megadna, hogy úgy nézzek rájuk.
Azt hiszem, a baj ott van, hogy nem viseli el, ha valaki IGAZÁN szereti. Nem tud befogadni. Képtelen elfogadni, hogy valaki csak úgy önmagáért szeresse. Nem a szolgálataiért.
A furcsa az, hogy ennek a kezelésére van egy módszer. Metamorf masszázs. Elvégeztem a tanfolyamot. Miatta. De mint kiderült, későn. Ő közben eltűnt, és azóta sem jelentkezett. Így elméletileg meg tudnám gyógyítani. Elméletileg.
Van egy kedves Látó ismerősöm. Ő mondta, hogy: "A lényeg mindig a láthatatlanban van!"
Na, ez megint jó hosszúra sikerült!
Szép estét!
Elengedés!
Szia Sünike!!:-)
Örülök ,hogy rá találtam valahogy az oldalra újra facebook on keresztül az egyik ismerősöm oldalán láttam ,hogy az ő oldalán megosztotta a kérdésedet az egyik ismerőse.(Na ezt jól elmagyaráztam. Mi?) Mindegy is. Nem ez a fontos ,hogy hogyan találtam rá az oldalra hanem,hogy olvastam az "Elengedés Című írásodat és nagyon egyezik a sorsunk?!Vagy minek is nevezzem ezt a történést ami körülöttünk zajlik. Egyébként az érdekessége a dolognak ,hogy már több mint 3 éve és 4 hónapja regisztráltam már ide csak eddig meg is feledkeztem róla és ez csak az Email cím megadásakor derült ki.Jó lenne beszélgetni egy hasonló "gondokkal "?küzdő emberkével .
Remélem nem baj ha bejelöllek !!! Nem tudom mennyire ismered SaiBaba Szeretetétől szóló hitét, nem is a vallás a fontos hanem ,hogy anyukám 4 éve volt Indiában és én csak annyit kértem levélben tőle ,hogy BOLDOG szeretnék lenni. Lehet az volt a probléma,hogy nem írtam időpontot mert én sajnos még mindig benne vagyok a történetben.
Tudom,hogy rajtam múlik sok minden de amíg szeret az ember addig csinálja a dolgokat és nem gondolkodik csak ha egyedül van,és az olyankor borzasztó.Tehát átérzem a helyzeted mert hiába döntöttél még is benned van a dolog és foglalkoztat, tehát még nem Engedted el te sem az illetőt!Én 5 éve csinálom ezt vagy is próbálom elengedni csak valahogy nem igazán sikerül. Pedig folyamatosan őrlődöm föl benne.És hozzá kell tennem előtte volt egy 17 évig tartó házasságom amit mikor úgy éreztem letettem és kész pedig ez sem volt könnyű a számomra,de valahogy könnyebben ment a dolog mint most.Nem tudom mért van ez de talán egyszer rájövünk mért kell küzdeni ezzel az érzéssel és ahogy látom a hozzászólásokat nem vagyunk egyedül ezzel.Bár ez nem vigasztal senkit szerintem.
Még egyszer örülök,hogy olvashattalak!
Köszönöm neked! :-))
radírgumi és egyebek
Kedves Szilvácska!
Nekem azért szokott sikerülni ez a felülírásos módszer, mert ha már én vissza tudom szerezni a lelki békémet, nem hibáztatom és nem vádolom magam, hanem elfogadom a történteket, akkor a viszonyulásom alapjaiban megváltozik és helyrebillen az egyensúly.
Ugyanis a jelenben a legnagyobb feladatunk elvárások nélkül elfogadni azt, ami éppen van.
Kedves Egnesz!
Ne hibáztasd magadat, mert könnyen meglehet hogy nem rajtad múlt hogy elment, hanem rajta.
Sok minden miatt borulhat fel az egyensúly egy kapcsolatban, amitől a másik besokall (vagy túl sokat adott, vagy túl sokat kapott, vagy olyannak látta önmagát, amit nem tudott szeretni/elfogadni, megijedt az intimitástól/lehetőségtől/felelősségtől,... s még hosszan lehetne sorolni).
Fogadd el szeretettel és békével a történteket és szeresd őt tovább, az idő hozza meg a válaszaidat és az, ha túl tudsz lépni ezen az emléken.
Válasz Szivárvány virágnak---
Kedves SZivárvány virág! Örülök hogy olvastál...............hááát ez van,nem vagyunk egyformák!
"nem tudom mi a kedvenc
"nem tudom mi a kedvenc kajája, filmje, színe, együttese, illata"
Én még a sajátomat sem tudom.
Válasz Egnesznek!
Kedves Egnesz! Először is köszönöm hogy olvastad az írásomat,és hogy hozzá szóltál. Akkor nem csak velem történt ilyen dolog..........örülök hogy le írtad a te történetedet. Én úgy gondolom hogy a lelki társammal találkoztam akkor,és a mai napig nem engedtem el,pont ezért,mert olyan mint én,hihetetlen,valószínű hogy rosszkor találkoztunk rossz helyen,és szerintem még nem voltunk megérve a találkozásra. Priviben írok neked! Még 1-szer köszönöm hogy írtál! Szép estét neked! Üdv.Sünike
Kedves Sünike!
Kedves!
Nagyon furcsa érzések kavarogtak Bennem, ahogy elolvastam írásodat! Mert hasonló, szinte ugyanazokat élem át, mint Te! Szóval nem vagy Egyedül.
Én tavaly ismertem meg Valakit. Furcsa mód, az első pillanattól fogva éreztem, Őt ajándékba kaptam az Istentől. Valamiért. Sokat adott Ő Nekem lelkileg eleinte. Hitet, hogy van férfi a világon, aki találkozás nélkül, levelekből lát, ért, érez Engem. Érezte a gondolataimat, érezte a lelkemet. Félelmetes volt. És lassan hinni kezdtem. Benne. 1,5 hónapig ment így. Aztán telefonon beszélgettünk. Rengeteget. És kialakult Bennem valamilyen megmagyarázhatatlan kötelék. Lelki. Olyan volt, mintha saját Magammal leveleztem volna, beszélgettem volna. Hihetetlenül hasonlítottunk egymásra! Ezt Ő mondta. Igaza volt!
A találkozás Vele ezt csak megerősítette. Érezni kezdtem. Először nagyon nagyon hosszú idő után. A bizalom, hit, szeretet, szerelem. Az, hogy megérkeztem valahova. Karjaiba.
És mégis valami hiányzott. De ahogy kimutattam, szeretem, lassan távolodott. Nem csüngtem Rajta, nem fojtogattam. Engedtem. De megijedtem. Éreztem, fogy az időm. És már nem tudtam Neki elmondani mindent. Képtelen voltam tisztázni a helyzetet. Hagytam.
És pár hónap együttlét után eltűnt. Mint ha nem is lett volna. Semmire nem reagált. Kiszakította Magát Belőlem. Mert azóta hiányzik egy darabka Onnan. Valahonnan a szívemből.
Hónapokig reménykedtem. Vissza akarom kapni a hitemet, mert elvette. Amit adott, azt kamatostul vette vissza.
Tanultam Tőle, ez igaz. De valahol azóta is azt érzem, ennek így nem lehet vége. Bár lezárult egy időszak kettőnk között, még nincs Vége. Rosszkor találkoztunk? Vagy ez amolyan "előjáték" volt? Mert azt érzem, dolgunk van egymással. (Ezt több olyan forrásból tudom, amit most nem részleteznék.)
Nem tudom, hol hibáztam. Nem tudom, ha másképp cselekedtem volna, az jobb lett volna? Nem tudom, így ki sem tudom radírozni! De abban biztos vagyok, hogy mindent úgy csináltam, ahogy ott és akkor a legjobbnak véltem. Ennyi. Az akkori tudásom legjavát adtam. Nem volt elég. Talán addig még tanulni valóm van. Valamit, valakitől.
Próbálom kiiktatni azt az érzést, hogy megbántott. Nagyon. Úgy, mint soha senki. Voltak napok, amikor megnyugodtam. Megbocsájtottam Magamnak, Neki. Jó volt. Néha visszaesek. Sajnos. Pedig amikor kész voltam a megbocsájtásra, akkor este félig sikerült egy elengedést csinálnom. És láss csodát, picit "visszajött" az életembe.
Közben arra is rájöttem, talán Én nem akarom, hogy visszajöjjön. Hisz ha akarnám, és nem félnék Tőle, akkor sikerülne Őt elengedni, akkor pedig visszatérne. De félek. Félek, elkövetem ugyanazokat a hibákat. Félek Tőle, félek Magamtól?? Lehet, hogy bár szerettem, mégis a félelmeimmel taszítottam el Magamtól?
Ha viszont olyanok voltunk egymásnak, mint a tükörképek, akkor talán az Én félelmeim nem is az Enyémek, hanem az Övé? Átvettem?
Nos, ennyit Rólam. El fog telni egy kis idő, amíg kigubancolom ezeket a szálakat.
De azt is tudom, hogy igen, Ő az, akit mindig is szeretni fogok, akármi is történjen.
Válasz Szaboxnak!
Kedves Szabox! Köszönöm hogy olvastál,és hogy hozzá szóltál,és köszönöm a linket is amit küldtél meg fogom hallgatni. Szép napot neked! Üdv:Sünike
Én sokáig rágódtam az exemen,
Én sokáig rágódtam az exemen, nagyon nem akartam elengedni őt. Aztán, elfogadtam, hogy vége van... amit nagyon nem akartam, azt, hogy többé sose leszünk már együtt és hogy pl már mással van és lesz. Azóta, nyugodtabb vagyok és sokkal másabb a kapcsolatom vele...
Hogy hogy kell elfogadni beletörődés és belenyugvás helyett? Hát, azt sokan nem mondják, vagyis a neten nem nagyon terjeng, viszont Huszti Sanyinak van egy elfogadás, szeretet medis cd-je. Az igazi elfogadás nagyon fontos akármit csinálsz az életben: http://onmegvalositas.hu/cikk/elfogadas_es_szeretet
Csodálatos "radírgumi"
Kedves May,
nekem "az adott személyre gondolva nincsenek rossz érzéseim, de van 1-2 dolog, amit szívesen átírnék a múltunkban.
Ha az időutazás lehetséges lenne, - beütném a "fájó dátumokat" az időgép vezérlőjébe, és visszautaznék- mindent jóvátennék. Mivel ez megvalósíthatatlan, megfogadom az általad leírtakat:
„gondolatban többször” átírom azokat az „emlékképeket", amelyeknek az akkori valóságban (időben) másképpen kellett volna történnie.
Sajnos, későn jöttem rá, mit, hogyan kellett volna tennem, a helyes lépések helyett elszúrtam a lehetőségeket.
Az általad felvázolt technika lehetővé teszi, a csúnya emlékképek "kiradírozását" és egy másik (helyes) képpel való helyettesítését.
A "radírozás" a múltban, vajon segít megváltoztatni a jelent? (izgalmas kérdés).
Majd kiderül, de remélem, ... igen.
Köszönöm a tanácsot, még ma kipróbálom!
Válasz Maynak!
Kedves May! Köszönöm hogy hozzá szóltál az írásomhoz. Bennem most sincs semmi féle rossz érzés,csak ki írtam magamból és így könnyebb..................Üdv:Sünike
Válasz Farkasbáránynak!
Kedves Farkasbárány! Köszönöm hogy olvasol,és hogy hozzá szólsz,igazad van,most pont azt teszem:ELENGEDEM,csak nehéz,tudod......? Azért írtam ki magamból mert így könnyebb,meg könnyebbültem kicsit. Szép estét neked! Üdv:Sünike
mit jelent számomra az elengedés?
Valami megtörtént a múltban. Valaki megbántott, megsebzett (talán akaratán kívül is).
Ő már régen nincsen velem, csak a rossz emlékem, a sebhely a lelkemen.
Miért?
Azért mert vagy neki, vagy saját magamnak nem tudom elnézni, megbocsátani, hogy ott és akkor mindketten csak annyira voltunk képesek.
S tulajdonképp ezzel a hozzáállásommal azt az énrészemet tagadom meg, ami az emlékhez kapcsolódik. Tehát nem rá haragszom, hanem saját magam egy részére, s azt rekesztem ki, mintha különálló lenne tőlem.
Az elengedés számomra tulajdonképp először elfogadást jelent, mert csak utána tudom elengedni.
Először elfogadom az ott és akkor történteket. Minden azért történt úgy mert Ő, vagy én, vagy mindketten nem voltunk valamilyen belső képességünk birtokában, amivel megoldhattuk volna a helyzetet (türelem, tolerancia, békesség, belátás, elfogadás, szeretet,..)
Az NLP technikák szerint vagy önmagamat kell felruháznom a hiányzó képességgel, vagy őt.
Úgy kell gondolatban többször átírnom az emlékképet, ahogy szerintem helyes lett volna történnie a dolgoknak.
S mindezt addig teszem, míg csak el nem hiszem, hogy így történt meg.
Utána már el tudom engedni és nem fog kínozni többé.
Én azt figyeltem meg, hogy sokszor azért őrízgetek valamit, mert félek, hogy esetleg újra elkövethetem.
Tehát amikor elengedem, akkor egyúttal tudatosítom magamban azt is, hogy többé nem kerülök ilyen helyzetbe, mert felismerem és meg tudom oldani ezt a helyzetet.
Nekem ez eddig jól bevált. Próbáld ki, hátha Neked is segít.
Onnan tudod, hogy maradéktalanul jól csináltad, hogy az adott személyre gondolva már nincs benned rossz érzés semmi, csak semleges (esetleg jó érzés).
"Olyan mintha lelkileg valami
"Olyan mintha lelkileg valami hozzá kötne, egy elszakíthatatlan kötelék, tudom, hogy hülyeségnek tűnik, de így van. "
Függőség gyanús a leírásod. Nagyon ragaszkodsz hozzá. Ne haragudj, így látom.érzem. Lehet hogy el kellene engedni.