thesecret.hu

Ember tervez… én is megtettem. Szándékom már Isten előtt. Áldásában bízok az utolsó hétköznapon.
Remélem, kapok tőle annyi erőt, hogy az épület előtt várakozva, a reményem erősebb maradjon minden másnál!

Kedves Felebarátikérdés, szoríts nekem, hiszen láthattad, hogy mennyi bizonytalanság, félelem után jutottam el idáig!

Bekesseg nektek!

Kedves Harmatcsepp,

irj, amikor jonak latod, megbeszeljuk. :)

Szep napokat!

Bekesseg nektek!

Kedves Harmatcsepp,

nem, nem jol erzed!
Nem haragbol tettem a felkialtojelet, hanem , hogy a felreertest elkeruljuk. :)
Vigyazz a gondolataiddal amig kikeveredsz a "sotetbol", a felhok mogott mindig ott van a napocska, csak nem mindig latszik, es az ember hajlamos az idojarassal azonositani a hangulatat. :)
Tehat, ha most epp a lelkiismeretfurdallas elemzessel, lelkiismereti tisztogatassal vagy elfoglalva, az nem jelenti azt, hogy kozben mindenki mindenert megharagszik rad.

Koszonom a valaszt a kerdesre, nagyszeru elemzest irtal. Fontos momentumra leltel, s ez az ELVARAS, onmagunkkal es masokkal szemben. Ha mindket iranyban egyenlo, akkor rendben van, ha csak masoktol varunk el es magunktol nem, akkor baj van.
Majd oda is eljutsz, hogy egyre kevesebb ELVARAST tamasztasz masokkal szemben.

"Mi Atyank, ki vagy a mennyekben......
Es bocsasd meg a mi vetkeinket, MIKEPPEN mi is megbocsajtunk az ellenunk vetkezoknek,...."

Kedves Harmatcsepp, ez a mondatot tartalmaz bolcsesseget - nem en- nezd:
-ahogy Isten megbocsajt nekunk, ugy bocsajtunk meg mi is masoknak ill.
-ahogyan, mikeppen mi megbocsajtunk masoknak, ugy fog Isten is megbocsajtani nekunk.

"....Nyafogás, önsajnálat, önmarcangolás helyett már régen tennem kellett volna valami konkrét dolgot ebben az ügyben..."-irtad.

"Aki ker, annak adatik...",
kerj egy alkalmat/lehetoseget Istentol, hogy azt, amit tenni szandekozol megvalosulhasson. Hajra!

Bekes, szep napokat neked! :)

Elnézést, ez hosszúra sikerült.

1. Ahogy létezik feltétel nélküli szeretet, ugyanúgy létezik nálam feltétel nélküli megbocsátás is. (szülő-gyerek kapcsolat). Aki ebbe a kategóriába esik, az bocsánatkérés nélkül is megbocsátást nyer tőlem. „Ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad az nem is szeret”. A szeretet miatt nincs szükség bocsánatkérésre.
2. A második kategória már nem feltétel nélküli. Megbánt valaki, megbeszéljük, elnézést kér tőlem, ha úgy ítélem meg, hogy őszinte a megbánása, akkor képes vagyok őszintén megbocsátani neki. Egy idő után el is felejtem a dolgot, a jó kapcsolat megmarad köztünk. De a megbánás, bocsánatkérés elkerülhetetlen!
3. Van olyan is, hogy megbocsátok, de nem felejtek. A kapcsolat, a beszélő viszony megmarad, de igazából a társaságát nem keresem.
4. Olyan még nem történt, hogy valakinek bocsánatkérése ellenére sem bocsátottam meg.

Mindebből a következő következtetéseket vonom le:
1. Mivel feltétel nélküli szeretet részéről soha nem állt fenn irántam- az első kategória ugrott.
2. Érdekes módon én elvárom, hogy tőlem bocsánatot kérjenek, megbánást tanúsítsanak, ha megbántottak, de tőle úgy szeretnék bocsánatot nyerni, hogy ezeket a lépéseket kihagyom.
3. Ha ÉN valamilyen szinten mindenkinek meg tudtam bocsátani, aki erre kért. Miért feltételezem, hogy Ő ugyanerre nem képes?

Felebarátikérdés, hihetetlen, hogy te milyen bölcs vagy! (habár nem tudom, hogy ez mennyire válasz a kérdésedre?)
Egy biztos: Mivel nem kötik hozzám érzelmek, nem fog helyembe jönni, s magától nem fogja azt mondani: Harmatcsepp megbántottál, de nem haragszom rád ….
Nyafogás, önsajnálat, önmarcangolás helyett már régen tennem kellett volna valami konkrét dolgot ebben az ügyben.

...nem!,

altalanossagban ertettem, ha vki megbant, MIKEPPEN bocsajtasz meg?

Ha "vétkezned ellened", vagyis valaki olyat tett veled, amitől rosszul érzed magad, valójában sajátmagad bünteted, és az a másik egyszerű eszköz erre.
Vagyis a végső válasz mindig az, hogy önmagunknak kell megbocsátanunk.

A szegénység, és minden olyan helyzet, amiben nyomorultul érezzük magunkat, mind-mind abból a hitből fakad, hogy ezt érdemeljük - és mind-mind az ego játéka.

Valahányszor egy ember, az Élet bánt, valójában te bántod magad, mégpedig azért, mert sajátmagadat nem tudod elfogadni, nem tudod szeretni. Mondani ezt sokkal könnyebb, mint átérezni, és átérezni sokkal könnyebb, mint véget vetni neki.

De ha az ember megérti, belátja, és átérzi, hogy az a másik azért tette, amit tett, mert tudat alatt ezt vártuk tőle, neki máris megbocsátottunk. Magunknak még nem feltétlenül.

Kedves Mariann,
Köszönöm a történetet, a lényegre tapintottál vele! Értem, igazad van.
De akitől bocsánatot szeretnék kérni, ugyanígy nem hitt abban, hogy Isten elrendezi a dolgainkat. Ő volt a példaképem ....

Kedves Felebaratikérdés,

Az éjjel nem sokat aludtam, helyette mérlegre tettem mindent.
Pillanatnyilag jobban félek attól az embertől, az elutasítástól, mint ahogyan bízni tudok Istenben.
Imádkozom, hogy el tudjam hinni, kétségek nélkül, hogy: „Istennél semmi nem lehetetlen”.
Imádkozom, hogy adjon nekem erőt, bátorságot ahhoz, hogy szembe tudjak nézni a félelmeimmel.
Az Úrtól tanult imádság egyik soránál mindig elcsuklik a hangom- „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” – ekkor rá gondolok.
Titkon azt remélem, hogy megbocsátott nekem, csak én nem tudok róla.
De ha nem tudok róla, akkor mit ér az egész…. semmiképpen nem lehet őt kihagyni, megkerülni … ezzel tisztában vagyok.
Erősítem magam, imádkozom.

Az idézetek:

„A hit nem növekszik a bizonyosság házában. Nem azért vagyok itt, hogy elmondjam neked: meg fog neked bocsátani. Előfordulhat, hogy nem fog, vagy nem tud, de az én benned lakozó életem felvállalja a kockázatot és a bizonytalanságot, hogy saját döntéseid által, átformáljon téged, igazmondóvá, és ez egy csoda lesz- hatalmasabb, mint amikor valaki feltámad halottaiból”.

„Szembenézel a félelemmel, amit az kelt benned, hogy elő kell bújnod a sötétségből, s mindent elmondasz neki, bocsánatot kérsz tőle és megengeded, hogy a megbocsátása meggyógyítson téged”. – ettől jobban semmit sem szeretnék!

Mindez csodálatosan hangzik, de kivitelezhetetlen! Utolsó mondatával elvette tőlem a bocsánatkérés lehetőségét is.

Hogyan kereshetném azt, aki nem akar látni? Az sms-ről, telefonhívásról ismerem a véleményed, …. szerintem az övé is ugyanaz.
Nincs út, ami hozzá vezet, …. ezért számomra nincs megbocsátás.
Köztünk „hidat” építeni már csak Isten képes.
Ha ez megtörténne, …. ha ő megbocsátana nekem, ….. akkor elhinném, hogy vannak még csodák.

Azt hiszem, mindent tudok a megbocsátásról, amit a Biblia ír. De amilyen egyszerűnek, könnyűnek tűnik az egész olvasáskor, olyan nehézzé, félelmetessé tud válni - az emberi tényezők kiszámíthatatlansága miatt, - amikor az ember meg tenni kívánja, főleg olyan esetben, ha a másikkal a beszélőviszony sem maradt fenn.

Olvastam egy könyvet (A viskó), amelynek egyik lapján hasonló félelemmel találkoztam, mint amit én érzek: „És mi van, ha nem bocsát meg nekem? … Ez a hit kockázata. Előfordulhat, hogy nem fog, vagy nem tud, de ...” A „de” után található szövegrész nagyon lényeges gondolatokat tartalmaz ezzel kapcsolatban, amit érdemes elolvasni. Olvastam, értem, de gyenge vagyok.

Majd ha eltűnik bizonytalanságom, majd ha erősebb lesz a hitem, majd ha 100%-an Istenre merem bízni magam, akkor mindenkitől őszintén bocsánatot fogok kérni, akit megbántottam.
De mindaddig a lelkiismeretem nyomja …és cipelem tovább ...

Üdv! Köszönöm,és azt is hogy el olvastad:) Szép napot neked!

Bekesseg nektek kedves Sunike!

Csatlakozom Admin elso mondatahoz.
Tetszik az egyszeruseg, ahogyan elmeseled a mondanivalodat.:)

Szep estet!

Kedves! Jól + fogalmaztad,igazad van! Köszönöm hogy el olvastad az írásomat,és hogy hozzá szóltál! Szép estét neked!

Kedves Enti! Nem viccnek szántam................igy jött ki!!!

Kedves Enti! Mindenki azt csinál amit akar,úgy él ahogy akar,én csak a gondolataimat,érzéseimet írtam le. A te szíved joga hogy mit csinálsz!!!! Ahogy érzed szerintem!