"Felülnézetből"

Számtalan nehézség, gond, probléma nyomasztja mindennapjainkat.
Maradhat is, ha nem nézünk rá másképpen.
Velem is számtalanszor megesett, hogy jött egy nehézség, és önhitten nagyon gyorsan döntöttem, megoldottam a helyzetet.
Igen ám, de sokszor bebizonyosodott, hogy rossz döntést hoztam. Fontosabb dolgot nem intéztem el, mert a pillanat döntött, és nem én.
Amikor ez már többször előfordult, és emiatt lettek újabb, esetenként nagyobb gondok el kellett gondolkodnom ezen.

Időt, energiát szántam rá, hogy kiderítsem, mi lehet ennek az oka. Azt nem tudom, hogy mennyire találtam meg a „tuti” megoldást, de találtam valamit.

Amikor jött egy váratlan helyzet, egy megoldandó feladat, félre tettem. Nem foglalkoztam vele, rövidebb-hosszabb ideig. Folytattam tovább az éppen aktuális feladatom.
Mégis, nyilván a gondolataimban már befészkelte magát, és a tudatalattim kereste a megoldást.
Számtalan lehetőség cikázik át ilyenkor a fejemben, mi van ha…, mi lesz, ha mégsem így, inkább másképpen…stb.
Végül az a gyakorlat alakult ki bennem, és talán vált be, hogy annyira eltávolodtam a nehézségtől amennyire, csak tudtam, és távolról, külső szemlélőként néztem rá a helyzetre, problémára. Illetve hagytam időt.

Meglepetésemre sokkal tisztábban láttam, és könnyebben találtam megoldást. Meg találtam az összefüggéseket, más nehézségekkel is kapcsolatba tudtam hozni.
Ráláttam az elkövetett hibáimra, és könnyebbé vált ezeket kiküszöbölni. Néha előfordul, hogy mégsem látom a kiutat, hiszen nincs nálam a bölcsek köve. Sajnos!
Akkor viszont bevillan ki az a személy, akihez fordulhatok, vagy hol az a fórum, amely által tájékozódhatom az ügyemmel kapcsolatban. Ezek biztosan nem a véletlenek műve. Az egyetlen dolog, amire feltétlenül figyelnem kell a határidők betartása.

Amióta így intézem a dolgaimat, egyszerűbb az életem, kevesebb hibát ejtek.
Tökélyre még nem tudtam fejleszteni, még tanulom, hogy tehetném könnyebbé az életem. Nyilván vannak, akiknek ez már természetes, mert esetleg volt kitől megtanulni, vagy rátaláltak maguktól erre a helyzetfelismerése, vagy probléma megoldásra.
Nekem mindig magamnak kellett, rátalálni az életemet könnyítő megoldásokra.

Még egy felismerésre tettem szert, amióta nem gondokat, problémákat látok magam előtt, hanem megoldandó feladatokat, azóta javult jelentősen az életminőségem. Sokkal nyugodtabb az életem.
Nyitott vagyok az új dolgokra, és hiszem, hogy mindennek lehet jobb, ésszerűbb megoldása. Ennek ellenére, van amikor még nem működnek jól az elképzeléseim.
Elvétve még mindig kapkodok, bízva abban, hogy jót cselekszem. Később persze megint javíthatom ki a téves döntésem következményeit.

Most viszont ez a módszer működőképes nekem, eltávolodni a nehézségtől, a problémától és „felülről” kívülállóként, könnyebb a jó megoldásokat megtalálni, és ha kell a hibákat kijavítani.

A gyorsaság nem mindig erény. A megfontoltságnak pedig már jönnek az eredményei.
Úgy érzem, maradok ennél a módszernél.

Hozzászólások



:)

"Még egy felismerésre tettem szert, amióta nem gondokat, problémákat látok magam előtt, hanem megoldandó feladatokat, azóta javult jelentősen az életminőségem. Sokkal nyugodtabb az életem."
Ezzel magam is így vagyok. :)))
Illetve nálam még az is bevált módszer lett, hogy negatív töltetű történésnél, megkérdezem magam, mit akar megtanítani nekem ez a helyzet? (ha sokadik, akkor különösen figyelni kell).
És ha rossz döntést hozok sem bánkódom, mert annak is oka van-volt, hogy úgy döntöttem.
Angyali üzentben kaptam, hogy merjünk hibázni.
Számítanak a tökéletlenségünkre ;) :))))

Köszönöm, hogy olvashattalak.