A munkád értelme

Az Önmegvalósítás.hu oldalról egy régebbi írásomat másoltam át. :)

"Egész sokat foglalkozok a számítógéppel és annyiszor abba akartam hagyni és valahogy nem jött össze... igazából nem is akartam. Hogy miért az más kérdés. :)
Valamelyik este filóztam, hogy akkor mégis minek csinálom én ezt? Mi értelme van? Mondjuk, már így is sok minden volt, ami miatt "kellett" ez az egész.

Szóval, gondolkodtam, hogy mi értelme van ennek... aztán az jutott eszembe, hogy semmi értelme.. meg úgy a világon a munkák/foglalkozások nagy részének semmi értelme, csak felesleg... A túlélésért meg a létezéshez nem kell blackberry, laptop meg exklúzív londoni buli, stb... hanem erős túlzással egy kapa is elé volna.. lásd Tibet, vagy a természetközeli népek...

Eléggé ilyen hangulatom volt és egyszer csak feltört belőlem az, ami az írásom lényege, hogy lehet hogy semmi értelme annak, amit csinálok látszólag, DE igazából nagyon is értelme és helye van, hisz az egyén ezen keresztül (is) tudja megvalósítani önmagát, eljutni önmagához, a megismeréshez és így, ebből kifolyólag bármit is csinálunk, csőszerelő, gyári munkás, infós, munkanélküli... annak, ott helye van amíg tart, mert az egyén szempontjából kell és fontos...

:)"

Címkék:

Hozzászólások



:)

Én ezzel az idézettel értek egyet:
"Bármely munkánál az első lépés a siker felé: érdekeljen a dolog."

Egyértelmű, hogy minden munka hasznosnak tűnik. De, ha utálod és nehezedre esik megcsinálni, akkor is ugyanakkora a hatékonysága?
Nekem személy szerint egy munkához kevés motiváció az, hogy hasznos és pénzt kapok érte. Nekem szeretnem kell, amit csinálok és szerintem akkor lesz csak igazán hasznos és hatékony. De ez csak egy egyén véredénye! ;)



igen,

kórház. Pontosabban pszichiátria. Én nem mentek életet, "csak" pszicho és szocioterápiás csoportokat tartok. A betegek 99,9%-a pár hónapon belül visszakerül. Magyarul egész nap feleslegesen jártatom a pofámat. Ez a dícséret a második volt a három év alatt. Az orvosok szerint felesleges a munkám, a jelenlegi "pszichológus" (idézőjelben, mert olyan diplomája van, amit nem akkreditáltak) szerint, aki a szakmai felettesem, pedig hülye vagyok, egyedül levegőt sem vehetek, nemhogy csoportot vezessek.
Ezért éreztem "magaménak" az írást.



cathsy, szerintem az írás a

cathsy, szerintem az írás a munkahelyek többségéről beszélt, de egy kórház (ha jól értettem ott dolgozol) az üdítő kivételek közé tartozik: te egy olyan helyen dolgozol, ahol életeket mentenek meg, és ez szép dolog!



munka

Az esetek nagy részében nem látom értelmét a munkámnak. Siker szinte nulla, a fizu sem elég, sok stressz, a közvetlen kollégáim bántanak, fúrnak, próbálnak kinyírni...
DE! Pont most szerdán a nagycsoporton az egyik paciens szidta a nővérkéket. Aztán hozzátette: "A foglalkoztatós Mártika nem ilyen! Ő kedves, aranyos, mindenkihez van egy jó szava, megáll velünk beszélgetni." Majdnem elbőgtem magam, úgy meghatódtam ettől a pici dícsérettől, és azt éreztem, az ilyen pillanatokért érdemes reggel felkelni és bemenni a "pokolba", és mosolyogva köszönni a betegeknek. Mert a betegeinket nagyon szeretem! Még azokat is akik őrületbe kergetnek.



Csak egy példa: épp most

Csak egy példa: épp most leszek pénztáros egy áruházban. Nem álmaim munkája, interjúra is úgy mentem, hogy nem érdekel mi lesz, ha sikerül, az is jó, ha nem akkor van más alternatíva. Az interjú után, aláírva a szerződést, kezembe nyomtak egy borítékot. Itthon kibontottam, 4 oldalban ecsetelte a cég, hgy hogyan kell mosolyogni. Akkor megértettem, hogy miért is van ott a helyem. Tapasztalatból tudom, hogy egy mosoly, adott esetben megszépítheti az ember napját. Szóval, nem maga a munka a lényeg, hanem az üzenet, amit kaptam általa. Hát ez jutott eszembe, olvasva téged. Amúgy sokszor van olyan érzésem, hogy jó lenne eltünni a világ elől és visszavonulva, messze minden technikai eszköztől kecskéket nevelni vagy földet müvelni. Talán eljön annak az ideje is, de most még más feladataim vannak.