A nevelés abszurd oldala

- Mr. Hoover, Ön a minap tanácsot kért tőlem gyereknevelés ügyben.
- Igen, Smith úr, ez így van. A mai nap is nyitva vagyok a tanácsaira!
- Tudja, nem tudom, hogyan kell gyereket nevelni, de azt igen, hogy hogyan tud lelkileg sérült felnőttet csinálni abből az ígéretes csemetéből.
- Köszönöm, nekem ez teljesen megfelel. Mindig is kiszerettük volna próbálni, hogy milyen ez, de sose tudtuk, hogyan kell - mondta izgatottan Mr. Hoover!
- Ne mondja! Csak nem egészséges lelkivilággal rendelkező fiatalokat neveltek fel idáig?! - nézett meglepődve a komor Smith úr.
- De!
- Hallatlan! Csoda, hogy nem jelentették még fel magát ember-ölelés-ért! Szeretet is adtak nekik? És figyeltek is rájuk? - kérdezte az öreg pszichiáter homlokát ráncolva, a rosszalló nézésével!
- Hogyne! Sőt, ha problémájuk volt, megbízhattak bennünk és megbeszélhették velünk azokat, és sikerorientáltságra is ösztönöztük őket.
Smith Úr erre már szólni sem volt képes, elsápadt, majd a fejét rázta. Mr. Hoover közben így folytatta:
- Látja! Érti? Most már érti, hogy miért akarunk a nejemmel lelkisérült gyerekeket is nevelni, akik felnőve sikertelenek lesznek? Érti? Kérem, Smith Úr, bólintson, ha megértette!
- Igen, Mr. Hoover, megértettem, és úgy látom, hogy valóban szüksége lesz néhány tanácsra. Tudja mit? Adok Magának egy papírt és egy tollat, meg a dossziémat, hogy könnyebben tudjon írni.
- Köszönöm!
- Diktálom, figyeljen! - Smith úr a koszos, öreg szobában járkált fel alá és közben a poros, bársonysötétítőt húzta ki, hogy a jegyzetelő férfi jobban láthassa a papírlapot. Smith úr hosszú-hosszú perceken át, ami lassan kitöltött egy óra hosszát, magyarázta Mr. Hoover-nek, hogy hogyan is legyenek rossz és kegyetlen szülők! A legutolsó pontnál a jegyzetelő férfi megállt és megkérdezte:
- Nem lesz ez elég kemény, Smith úr?
- Ez? Ugyan, meg se kottyan majd neki! - eresztett el egy pici mosolyt az öreg pszichiáter!
- És vajon mi lesz az ilyen felnőttből? - kérdezte, Mr. Hoover.
- Hogy mi? Ha megéri a középkorúságot...
- Mi az, hogy HA megéri a középkorúságot? - vágott közbe Mr. Hoover!
- Hát, ha nem lesz fiatalkorában öngyilkos, akkor.... Szóval, könnyen előfordulhat, hogy nem bírja majd a kínt és önpusztító életet él. Iszik vagy játékgépezik, netán valami fájdalomcsillapító anyaghoz nyúl, mint drog, vagy bezárkózik egy dohos szobába és bujdokolni fog az emberek elől.
- Értem! Smith úr, ha ezeket nem mondja, magamtól sosem tudtam volna, hogy így is lehet.
- Pedig lehet! Tudja, amikor az a kis lélek megakarja tapasztalni, hogy milyen az, amikor elutasítják, nem szeretik eléggé, akkor azt a szülőt fogja választani, akinek ez tudattalanul megy és nem kell holmi pszichiáterhez mennie, hogy megtanulja mindezt. Maga, Mr. Hoover túl jó ember és tapasztalatból mondom, ami el fogja keseríteni, de Ön azok alapján, amit elmondott nem tudna olyan szülő lenni.
- Nem? Biztosan? - kérdezte csüggedten Mr. Hoover.
- Nem!
- És mégis, mondja, hogy nézzek ezek után a feleségem és a családom szemébe? Mit mondjak nekik? Most mondjam meg, hogy képtelen vagyok megadni annak a léleknek ezt a tapasztalást?
- Igen, sajnos, fogadja el a tényt... Az Önhöz került lelkeket, akik ugye a gyerekei, a siker megtapasztalásának az útján járatja. Valószínűleg, de erre nem tért ki az irodalom, ők már előző életükben megtapasztalhatták, hogy milyen az, amikor kegyetlenül bánnak velük!
- Akkor végül is ez nem olyan rossz!
- Nem, cseppet sem...
- Köszönöm a tanácsát.
- Nincs mit!
Mr. Hoover távozott az öreg pszichiáter dohos szobájából. Smith úr az asztalához ment, majd a fiókjából elővette a revolverét, aztán az ablakhoz lépett. Látta, ahogy Mr. Hoover az utcán elsétál, figyelte őt egy darabig, majd a távolba nézett.
- Hogy nekem miért nem lehettek ilyen szüleim? - kérdezte magától hangosan, majd a fejéhez emelte a pisztolyt, meghúzta a ravaszt és az élettelen teste a szoba mocskos padlójára zuhant.

Címkék:

Hozzászólások



Érdekes

megközelítés! :)



...

Jól megnevettettél.
"A lelki fájdalmak és traumák azért vannak tudtommal, hogy tanuljunk belőle és azáltal fejlődjünk lelkileg! Már az is nagyon nagy lépés, ha szembe merünk nézni azzal, ami fáj!"
Hát ez olyan mondat volt, amire büszke vagyok, hogy ezt így kimondtad.
...hogy tanuljunk belőle és azáltal fejlődjünk lelkileg...
Hát akkor meg is tettem már az első lépést, ami igen fejlesztő.
Átmentem egy olyan fájdalmon, amivel sosem mertem szembenézni.
Az irtózatos szorongás, nálam is abszurd humorba torkollott, amin jót röhögtem.
Egyszerűen a szorongás közepén bejött a képbe egy abszurd ötlet, mi lenne ha..kimondanám.
Kimondtam...
Megváltottam magam.
Csúcs!



Íráshoz

A lelki fájdalmak és traumák azért vannak tudtommal, hogy tanuljunk belőle és azáltal fejlődjünk lelkileg! Már az is nagyon nagy lépés, ha szembe merünk nézni azzal, ami fáj!



Szia PatakKacaj! Örülök, hogy

Szia PatakKacaj!

Örülök, hogy segített Neked az iromány(om)...



...

Nagyon mély és gyönyörű történet. Köszönöm, hogy olvashattam. Segített megérteni egy régi történést.