2010. december 26. vasárnap - 15:00 | beküldő: szabox
Aki szereti az abszurd irodalmat, akkor olvashat tőlem egy ilyen abszurd irományt. :) A lényeg, szerintem átmegy... :)
---------
Simon átlagos testalkattal rendelkező, enyhén görbe hátú, szemüveges mondhatni tisztességes huszonéves volt. A legnagyobb baja az volt, hogy nem talált barátnőt magának az enyhén görbe háta és a szemüvege miatt.
Gondolta, most itt a remek alkalom, hogy öngyilkosságot kövessen el. Meg is indult a Duna-partra, út közben elképzelte, hogy majd a súlyos és testes sziklák valamelyikéről erőtlenül beleszédül a folyóba. Vagyis csak képzelte volna, nem tette, mert megakadt egy koszos, ódon épületen lógó táblán a szeme. Önbizalom-javító Intézet. Meg is indult remegő szemhéjjal az intézetbe, ugyanis gyakran szokott remegni a szemhéja. A koszos kilincset lenyomva egy ütött kopott szobába lépett be, ahol az áporodott szag keveredett az ott ücsörgők büdös szagával. Valószínűleg nagyban rásegített az omladozó vakolat pergésére a már-már biológiai fegyvernek minősülő elegy. Volt itt kövér kilógó fogsorral, vékony is, kopasz, hosszú orrú vagy éppen törpe. Ezek összes kombinációja is megtalálható volt. Valami pultféle lehetett a folyosó végén, ahol egy szőke hajú, nőnek látszó csinos alkatú valaki állt. Megfordult a nőnek látszó valami, nem az volt. Egy pasi volt. Az arcán tele fehéren lüktető piros bibircsókokkal, fogai feketék voltak, akárcsak a hosszan kilógó orrszőrei. Simon egy pillanatra megijedt. Igen! Megijedt! Betessékelte őt az orvoshoz az úrhölgy. A doki egy kicsi, szinte már törpe, ember volt óriási szemekkel, nagyon kicsi szájjal és a görbe orrán egy nagy bibircsókkal. Nézte a fiút, majd megkérdezte, hogy mi panasza:
- Hát, e-e-enyhén görbe a hátam és szemüveges is vagyok - makogta.
- Mhh! Még valami?
- Átlagos a testalkatom.
- Szóval, átlagos a testalkata. Azt hiszem, alapos vizsgálatnak vetem alá. Feküdjön fel az asztalra.
Rozoga, poros és csótányoktól hemzsegő asztal volt. Simon, gyomra görcsbe rándult, majd elnézést kért és kiviharzott a doki irodájából.
Nem nézett a folyosón üldögélő ocsmány teremtményekre, csak rohant, rohant ki az ajtón.
Kiérve a kapu előtt nézte az embereket, vett egy mély levegőt, majd azt mondta magának elégedetten:
- Nem is vagyok olyan rossz pasi!
Majd tovább sétált és azon gondolkodott, hogy vajon miért hívják azt a koszos helyt önbizalomjavító intézetnek!







Hozzászólások
Lolli...
Lolli... no problémó. :)
"Kérsz hozzá CANCEL-t? :)"
...
"szörnyű" volt! Naon jó! :D
Nem t'om, de ma úgy emlékeztem, hogy Samunak :D hívták a szereplődet...de nem...
Szia m.lexi68! Igen.... van
Szia m.lexi68!
Igen.... van benne valami, viszont nem rossz dolog viszonyítani sem, de ez is csak 1 szelete a tortának, nem maga a torta, mert gondolj bele, ha nem viszonyítanánk magunkat másokhoz, tegyük fel, hogy azt hiszem magamról, hogy értek a házépítéshez, ha másik valóban ért én nem és én kapom a házépítést, akkor rájöhetek, hogy nem is értek hozzá, akkor az úgy fájdalmasabb, mint ha viszonyítom magam olyanhoz, akiről mondjuk tudom, hogy tud...
Na, de alapjába, amiről írsz, azt híjják önértékelésnek...akkor tudom, hogy miben mennyit érek és nem szükséges, hogy mások(külső dolgok) monnyák meg nekem, hogy miben mennyit érek.... és akkor
Lolli... láttam...aranyos! :D
Lolli... láttam...aranyos! :D
Erről eszembe jutott ez: http://www.youtube.com/watch?v=Z1SI53JzoPA
Szabox...olyan szép gnómot kaptá'... :D
..............
szemüveg nélkül
Azt hittem rólam íródott a történet, de rájöttem, soha nem hordtam szemüveget:). Pedig már kezdtem örülni, hogy híres lettem, no mindegy. Hát igen ebben a társadalomban nagyon a relativitás elméletet a gyakorlat is, mindent valamihez viszonyítunk, mert erre kondicionálnak bennünket. Ha végre nem hasonlítanánk semmihez sem és senkihez sem magunkat, akkor mi lehetnénk elégedetten és sugárzóan önmagunk, folytonos változásban, ami szintén mindig mi lennénk, ill. mi vagyunk!
Önbizalomjavítóintézet
Nagyon jó a cím.....találó és elgondolkodtató.....
Számtalanszor esem abba a hibába, hogy egészséges ember létére nekiállok nyavajogni ezért vagy azért, csupa olyan dolgokért, amiért szót se lenne érdemes adni.....
Ilyenkor próbálok mindig azokra gondolni, akiknek még nálam is rosszabb..pl nincs hol lakniuk, senkijük, semmijük nincs, vagy netán olyan országba élnek ahol aztán minden ajtón ott a szegénység.
Ekkor óriási sóhaj szakad fel belőlem, s továbblépek, hiszen nekem több van, ezért ahhoz mérten kell viselkedjek, és nem szabad a napomat effajta kínzással tölteni....
Tetszik a történet. Így igaz
Tetszik a történet. Így igaz néha: képesek vagyunk saját hiányosságainkat a legsúlyosabbnak látni.
Köszönöm, hogy olvashattam.
nincs mit... :) éljen a
nincs mit... :) éljen a fejlődés...
Köszönöm szabox!
Elképesztő mi történt velem...mindjárt én is meg írom...
Lolli, jó meglátás... :)
Lolli, jó meglátás... :)
...
Simon mégis kész öngyilkosságot követett el, amikor megölte magában a rossz önképét... :D
:)
:)
Nekem is bejön,
Nekem is bejön, köszi!
:))))))
Szia Riamilla! Örülök, hogy
Szia Riamilla!
Örülök, hogy tetszett... :)
köszönet
Ez nekem nagyon tetszett,köszönet érte!