2010. október 9. szombat - 17:13 | beküldő: szabox
Nu, akkor kifejtem valamelyest az elméletemet, hogy mi alapján alakulnak ki szerelmek, illetve nagy szerelmek. Valamelyest hasonlítani fog a téma Aloe Viki előző életes topicjához, de itt most az ittenről lesz szó.
Röviden: Vannak ugye előző életeink bizonyos nézeteink szerint, ott akkor ugyanúgy mint itt voltak interakcióink egymással, befejezetlen kapcsolat illetve be nem teljesült kapcsolatok, vágyak. Mivel az Univerzum kiegyenlítődésre törekszik, ezért egy köv életben magaddal hozod azt a kötést. Elérkeztünk a lényeghez. A kötelékekhez. A védikus 7 csakrás rendszer szerinti szex- és szív csakrás kötelék két ember között leginkább feltételezi azt, hogy ott párkapcsolat fog indukálódni valameddig. Mondjuk addig, amíg le nem tudják a közöst és valóban el nem engedik egymást ha itt az idő... ergó kijövünk semlegesre. Se nem utálom, se nem vágyok rá. Amíg vágy van, addig kötelék is van... többnyire.
Ha valaki iránt felgyúl benned valami gerjedelem és a másik részéről is megvan kölcsönösen, akkor alap esetben megvan köztetek a kötelék. Persze, sok minden más is befolyással lehet, hogy felismerd. Másik, amikor valakivel kölcsönös a szimpátia és jól elvagytok és mondjuk érezhetsz olyasmit...vagyis érezhettek olyasmit, hogy szeretettel kevert vágy például.
Vagy a se veled se nélküled kapcsolatok is. Egy biztos! Mégpedig az, hogy egymás által fejlődhetünk egy kapcsolatban és emberek okkal kerülnek össze, leginkább tanulni, feladatokat(karmát) ledolgozni. Ezek tanuló folyamatok, amikben akár egy előző életbeli tartozásokat letudhatjuk, törleszthetjük, visszaadhatjuk, de ez ennél azért kicsit színesebb és többrétűbb.
Ez nem A magyarázat, ez csak EGY magyarázat a sok közül... :)
- szabox blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1244 olvasás
-
Hozzászólások
szabox
a legtöbb ember azt hiszi, h túllépett a vágyain
van, aki viszont tudja, hogy nem...
végeredmény ugyanaz mindkét esetben.
Melazo: a sokat hangoztatott
Melazo: a sokat hangoztatott "ember" az téged takar? Ugyanis általánosságba írtál arról, mintha mindenki olyan lenne, mint ami benned van... Vannak olyanok, akik.... meg olyanok is, akik nem... :)
"mert valaki(k) kifejezetten
"mert valaki(k) kifejezetten vágyaik megélését szorgalmazzák és teszik is."
énnekem az jutott erről eszembe, hogy mindaddig a vágyban élsz, míg el nem jutsz a semlegesség állapotáig. nem tudod, hogy amikor vágyakozol valamire, azzal a semlegesség állapota felé szaladsz sebesen. következésképp mikor érzed, hogy a semlegesség kezd közeledni, beijed az ember. az emberek többsége, amikor a beteljesedésről beszél a vágy megélésével van elfoglalva, nem pedig leküzdésével. érdekes belegondolni, hogy a többség azt képzeli, a vágy következménye a vágyainak a megélése. holott a vágy következménye az elégedettség, amikor már nem vágysz. tehát amikor azt írod, hogy vannak akik a vágyaik megélését szorgalmazzák, és meg is élik éppen, még mindig a vágyaikban élnek.
én egyébként ezutóbbinak a híve vagyok. szeretem én is a vágyaimat megélni. a semlegességről pedig, amelyről szót ejtettél, hallani sem akarok. az örök hullámzás mögött rejlő örök vágyakozás jobb a nihilnél. melyre például egyesek vallási szemléletükből kifolyólag vágynak. lásd buddhista szemlélet. engem megijeszt. noha állítják, hogy megnyugvást hoz. az ember szeret nyughatatlan lenni és állandóan elvágyakozik az örök megnyugvásból. tautológiailag persze mást ért az ember az egyik s a másik nyugalmon. az egyik a vágy energiamezejében szállingózást jelenti, a valójában örökké nyughatatlan lelket, ami vágyik az impulzusokra, a másik az örök semlegességre, megsemmisülésre kárhoztat.
tulajdonképp emberi mivoltunk alapja. megszűnése eme állapotnak lehet hogy egyesek számára a még ismeretlen kaland, mások számára a sohatöbbé kategóriája... én speckó ha lehetne, sem vágyom szeráffá változni. más lenni, mint aki vagyok. valószínű azért, mert szeretek ember lenni. megszűnésem más minőség keletkezése. valódi halál. átváltozás nincsen, csak másvalakivé válás.
ennyit a semlegességről... mármint érzelmi, lelki értelemben. az ember természettől fakadóan képtelen rá. amint képessé vált, többé már nem ember.
Szia Melazo! Szerintem, nem
Szia Melazo!
Szerintem, nem igazán lehet általánosan elmondani, hogy minden ember, mert valaki(k) kifejezetten vágyaik megélését szorgalmazzák és teszik is. Ha van ilyen félelem, ami miatt az ember ragaszkodik a vágyához, szerintem az abból fakad, hogy nem tudja mi lesz utána... Igen, egy részről "elvesztés", ami épp elengedés, de más részről felszabadultabb lesz, "boldogabb" és egy sokkal jobb minőségű párkapcsolatban lehet része az által, hogy a vágyait megéli, tehát elengedi...
semlegesség
nos semlegesség. nem épp ez az, ami a félelmet okozza?
megszűnünk ugye azok lenni, akik eddig voltunk, ám a semlegesség is bekövetkezik általa.
az emberek félnek a vágyuktól elszakadni. ugyanis akkor megszűnnek létezni.