A Táncparkett

Halihó!

Alább egy régi írásom finomított, átalakított változata... Itt-ott lehetnek benn hibák...

Történet röviden, ha nem akarod végig olvasni: egy fiú és egy "gyilkos" viszonyáról szól és aztán arról, hogy a "gyilkos" hogyan kerül be újra egy leszületési körforgásba és kapja meg a büntetését...

Korábbi hasonló írások tőlem:
Buszmegálló - http://www.thesecret.hu/buszmeg-ll_szabox

Részletek egy infós kurva naplójából - http://www.thesecret.hu/r-szletek-egy-inf-s-kurva-napl-j-b-l_szabox

---------------------------------------------------

...Megszűnt a tér és csak az ő kettőjük teste lebegett energiában bővelkedő táncparkett közepén, ahol a szemérmetlen táncolók gúnyos arckifejezésüket sem nélkülözve mutatták az érdektelenségüket feléjük. A terem nyirkos falú és pókhálóval sűrűn beszőtt volt, aminek a padlója teljesen simára volt táncolva. A két fiatal nem figyelt a környezetükre csak egymásra, amikor a fa ládából dübögő zene áradat a halál hirtelenségével véget ért. A fiú az ajtó felé mutatott izzadságtól csöpögő kezével és tudatta a lánnyal, hogy ha kimegy az ajtón soha többé nem érezheti őt magához szorítva, viszont ha nem szabadul ebből a taszító helyiségből akkor soha többé nem mehet ki innen és ott kell leélnie azokat a kínzó órákat, amik a fiú testét érik majd.

A fiú kilépett a rozsdás és horpadt vas ajtón amikor a lány felfogta az elmúlt pár perc tartalmát, ekkor egy véres ruhában lévő orvos lépett be egy másik ajtón egy hatalmas barna nyelű csorbított pengéjű késsel, amin látszott a sok életet elvett érdemkeresztek sorozata. Lány még a tánc extázisában égett és a tudata nem engedte őt cselekvés megtételére, az orvos nem gondolkodott, csak odalépett a lányhoz és megfosztotta őt az életétől. Tettének végeztével a mészérló orvos kitűzte a sokadik érdemkeresztet a késére és megköszönte neki azt, hogy most is hűséges társa volt. Az orvos számára eljött az a pillanat az ő életében is, amikor már neki is át kell lépni azon a bizonyos ajtón és oda nem viheti magával a kést, akármennyire is szeretné. A lány akkora kihűlt és sápadt teste ott hevert koszos terem legkopottabb sarkában.

Az ajtón belépve látta magát az orvos kívülről ahogy megöli a lányt, amit az agyában nem lejátszódó mozdulatsorral vitt véghez. Egy hosszú meleg, egyben hideg és hosszú folyosón sétált végig, ahol boldogan és vidáman érezte magát, de félt is. Lépéseinek előrehaladtával az eddigi áldozatainak hangját hallotta, ahol azt a mondatot kiabálták, amit ő annyira szeretett és mindig azt mondta minden áldozatának. Most először felejtette el mondani a lánynak azt a bizonyos mondatot. A folyosó végén látta már mindazt ahonnan már nincs visszaút. Elért az az út végéhez és átlépett arra a helyre, ahol már nem az orvos volt és nem érdekelték földi lét kicsinyes dolgai. Nem látta már az addig is láthatatlannak látszó testét, egy fényrészecskének érezte magát amibe az ő tudata van belepréselve. Számára eddig sohasem érzett helyen volt már, ahol a családtagjai és szerettei várták, nem volt már képes emlékezni arra, ami addig történt vele. Egy kékes színű „helységbe”került, ahol egy sárga és kékes piros fényben úszó lény volt, aki elrendelte számára a földi tettei miatti büntetést. Választhatott, a teljes megsemmisülés vagy valamelyik földi közegbe való újjászületés között. Kapott egy esélyt és inkább választotta a földi életet.

Éles fény vakította be a földi életében még doktor tudatát, a fény elmúlásával egy kopott szobában találta magát, ahol a falon lévő fehér csempék és a világos zöldre festett falak hipószagot árasztottak magukból és a padló fekete-fehér csempével volt kirakva. A tudat érezte, hogy ez egy kellemetlen hely. A homályosság kezdett eltűnni a szeméről, amivel csak alakokat látott színes foltokkal körülvéve.
Először pillantott meg egy valakit aki körül nem volt színes folt. Nem tudta ki vagy mi az, de érezte, hogy ez nem jót jelent. Érezte, ahogy egy meleg és szűk ládába teszik. Érezte, hogy kicsi és kiszolgáltatott lett , mint ahogy az áldozatai voltak ő számára korábbi földi életében. Sokszor visszajárt egy fényes helyre ahol egy lilás fénnyel körülvett alakot látott és mondogatott neki valami hosszú és értelmetlen szöveget, amit nem értett, de érezte belőle, hogy rövid és küzdéssel teli élet vár rá. Az idő elteltével kevesebbszer járt már erre a megnyugtató helyre vissza. Hat és fél évesen mikor már Laurel képes volt teljesen felfogni a szavak súlyát, akkor tudta meg azt, hogy az anyja a születésénél meghalt. Hosszú napok, hónapok után már nem látta az embereket körülvevő fényfoltokat sem és már teljesen beleilleszkedett a földi létezésbe.

Laurel egy barátja meghívására egy koszos és dohos szórakozóhelyre ment, aminek a falai pókhálósak voltak és a vakolat is le volt peregve pár helyen. Látta az emberek érdektelenségét a tekintetükből. Peregtek az események és amikor felfogta, hogy mi történik épp, akkor már egy barna hosszú hajú barna szemű lánnyal találta magát táncolni. Laurelt megragadta a pillanat és átadta magát a zenének és az érzéseknek. A lánnyal szorosan összebújva táncoltak. A gúnyos tekintetek nem érdekelték őket és a szörnyű zene is meghalni látszott a kopott faláda mélyéből. Ketten maradtak a dohos teremben, amikor a lány egy rozsdás, és horpadt ajtóra mutatott. Szó nélkül elhagyta Laurelt és komor arccal lépett át az ajtón a sötét folyosóra. Egy fehér ruhás ember lépett be egy másik ajtón a terembe, akinek ruhája a hónál fehérebb volt, szinte már vakított.

Ő egy előre kigondolt mozdulatsorral odalépett Laurelhez, aki a testében feszengő energiák miatt egy lépés megtételére képtelen volt. A férfi egy fekete revolvert húzott elő a fehér zakójának belső zsebéből és Laurel fejéhez tartva azt, meghúzta a ravaszt. A fiú élettelen teste pillanatok alatt a nyirkos és poros padlóra hullott A fehér ruhás ember visszatette a fegyvert a belsőzsebébe és megfordult. Pár lépés után követte a lányt és a koszos kilincsét lenyomva lépett be folyosóra.

Címkék: