2010. október 25. hétfő - 14:21 | beküldő: Szikszay Csaba
Annyira jó lenne megismerni a másikat. Tudni minden gondolatát, mit érez irányomba. Lelkes vagyok, rajongok érte, de amikor elkezdek érdeklődni, elmenekül előlem. Úgy érzem már nagyon közel vagyok a lelkéhez is. Ismerem a reakcióit is. Mindent tudok a múltjáról, céljairól. Rendszerint, egyik pillanatról a másikra, eltűnik az életemből.
Nem értem. Én nyitott vagyok, bármit elmesélek magamról neki, kompromisszum képesnek érzem magam, nincsenek titkaim előtte. "Úgy szeretném végre a közös életünket élni, boldogan és őszintén."
Az emberek félnek egymástól. Ez kölcsönösen igaz. "Mindegy, ki mondja ki a kapcsolat fölött az ítéletet, a lényeg a lefejezésen van." A kapcsolat befejeződött azért, mert sebezhetőnek érezte magát. Rettegett attól, hogy valaki szembesíti az igazsággal, önmagával. Attól félt, ha kiadja magát, sebezhetővé válik és a végén a saját szívébe döfi a kést. Még a végén, valaki kiismeri és meglátja a gyenge pontjait. Ezért jobb ha bujkál, önmaga elöl is és mindenkit eltávolít a közeléből, aki túl közel kerülne a megfejtéshez.
Hihetetlen, milyen rafinált vagy. Még magadat is képes vagy becsapni. Csak azért, hogy a "tábornoki" rangod megmaradjon és a látszólagos képet önmagadról fenn tudd tartani. Jó nagy átverés, önmagaddal szemben is. Mi lenne, ha valaki szembesítene a tényekkel. Nem az vagy akit mutatsz,vagy gondolsz magadról. Teljesen más. Nem kisebb vagy nagyobb, csak egyszerűen más. Ettől rettegsz. Attól az ismeretlen ismerőstől, aki te magad vagy.
Vedd elő magad, vizsgáld át minden porcikádat és soha semmi nem fog rosszul esni amit hallasz magadról. Mert el tudod dönteni, az a vélemény jó vagy éppen rossz. Nem kell többet találgatnod, te tudhatsz a legtöbbet magadról és a kapcsolataidról. Amikor ismered magad, a másik életét is fogod látni és a boldogságotok adott lesz.
- Szikszay Csaba blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 829 olvasás
-
Hozzászólások
hála
A hála szép és jó dolog, ha nem előre megfontolt szándékkal történik, erkölcsből. Sokan a hálát egy befektetésnek szánják, "majd megtérül a mennyországban" Azért, mert az majd jó színben tünteti fel mások szemében és dicséretet kapnak.
www.tudatosan.hu
Hálát adni...
mindenért ami az életben történik. Hálát adni egy eltűnésért.
Bármi ami történik, bárkit, bármikor változásra tud ösztönözni.
Ez a legfontosabb szempont.
Merni átélni, érezni, bármit!
Így van, egyetértek veled. Én
Így van, egyetértek veled. Én is levetkőztem a páncélom már jó ideje, a célom a feltétlen szeretet, ami nem arról szól, hogy azért megtartok magamból saját magam számára is valamit, mert ha teljesen átadom magam akkor védtelen leszek. Igen szeretet=béke, nem kell a harc, nem kell az ármánykodás, a manipuláció. Mostanság eszerint próbálom alakítani a dolgaim, kizárva a női magazinok, filmek, stb oktató jellegü tanácsait, arról, hogyan "idomíthajuk" a férfiakat. Én egy önmagát szerető, és mást is feltétel nélkül szeretni tudó emberre vágyom. Ha szeretetről van szó két ember között, ott már nincs helye színjátéknak, páncélnak, titkoknak, ott bizalomnak, hitnek és őszinteségnek kell lennie.
Szeretet
Aki tud és miért ne tudna szeretni, az az igazi erő. A szeretetért nem kell harcolni, mert milyen szeretet lenne az, amit kemény csatákkal kéne elnyerni. Aki páncélt növeszt, az soha nem szeretett igazán. A szeretet = a békével. A békében nincs szükség védelemre, mert fel sem merül a védtelenség. Szeress és "vetkőzz le", tényleg nem kell az a szkafander. A szeretet, feltétel nélküli "védelmet ad".
www.tudatosan.hu
Szerintem amíg van
Szerintem amíg van rejtegetnivalónk saját magunk előtt, addig egy kapcsolatban sem lehetünk maximálisan nyitottak. Másrészt meg, aki már x kapcsolaton túl van, az jó erős páncélt növeszt a jövőben elkövetkezendő csalódások elkerülése végett, ahhoz nagyon nagy elszántság és erő kell, hogy valaki ezt áttörje, így megint jön a csalódás és így tovább. Valahol olvastam, hogy szeretni nem lehet szkafanderben, aki szeret az védtelen. Ettől fél az emberek többsége.