2011. augusztus 6. szombat - 13:35 | beküldő: szildiko
Azon tanakodtam magamban éppen, hogy milyen teát igyak, amikor szemem sarából megpillantottam kedvenc barátnőm. Amikor mellém ült, alig hallhatóan köszönt, és azonnal a teakínálatot kezdte böngészni.
Ismertem, észrevettem, hogy gond van, de azt is tudtam, hogy ilyenkor jobb, ha az ember nem kérdezősködik, hanem megvárja, amíg magától kezd el mesélni. De úgy látszik, nagyobb volt a baj, mint gondoltam, mert percekig az időjárásról beszélt.
Végül nem bírtam tovább:
- Látom, valami bánt. – szóltam. Sötét felhők jelentek meg az arcán.
- Nem is tudom, hol kezdjem - ……….- Tudod, nem vagyok már túl fiatal, múlt hónapban átléptem a 35. évemet. Balázzsal már hat éve együtt vagyunk, nem házasodtunk össze, gyerek sincs. Úgy érzem, jó ez így.
A napokban viszont találkoztam néhány régi osztálytársammal, Eszterrel és Évával, és beszélgetés közben a házasságra meg a gyerekvállalásra terelődött a szó.
Jó kis vitába keveredtünk, mert Éva szerint a házasság a kapcsolat továbblépését jelenti. Szerinte, ha hosszú ideig együtt vagyunk valakivel, és nem kötjük össze hivatalosan is az életünket, akkor az azt jelenti, hogy csak egyik lábunkkal vagyunk a kapcsolatban. Mintha azt mondanánk: jó vagy nekem, de várok még valaki jobbra. Hát én nem érzem, hogy jobb férfira várnék, viszont a házasságtól nagyon félek.
- Nem emlékszem, hogy voltál már férjnél.
- Nem, nem voltam, de annyi rossz házasságot lát az ember. A szüleim, az apai nagyszüleim….
- Akkor, ha jól értem, a te életedben nem volt olyan esemény, amelyik kiváltotta volna ezt az idegenkedést?
- Nem volt semmi, de egyszerűen nem akarok esküvőt, mert aggódom, hogy úgy járok, mint az anyu, vagy az apai nagyanyám. Mindkét helyen a férfiak elhagyták a nőt. Szorongok, hogy velem is ez történik, és én ezt nem akarom.
- Vagyis a félelem nem is a tied, hanem az övéké?
- Tessék…? - nézett rám meghökkenve.
- Ha te, felnőttként nem tapasztaltál rossz élményeket a házassággal kapcsolatban, akkor ezek valójában nem a te érzéseid.
Egy ideig elgondolkozva meredt maga elé.
- Ezt nem értem. - mondta végül.
- Ha nem éltél át valamit, honnan tudnád, hogy milyen érzés?
- Onnan, hogy beleélem magam a helyzetbe.
- Pontosan – bólintottam – beleéled magad valakinek a helyzetébe. De ez nem a te érzésed, nem veled történtek a dolgok, hanem azzal, a másik emberrel.
Látszott a szemén, hogy foglalkoztatja a kérdés.
- De ez olyan gyakori. Átéljük a filmek szereplőinek a helyzetét, a beteg kiskutya fájdalmát…
- Így van. Ezt hívják együttérzésnek. Nincs is semmi baj ezzel, ha nem gátol minket semmiben. De igen gyakori, hogy észre sem veszed, és úgy élsz, azokat az érzelmeket éled meg a mindennapjaidban, amelyeket valamelyik ősöd.
Mondok egy példát: a férj megcsalja a feleségét. A közös gyerekük haragszik emiatt az apjára. Ha most utána gondolsz, egy gyerek honnan tudhatja, milyen élmény az, hogy megcsalnak valakit? Sehonnan. A harag, amit tapasztal, valójában a nő, az anyja érzése.
Beleéli magát az anya helyzetébe, és úgy érez, mintha őt csalták volna meg. Ez természetes dolog, egészen addig, amíg rövid ideig tart, és nem gátolja az életünket, vagyis – ebben a konkrét esetben - nem befolyásolja a gyerek párválasztását, és nem könyveli el az összes férfit szemét alaknak.
Ha viszont ezek bekövetkeznek, akkor az élete valószínű, boldogtalan lesz
Jó néhány percig csend, volt, barátnőm, csak a teáját kavargatta elmélyülten. Végül lehorgasztott fejjel, könnybe lábadt szemmel megszólalt: - Azt tudtad, hogy a gyerekszüléstől is félek? A nagymamám meghalt anyu születése közben….
- szildiko blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1442 olvasás
-
Hozzászólások
Ezzel minden rendben is van,
Ezzel minden rendben is van, ha nem a félelem irányítja a tetteket.
A félelemnélküliségben, (egységben) mindegy a papír nem léte vagy léte.
Még nem voltam de nemis leszek, mert így akarom
Nekem nem kell ahhoz házasnak lennem h tudjam, nem szabad házasodni, nem igazán érdekel kinek tetszik ez vagy nem, mert ez mind lényegtelen, minden embernek magának kell eldöntenie hogy szeretne e házasodni és hogy az ő értékrendjébe és életvitelébe ez belefér e.
Ha valakit szeretek, akkor szeretem és kész, ezenfelül nincs szükségem semmilyen papírra meg ceremóniára meg csili vili dolgokra, ez mind szükségtelen, persze ha vkinek ez az álma akkor szabad a pálya, de ez nem kötelező dolog senkinek és nem szabad kényszerből az oltár elé állni. Egy őszinte szerelmi kapcsolatban levetkőződ ezeket a társadalmi elvárásokat és elavult hagyományokat, felse merülhet ilyenkor a házasság gondolata (kivéve ha ez az álmod) hisz a szerelem és az őszinte szeretet állapota felülír minden alsóbb rendű gondolatot vagy egós vágyakozást.
Persze lehet egyszer, ha Las Vegas-ban leszek a jöbőveli szerelmemmel bulibul bemegyünk egy ilyen express házasságkötőbe csak mert épp olyan kedvünk van, de az is inkább egy jó buli lesz vagy a szerelmünk pl. 1 éves évfordulója, mert ezt nem nem érdemes komolyan venni, inkább légy szabad, legyetek szabadok mint két önálló egyéniség akik külön-külön is boldogok tudnak lenni, de együtt még emelkedettebb a boldogságuk.
Ne haragudj, eszem ágában sem
Ne haragudj, eszem ágában sem volt vizes lepedőt húzni rá! Mindössze nekem a gyerekvállalással kapcsolatos utolsó mondatból első olvasatra jött le az, amit írtam. De igazad van, azt is jelentheti, hogy csak egyelőre nem képes elengedni a félelmeit.
Kedves simonkovics!
Az, hogy milyen események történtek a családunkban, nem feltétlenül bevonzás kérdése. Az tény. Neked szerencséd van, ezért nem érted.
Persze akik úgy gondolkoznak, hogy mi választottuk a családunkat, azok az emberek erőforrássá képesek változtatni a rossz eseményeket.
A negatív gyakran erősebben hat az emberre, mint a pozitív. Ez is tény. Gondolj arra, hogy sétálsz egy csodálatos helyen, boldog vagy és felszabadult, amikor hirtelen egy megpillantasz egy halottat. Később vajon melyik élmény fog gyakrabban eszedbe jutni, ha hasonló helyen sétálsz? Azt gondolom, nem tévedek nagyot, ha kijelentem, hogy a halott látványa és nem a felszabadult boldogság. Így működünk mi, emberek. A negatív érzet gyakran erősebb. Ha tetszik ha nem. Ezzel kell "dolgoznunk." :) Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet felülírni a rosszat, csak egy "kis" munka.
Kedves lápipóc!
Mielőtt ráhúznánk a vizes lepedőt a barátnőmre, érdemes tisztában lenni azzal, hogy ezek az érzések, félelmek, sokkal mélyebben rejtőznek, mint azt gondolnánk. A legtöbbünknek fogalma sincs, mi az oka bizonyos negatív érzéseinek. Itt az oldalon is sokat olvasok ilyesmiről. Keresik a forrást, - leginkább a saját életükben - de nem találják. Ilyenkor hasznos feltenni azt a kérdést, hogy a családban volt-e valakinek oka így érezni? És ha igen, akkor ott a kiindulópont, és a megoldási lehetőség.
Az, hogy a barátnőm tulajdonképpen ennyire képes volt megfogalmazni - még ha akaratlanul is - a problémájának gyökerét, az már fél siker. Egy lépés a megoldás felé. Már csak a következő lépést kell megtenni, a kötődés feloldását.
Emlékek, gondolatok
Sok emléket és gondolatot juttattál eszembe.
Anyuék boldog házasságban élték le a nekik adatott 35 évet. A házasságtól - az írásodból következően - nem kellett (?) félnem és férfi-nő kapcsolatban szokatlan módon én fontosabbnak éreztem, hogy hivatalosan is összekössük az életünket. Elváltunk, de mégis - ha életem nagy szerelme bekopogtatna, már másnap elvenném feleségül.:) Annak ellenére is, hogy egy házasság utáni élettársi kapcsolat tapasztalatai megpróbálnak óvatosságra inteni.
A másik, ami eszembe jutott, volt, amikor úgy érkeztem haza, hogy egy jó szót nem kaptam, láttam, valami gond van. Amikor egy kósza gondolat olyan folyamot indított el a másik agyacskájában, hogy a végén már - az akkori szavaimmal élve - jobban tudta, hogy én mit gondolok, mint saját magam. Tudod, a klasszikus vicc:
Megy a nyuszika az erdőben a Medve háza felé és hangosan gondolkodik:
- Milyen szép dolog a barátság, nekem nincs porszívóm, a Medvének van, biztos kölcsönadja egy órára... Bár, a múltkor is, amikor elkértem a fűnyíróját, mintha dörmögött volna valamit maga elé... És amikor tegnap visszavittem a fűnyírót, olyan mogorva volt... Lehet, hogy irigy ez a Medve? Oda se fogja adni a porszívóját, amilyen rosszindulatú...
Közben odaér a Medve házához, belöki az ajtót és bekiabál:
- Tudod, mit Medve? B*szd meg a porszívódat!
Sajnálom, hogy a barátnőd nem értette meg a mondandódat...:(
Hirtelenjében ennyi. Értékes írás. Remélem, minél többen olvasni fogják!
jó
Sziasztok!
Nagyon jó az írás és csak az nem érti meg aki nem akarja, szerintem, persze lehet, hogy nem így van. Én csak azt nem értem ha van pozitív példa az emberek előtt miért nem azt vonzzák be??? Miért inkább a negatívat????? Én boldog vagyok, hogy olyan gyerekkorom volt amilyen volt, a szüleim házassága nagyon jó, még 39 év után is nagyon szeretik egymást és olyan jó rájuk nézni, szeretném ha mi is ilyen boldogok lennénk a férjemmel 39 év után, már tíz eltelt. Sok rosszon átmentünk együtt de hiszem azt, hogy a mi életünkben is eljönnek a jó dolgok és nagyon-nagyon boldogok leszünk, felhőtlenül.