Hűség

A hűség kifejezés manapság leginkább a párkapcsolathoz kötődik, pedig sok mindenhez lehetünk hűek: egy elvhez, egy néphez, a kedvenc pékünkhöz, hagyományokhoz, lakóhelyünkhöz, és így tovább.

A családunkhoz való hűség a fogantatásnál kezdődik, ekkor jelenik meg egy természetes, automatikus kötelék. Bármilyen családba is születtünk, a kötés adott.

Ezt a gyerek eredendő szeretetként éli meg, - a gyerek szereti a szüleit - függetlenül attól, hogy a környezet segíti-e a fejlődését, vagy nem. A kötődés a családhoz való tartozást jelenti, ami egyenlő azzal, hogy gondoskodnak rólunk és életben maradunk.

A családhoz való tartozás egyfajta biztonságot ad. Az ősközösségben, ha valakit elűztek, arra biztos halál várt.
Mai időnkben is hallani: „Ha összetart a család, mindent meg tudunk oldani.” Azért, hogy a családhoz tartozhassunk, sok mindent megteszünk. Hűek vagyunk. Hogyan?

Próbálj ki valamit: Képzeld el szüleidet magad előtt, - nézz rájuk felfelé, gyerekperspektívából - és érezd, hogy boldogabb vagy, mint ők.
Vagy miközben lelki szemeid előtt látod őket, gondold azt, hogy gazdagabb vagy náluk.
Megfigyelheted azt is, hogy milyen érzés, ha – miközben nézed őket – tudod, hogy sikeresebb az életed

Bizonyára észrevetted, hogy valamelyik esetben – vagy akár mindegyikben – tapasztalhattál egyfajta kellemetlen érzést, ami olyankor fogja el az embert, amikor azt hiszi, hogy ha másként él, mint ősei, akkor megszűnik a kapcsolat, és kizárják a biztonságot adó közösségből. Valamiféle hűtlenség, és ezzel járó bűntudat.

Most tedd azt, hogy ugyanígy képzeletben aluról felfele nézz a szüleidre, és mond azt nekik magadban:” Ha ti sem vagytok boldogok, én sem lehetek az. Szeretetből”
„Ha nektek nem sikerült, nekem se sikerülhet.”
Jobban érzed magad? Vagy így se jó?

Akkor mi a megoldás? Fontos, hogy a családunkhoz tartozhassunk, és az is, hogy az őseink akkor is szeressenek, ha közben önmagunk maradunk
A megoldás az, ha megszabadulunk attól a gyermeki elképzeléstől, hogy akkor teszünk jót, ha ugyanúgy szenvedünk, mint családtagjaink. Hogy attól könnyebb lesz, ha mi az őseinktől átvesszük a sorsukat.
Ismerjük föl, hogy létezik egyfajta „felnőtt,” egy magasabb szintű szeretet, amelyik a másik sorsának tiszteletén és azon alapszik, hogy az ember saját boldogságával mintegy meg tudja köszönni őseinek az életet, ami rajtuk keresztül hozzá érkezett.

www.csaladfelallitas.5mp.eu

Hozzászólások



hűség