thesecret.hu

Mások lelkébe belebújni azt jelenti, hogy az ember bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsátja őket-és szívének középpontjával szereti.

És ez a középpont a lényeg, mert ez a legerősebb, s csakis ezzel és ezen keresztül tudsz bárkibe behatolni.
Végtelen tájra jutsz ilyenkor. Múltak örvényeit, késztetéseit és eljövendő célok és történetek előképeit látod.
Olyan varázsvilágot, amelyet a veled rokon lélek magára idézett.

Eddig nem értetted, mert kívülről ez nem látható-s most kezded nem csak érteni, érezni is.
Persze ennek az az ára, hogy lelkileg te is meztelen legyél.
Csak az fogad be bennünket, akit mi is befogadtunk.
S hol kezdődhetne máshol egy ember megnyitása, mint ott, hogy mi magunk megnyílunk előtte.
Kígyó-énünk előítéleteit, gátlásait, de főleg önvédelmi trükkjeit le kell vetnünk magunkról.
Ez a legnehezebb, mert bizonyos értelemben védtelenné válunk.
Nem mondom, hogy ez veszélytelen, de minden szeretet kockázattal jár.
Előnye és hátránya még lelki szeretetnek, hogy az ember ilyenkor "átveszi" mások érzéseit, félelmeit s örömeit.
A jó barátságnak, szerelemnek vagy házasságnak ez a legrejtélyesebb része, mert hol azt érezzük, hogy erősít s fölemel, hol azt, hogy gyengít és lehúz.
Ez megint olyan ellentétpár, amelynek csupán az egyik , a hullámhegy oldalára felülni nem szabad:ahogy magunkban, úgy másokban is csak a teljességet lehet vállalni.
Ez a fönt-lent játék győzi meg az embert, hogy itt megrekedni nem lehet.
Ez még nem agapé, csak philia.
Ez még csak köztes, átmeneti állapot az önzés és a totális önzetlenség között.
Ez még mindig csak örvény, aminek nincs közepe.
Ez még csak léleklátás, de nem emberismeret.
Pontosabban annak megtapasztalása, hogy Isten nélkül nem megy.
Az ember megismerése ott kezdődik, hogy felismerem benne is és magamban is a varázslót.
Ekkor már nem csak a hús-vér embert látom magam előtt, nemcsak énjét, tudatos, vagy tudattalan szándékait, nemcsak azt, hogyan lázad a sorsa ellen, s miféle viharokat teremt magában, hanem azt az ÉNt is, aki mindkettőnk szívében él.
Ha valaki akár csak egyetlen embert is a lelke legmélyéig megismer, ismeri Istent.
Nemcsak benne! Önmagában is!
Ezért mondja Jézus:Isten szeretete és az ember szeretete UGYANAZ.
Mert az önvaló megismerése nem lehet magányos köldöknézés eredménye.
Hiszen Ő sincs külön, "nekem is egy, neked is egy" alapon, hanem mindannyian EGYETLEN NAPNAK a fénysugarai vagyunk.
Utunk más, színünk is más, ragyogásunk is más, de a forrásunk közös.
Ez a végső tudás, amelyre az ember akár az önismeret, akár a szeretet útján halad, rátalál.

Megismerés és szeretet:egy.

M.P.