Csak ülök, és szöszölök

Feküdj fel a hullámra,
s ne gondolj a hullámra,
nincs halál, csak megújulás,
az élet örök feltámadás.
Mint a főnixmadár, olyanok vagyunk,
hamuvá égünk, és utána fent szárnyalunk,
kell a halál, kell az élet,
sohasem volt végítélet,
Mindez ott van a szívedben,
s ott van a szívemben,
hunyd be a szemed, s lásd a csodát,
ki a tükörből néz vissza rád.

Mindegy, hogy nagy zajban ülsz,
vagy a végtelen csendben,
ha odabent a szívedben minden rendben.
az életben soha semmi sem véletlen,
hiába ágálsz a világ dolgára,
akkor is nagy az isten jósága,
gondolhatsz itt nagy merészet,
nem látod a nagy egészet,
amiért prüszkölsz, az néhány lépés,
az út porában csak néhány lábnyom, és
elvisz a szél, hisz homok vagy magad is,
nem marad utánad más, csak minek neve nincs.

a prizma a fényt ezer színre bontja,
s ki is az, aki azt megmondja,
hogy kevesebb a piros mint a sárga,
mindegyik egyedi, az élet csodája,
a kék, a zöld, a lila, és a mályva,
a piros, a fehér, a fekete, és árnya,
az északi sark jege, vagy a felföld vulkánja,
mindegyik csak külsőség, az ég megnyilvánulása,
a színdarab egy-egy díszlete, apró kicsi részlet,
a kérdés az, ki az, aki mindebben részt vett?
ki az, aki az előadást nézi,
lényed belsejéből mindezt előidézi?
a világ csak háttérzaj,
vígjáték, vagy dráma,
tudsz te úszni is az élet áramába.

Ha túlcsordul az ember szíve,
miért könnyezik a szeme?
érted amit mondok. Nemde?
Mi van a könny sósságába,
az élet folytonos áradásába,
elillanó lehelete vágyába?
Szép az élet, és szép a halál is,
szép az újjászületés utáni vágy is,
a végtelen jel, az örök körforgás is.
Valamit mondani akartam... de mit is?

kismás. miegymás. :)
https://www.youtube.com/watch?v=w6oseG8-jCY

Címkék: