Egy „rossz” gyerek levele a tanárokhoz

„Kedves Tanáraim!
Lassan 14 vagyok, tele intőkkel és figyelmeztetésekkel. Rossz jegyekkel és romló magatartással.
Meg kell felelnem a sulinak, meg kell felelnem a koromnak, meg kell felelnem a szüleimnek és meg kell felelnem a barátaimnak.
Tanulnom kell nyolctól háromig, háromtól ötig, majd még este lecke és kis készülés. Ez 10 óra naponta.
Te hány órát dolgozol?

Azt várják tőlem, hogy figyeljek és jól teljesítsek, de ehhez fejlesztenem kell az agyam olyan területeit, amit csak mozgással és játékkal lehet.
Mikor tegyem ezt?
Ha a testem már öntudatlanul is mozog, alig tudom fékezni, akkor szidást kapok.

Anyáék válnak. Anyu és Apu nem igazán tudja kezelni a feszültségeit, sokat kiabálnak velem is, ettől én még rosszabbul érzem magam és félek. Amikor te váltál / szakítottál, tudtál a munkádra koncentrálni?

Nekem is vannak rossz napjaim, de én még nem tudom, hogy kezeljem azokat. Neked vannak eszközeid a feszültség levezetésére?
Tanitsd meg, kérlek.

Próbálok egész nap figyelni az iskolában, több kevesebb sikerrel.
Te egész nap tudsz figyelni ránk?

Ha rossz kedvem van, nincs kedvem tanulni és nem tudok figyelni.
Ha rossz kedved van, van kedved dolgozni és tudsz igazán koncentrálni?

14 lettem és érdekelnek a lányok. Valahogy elvonja a figyelmem a tanulásról ez az izgi dolog.
Szerinted ez normális? Azt mondják, igen.

Van, hogy csúfolnak, mert kicsit kövér vagyok. Fogalmam sincs, hogy kell lefogyni és hogy kell szeretni a testem. Te együtt tudsz működni a testeddel? Ha a főnököd megaláz, meg tudod magad védeni?
Tanítsd meg nekem, hogyan kell!

A barátaim sokszor hülyeségekbe vonnak bele, s belemegyek, mert barátokat nem hagyok cserben.
Ti is az ilyen csintalanságokat mesélitek egymásnak 20 év elteltével?
Mi is ezeket fogjuk.

Nekem úgy tűnik, egy hajóban evezünk. Mégis olyan, mintha a tanárok már ellenségei lennének a diákoknak.
Más generáció vagyunk, mi már máshogy fogunk felnőni: minket a technika világa vonz.
Ettől még nem vagyunk kevesebbek, mint a régebbi generáció. Az alapértékeink, mint a szeretet, törődés, figyelem, tisztelet, megbecsülés, vidámság,játék... megmaradtak.

Tanítsd meg nekem, hogy kell szeretetet adni, s fogok tudni szeretetet adni. Kérlek, én is hadd mutassam meg, hogy kell szeretetet adni.

Tanítsd meg, hogy kell tisztelni, s én is tisztelni fogok másokat. Kérlek, én is hadd tanítsam meg, hogy kell tisztelni.

Tanítsd meg, hogy kell önmagamhoz hitelesnek maradni, hogy ne hazudjak többet. Kérlek, hadd mutassam meg én is intők nélkül is, milyen hitelesnek lenni önmagadhoz.

És kérlek, juttass vissza vágyaimhoz, gyermekkori álmaimhoz, tápláld bennem, hogy képes vagyok rá, mert akkor képes leszek rá. S engedd, hogy én is visszajuttassalak gyermekkori álmaidhoz.

Mindegy, hogy megélünk-e belőle, mert ugye neked is csak az számít már, hogy boldog legyél?
Ebben segíts, ez a tiszta érték.
Roland”

Forrás: net / Katalin Kőpataki

Címkék:

Hozzászólások



*

Szerintem az igazán rossz gyerekek még nem írtak levelet a tanároknak, mert a betűkkel is hadilábon állnak.
Köpedelem, amit művelnek a facebookon és félő, hogy Mark Zuckerberg azt fogja gondolni a csodás magyar nyelvünkről, hogy egy primitív nyelv.



:)

Kedves Susanna.
A fiam néhány éve érettségizett.
A sulijában is mentek a hatalmi harcok... a töritanára ezekbe nem ment bele, sőt, kiállt mindig a gyerekekért.
A kollégák, a rendszer ellenére. Mindig az Embert látta bennük.
Érettségire készítette fel a srácokat (ez előrehozott volt), és 2 héttel a megmérettetés előtt kirúgták.
Elvileg nem lehetett volna bent utána a suliban sem...
Közölte az iskolaigazgatóval, ő nem fogja cserben hagyni a gyerekeket, mert a cél előtt ezt nem lehet megtenni, és őt innen csak akkor teheti ki, ha rendőrrel viteti el....
Az összes gyerek leviszgázott. :)
Vannak szerencsére kivételek.

Ilyenkor mindig eszembe jut, ha mindenki azt csinálná, amihez ért....



Kedves Szmörcsi!

A napokban találkoztam én is más oldalon ezzel a"fiktív" levéllel.
Akkor is tetszett, most is megérintett.

Eszembe juttatott egy hónapra öt éve történt esetet, ami a saját végzős gimnazista fiammal esett meg, érettségi előtt. Az utolsó magyar irodalom dolgozat kapcsán.
Nem volt a kedvenc tárgya, ő nagyon reál beállítottságú volt akkoriban is. Az elemzéseket pedig kifejezetten utálta, de nyilván nem kerülhette el. Amikor ezt az utolsó dolgozatot írták nem készült, valószínűleg nem is tartotta számon, hogy mikorra kellene készülnie.
Nem sok dolog jutott a témáról eszébe, ezért írt a tanárnőnek egy levelet, amíg a többiek buzgón a feladat megoldásával voltak elfoglalva. / Egy jó átlagú osztály volt, 4,56 és hát nem ő vitte fel az átlagot ezt el kell ismerni. /
Nem akart végig tétlenül ülni, ezért született a levél, illetve talán kicsit önmaga felmentésére, hogy miért is nem szereti jobban az irodalmat, és mi az a tárgy amelyre több figyelmet fordít.
Az óra végén nem akarta leadni, de a tanárnő olyan boldog volt amiért sokat írt, kénytelen-kelletlen mégis odaadta, és amint hazaért elmondta nekem, hogy megelőzze a nagyobb bajt.
Két hétig izgult, hogy mi lesz ennek az őszinteségnek eredménye. /Addig nem javította ki a tanárnő./

A történet számára nagyon jól végződött. A tanárnő öt évig tanította, - nyolcosztályos gimnázium - és nem voltak szívélyes jó viszonyban, de ez után a levél után nagyon kedvesen búcsúztak egymástól. Valószínűleg az érettségin történő jó szereplésnek is köszönhető.

Próbáltuk megszerezni a levelet "emléknek", de a tanárnő állítólag nem találta meg. Hiszek neki.

Most ez a fiú a szakdolgozatát írja, végzős mérnök hallgatóként.

Egyébként a fent idézett levéllel kapcsolatban, sok dolognak kellene megváltozni az iskolákban. Kevés kivételesen jó pedagógus van akinek a diák a "csillagokat" is lehozná az égről, mert úgy tanít, de azért vannak.
A pedagógusok viszont nagyon leterheltek, néha a gyerekek áldozatul esnek a sok idétlen tananyagnak. Szerintem a lényeg vész el. A gyerek kallódik, és kínlódik, sok esetben.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mai általános-, illetve középiskolákról közvetlenül nincs tapasztalatom, mert a gyerekeim már végeztek.
Mind a két gyereknek voltak kiváló tanárai, és persze olyanok is akikkel nem volt felhőtlen a kapcsolat.



✿❤✿

Harmi... lemaradt, hogy ez egy fiktív levél... bocsi... de a gondolatok nem hagyhatóak figyelmen kívül.....
Minden tiszteletem a pedagógusoknak.
Viszont a mai gyerekeket szerencsére már nem lehet bedobozolni.
Nem lehet egyen gyerekeket gyártani, robotnak, a rendszerbe... ill. lehet, bár egyre kevesebbet.

Épp ma beszélgettem egy barátommal. A lánya versenysportoló.
Kint volt külföldön a minap edzőtáborban... a tanár rászólt, ki mondta, hogy kimehet, hogy elengedtük?
Kiröhögte őket... jogosan.... megy magántanulónak, és mellette folytatja a sportot, mert egy világbajnokságra csak teljes erőbedobással lehet készülni, vagy sehogy. Neki fontosabb a sport, mint a suli.
És igaza van! Érettségizni, diplomázni ráér később is.
Ennyi. :)