Ismerd meg önmagad - 4. rész

"Új nap ez a mai. Sorsod a kezedben van.
Ez az a pillanat, amelyben megformálhatod jövődet.
Az sem számít, ki mit mond, egyedül csak te végezheted el a munkát.
Egyedül te." (Louise L. Hay)

Önismereti blokkom az egzisztenciális pszichológián keresztül, a halál témájával zárom.
Mindannyian tudjuk, hogy egyszer elmegyünk, elhagyjuk ezt a csodálatos kék bolygót.

S hogy ez mikor lesz, nem tudhatjuk előre.
Nem tudhatjuk, mennyi időnk van még.
Egy nap, egy hét? Talán egy év, vagy esetleg még sokkal több.
Az igazi kérdés nem az, hogy van-e élet a halál után, az igazi kérdés, hogy élsz-e a halál előtt? (Osho)
Azt gondolom, messzire vivő gondolat...

Sok helyen felbukkant már annak az ápolónőnek a "gyűjteménye", aki haldoklókat kérdezett meg, hogy mit bánnak a legjobban. Mi az, amit sajnálnak, hogy elmulasztottak megtenni?
Aki olvasta már azokat a sorokat, tudja, érzi, hogy nem kell addig várni!
Miért ne tehetnénk meg már ma, hogy máshogy tesszük a dolgunkat?
Miért nem tudunk már ma többet lenni a gyerekünkkel, kedvesünkkel?
Oly hamar elillannak az évek, s a lehetőségek.
Miért kell pl. megvárni, hogy a szüleink meghaljanak és a sírjuknál elsírni, hogy bocsássatok meg, hogy nem tudtam benneteket eléggé szeretni, hogy nem tudtam kimutatni felétek azt, amit belül érzek.
Vagy annak, akire haragszunk, miért nem tudunk megbocsátani?
S ha valakivel nem tudok már együtt élni, mert nem egy az utunk, miért nem tudjuk békével elengedni, hogy ő is járja a saját útját? S ha ő nem akar menni, miért nem küldjük el?
Miért őrzünk magunkban annyi fájdalmat?
Annyi energiával amit ezekbe a sérelmekbe és frusztráltságba fektetünk, fektethetnénk jóra is.
Arra, hogy merjük elmondani azoknak akiket szeretünk, hogy szeretjük.
Arra, hogy feloldozzuk őket és főleg magunkat ezek alól a terhek alól, amik visszahúznak.
S mi az akadálya annak, hogy azok legyünk, akik igazán lenni szeretnénk?

Egy Bölcs nekem azt mondta, ha van valami, amit szeretnél kipróbálni, elérni, vagy ahová el akarsz jutni, de úgy érzed, most még nem teheted meg, mert nincs meg a háttered (tudás, anyagi biztonság, stb. bármi, ami most akadályoztat) akkor kezdj el kicsikben gondolkodni.
A kicsiben gondolkodni ez esetben nem azt jelenti, hogy lecsökkentjük az álmainkat!!!
Kezd el az álmodat megvalósítani apró lépésenként.
Bontsd a nagy álmaidat kis lépésekre (akár évi, havi vagy napi feladatokra, lépésekre).
S menj az utadon, haladj, s tudd, el fogod érni.
Mert elérheted!
Hogy biztos megértsd, mit is akarok mondani, hozok egy példát.
Pl. Te most olyan munkát végzel, amit nem szeretsz, ergo kényszer szülte megoldás van, hogy meg tudj élni, ki tudd fizetni a számláidat, stb. De van egy álmod, egy másik, olyan munkáról, amit nagyon szívesen csinálnál, ahol nem kényszerből dolgoznál, hanem azért, mert éltet az a munka.
Nos. Mi lenne, ha ezért a munkáért úgy kezdenél el tenni, hogy pl. délutánonként, vagy akár heti egy-két alkalommal a főmunkán kívül, csinálnád azt is? Ha tudásbeli hiányosságod van, akkor keress olyan tanfolyamot, iskolát, ahol azt tanítják, ami téged érdekel. S apró lépésenként közelebb kerülhetsz az álmodhoz.

Ha nem vagy boldog, ha nem felel meg ahol vagy, ami körül vesz, az a múltad hozadéka.
Rajtad áll, hogy a jövődet is így akarod-e leélni, vagy boldogan, boldogabban.
MOST építheted fel a jövődet. A jelenben, ma és holnap és holnapután van lehetőséged arra, hogy megváltoztasd az életed és olyan mederbe tereld, ahol jól érzed magad.

Tudom és hiszem, hogy bármelyikünk képes erre.
Nem fog egy nap alatt megváltozni minden, de minden nap tehetünk érte, hogy másképp legyen.

Nekem több mint egy évembe telt, hogy ezt valóban el is higgyem.
Még nem megy botlások nélkül, még vissza-vissza köszön a múlt összes elvétett lépésének a hozadéka.
S még fog is, mert idő kell, hogy mindent át tudjak írni, amit át tudok, amit át lehet. Hogy mindent rendbe tehessek, hogy a jövőm boldogabb legyen. Hiszem, hogy jó úton vagyok.

Miért ne tehetnéd ezt meg Te is?
Te sem vagy kevesebb mint én!
Csak más.
Te Te vagy, én pedig én. :)))
S ettől kerek a világ, hogy mindannyian mások vagyunk, s más-más utakon juthatunk el oda, hogy azok lehessünk, akik valójában lenni akarunk, akik valójában lehetünk, akikké válnunk kell.

Azt gondolom, ha a halált is rendbe tesszük magunkban, sokat segíthet, mert ha el nem is mulasztja a létszorongást bennünk, de elviselhető keretek közé helyezi, hogy ne féljünk tőle, hanem megértsük, a halál valójában nem valaminek a vége (ill. nem csak valaminek a vége), hanem egy új kezdete is.
Magában hordozza a megújulás lehetőségét is.
Ez nem azt jelenti, hogy akkor most szállj ki, majd újrakezded egy másik életben, mert amit most elmulasztasz, azt egy másikban úgyis meg kell tenned. A feladat elől nincs kibúvás!
Tehát ha tudod, hogy MOST van lehetőséged átírni, megváltoztatni, akkor miért odáznád tovább?
Tedd meg MOST!
Tedd meg apró lépésenként!
Tedd meg akkor is, ha félsz, ha úgy érzed, nem biztos, hogy menni fog!
Ha mersz tenni magadért, az egész univerzum melléd fog állni, mert nem azért vagy itt, hogy boldogtalan légy.
De neked kell a lépéseket megtenni, azt senki más nem teszi meg helyetted.
Nem is teheti meg.

Nos, ha igazán úgy érzed, hogy mersz szembenézni a gondolataiddal, érzéseiddel, a halállal kapcsolatban, itt vannak az utolsó kérdések.
Fontosnak tartom, hogy mint mindegyik témánál, itt is add meg magadnak a tiszteletet, a csendet, nyugalmat, hogy valóban zavartalanul elgondolkozhass rajtuk.

Halál kérdésköre:
Mit jelent neked a halál?
Mit jelent neked az egyedüllét?
Mondd,mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?
Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?

S ha igazán le akarsz menni a mélyére, akkor vegyél elő egy másik tiszta lapot.
Képzeld el, hogy most tudtad meg, hogy már csak egy heted van az életből.
Sem több, sem kevesebb.
Nincs gyógyszer, nincs semmi, ami megmenthet...
Írd le, napról napra, kikkel, mivel töltöd ezt az egy hetet!

Nem baj, ha sírsz közben.
Sírd ki magad nyugodtan. Tisztítja a lelked.

Ha kész vagy, olvasd is fel hangosan.
Fontos, hogy hangosan el is hangozzanak a leírt szavaid.

Ha olyan volt ez az egy hét amit leírtál, hogy nem bántál meg semmit, semmit nem csinálnál másképp, akkor jó.
Akkor valószínűleg jól csinálhattad. Viszont ha nem, ha olyasmiket is leírtál, amikért szégyelled magad, amiket megbántál, vagy magyarázatot írtál az itt maradottaknak, akkor mindenképpen gondold végig az életed.

Ezek azok a feladatok, amiket meg kell oldanod.
MOST.
Apró lépésekben.
Élj!
Boldogan. :)
Mert megérdemled, hisz különleges vagy!
Nincs pótolhatatlan ember, mert senki nem pótolható, hisz mindannyian egy-egy egyedi csodák vagyunk.
Akár elhiszed ezt nekem, akár nem.
Senki nincs olyan mint Te!
Szükség van rád is!
Elsősorban magadnak.

Ha változtatni akarsz az életeden, először meg kell értened, hogy miért alakult így.
Mi az bennem, amitől valami nem sikerült?
Miért mindig a "NEM SIKERÜL" sikerül? Mit nem tanultam meg?
Ki az a Varázsló bennem, aki örökké a hibás programot működteti, és mindig csak a kudarcban van részem?
Ha rájössz: életre kelsz.
Müller Péter

Sok szeretettel:Ági

Hozzászólások



:)

Köszönöm Susanna.
Én azt látom magam körül, hogy a változásaink menthetetlenül hatással vannak másokra is :))))
Mint ahogy ránk is hatással volt valaki, vagy valami.
Ami meglódított, elindított, hogy vegyük észre milyen értékesek is vagyunk.
Mindegy hol vagyunk, mennyi idősek vagyunk és mink van, avagy nincs, ezek mind mulandó dolgok.
Anicca :)))
Ahogy a szanszkrit nyelv mondja.

ölellek.
Ági



Kedves Szmörcsi!

Egyetértek a leírt gondolatokkal.
Azt gondolom hasonló úton járunk, hasonló könyvekből tapasztalatokból építjük újjá a régi énünkből magunkat.

Azt is megtapasztaltam, ahogy írtad is, hogy ez az út nem mindig könnyű. "Most építed a jövődet." Milyen igaz.

Egy halál eset, - ezeket a már picit ismert gondolatokat - fénysebességgel hozta be a mindennapjaimba.
Mégis évekbe tellett, hogy napi szinten jelen legyenek a mindennapjaimba az újabb ismeretek tanításai.

Az idő múlásával egyenes arányban gyarapodtak az ismereteim, nőtt a kíváncsiságom, az erőm, hogy nekem kell ez az új életérzés, tudás, gondolkodás.
Mindegy, mennyi év van mögöttem, ami előttem van más tartalommal kell megtöltenem, mint akkor amíg "csak" a mindennapok túlélése volt a cél, és nem azt csinálhattam ami ténylegesen érdekelt, örömet okozott.

Most a jelenben, már szinte mindent átalakítottam, magamban. Az úton haladni kell.
Az elmúlás csak annyiban foglalkoztat, hogy milyen nyomat hagyok magam után ebben a világban.

Már elég régen - kb. két éve - írom szinte napi-heti rendszerességgel a kis történéseket. Érdekes visszaolvasni, és azokból, a pár soros kis feljegyzésekből is látni egy új tudat formálódását, és a mindennapok apró-cseprő gondjain keresztül, a megoldás kereséseket, megannyi nehézséget, örömöt.

Jó újra itt lenni, és olvasni, azt, hogy mások hogyan élik meg a bennük, környezetükben lejátszódó folyamatokat.

Üdvözlettel: Susanna



:)

ugye, hogy ugye? :)))



:)

Az igazi kérdés nem az, hogy van-e élet a halál után, az igazi kérdés, hogy élsz-e a halál előtt? (Osho)

Van-e élet a halál előtt sokkal izgalmasabb kérdés, mint hogy van-e élet a halál után. (Feldmár.)

:-))