Költészet napjára

Azt mondják, ma van a költészet napja,
erről beszél az ország apraja nagyja.
Reggel óta azon gondolkodám,
miként fogom szólítani, rég nem látott anyám.
Vagyis inkább hogy fonjam rímekbe,
édes elődeink mennyit is tettek le.
S vajon én hogyan válasszak,
kedvenc költőt miként ajánljak?
Mindegyikük egyedi, mindegyikük más,
mindegyikük verse varázslatos, és csodás.
Vajh meglátjuk-e, mit üzenni akartak,
soraikkal az utókorra hagytak?
Idézzek, (mint fentebb) József Attilát,
Vagy idézzem Reményik Csendes csodáját,
Petőfi Tiszáját, Arany Walesi bárdját,
idézzem Radnóti Tétova ódáját?
Ady Sorsunkját, Wass Albert Sóhaját,
Márai Sándor Mennyből az angyalját,
Juhász Testamentomát, Karinthy Tanár úrját,
netán Weöres Sándor Macska indulóját?
Tóth Árpád Esti sugárkoszorúját,
Babits Esti kérdését,
Pilinszky Apokrifjét,
Kosztolányi Halotti beszédét.
Vagy idézzem Szabó Lóci óriását?
Ennyi örök költő csodás versei között,
hogyan válasszak? melyik ki szívembe költözött?
vagy ott a legtöbbet időzött?
Meglátjuk-e a sorok közti csendben a tanítást,
hogy sem ők, sem én, sem te nem vagyunk más,
csupán Isten kegyelméből egy sóhajtás....
mindenki előtt, néma főhajtás.

https://www.youtube.com/watch?v=8NRQeN6cKM4