Ne ítélj!

A doktor sietve érkezett meg a kórházba. Telefonon hívták be egy sürgős műtét miatt. Gyorsan átöltözött, bemosakodott és elindult a műtő felé. A váróteremnél találkozott a műteni kívánt fiú édesapjával.

„Mi tartott ennyi ideig? Miért nem jött be időben dolgozni? Nem tudja, hogy a fiam élet és halál között van? Nincs Önben egy csepp felelősségérzet sem?” – kérdezgette mérgesen az apuka.

A doktor csak elmosolyodott kedvesen és hozzátette:
„Sajnálom uram. Jöttem amilyen hamar csak tudtam. Nem tartózkodtam a kórházban a mai nap. És most csak annyit tudok mondani, hogy nyugodjon meg kérem, hagy tudjam végezni a dolgom.”

„Nyugodjak meg? Mit szólna hozzá, ha a maga gyereke lenne ilyen helyzetben? – kérdezte az apa mérgesen.

A doktor újra csak egy kedves mosolyt engedett el és hozzátette:
„Csak azt tudom önnek mondani, amit Jób mondott : porból lettünk és porrá leszünk, áldott legyen az Úr neve! A doktorok nem tudják meghosszabbítani az emberi életeket. Most menjen és foglaljon helyet a váróban, megteszünk minden tőlünk telhetőt higgye el.”

„Tanácsokat osztogatni akkor, amikor nem vagyunk érintettek az ügyben túlságosan is könnyű!” – morogta az apuka és kiment a terembe.

A műtét eltartott 4 és fél óra hosszat. Végül mosolyogva és boldogan jött ki az orvos a műtőből.

„Köszönöm Istenem! Sikerült megmentenünk a fiát. Minden rendben zajlott le.” – mondta az orvos az apukának, és minden egyéb kontaktus nélkül elviharzott.

„Minden kérdésére válaszolni fog a nővérke. Vigyázzon a fiára!” – szólt vissza az ajtóból.

„Miért volt ilyen arrogáns? Miért nem volt 5 perce, hogy megbeszéljük mi történt odabent? Miért ennyire figyelmetlenek és lelketlenek az emberek?” – morogta az apa.

A nővér közben megérkezett és válaszolt az elhangzottakra:
„A doktor úr fia meghalt egy autóbalesetben. Ma van a temetése. Onnan jött el, amikor hívtuk telefonon, hogy a maga fiát sürgősen meg kell műteni. És most, hogy végzett siet vissza, hogy odaérjen amikor eltemetik a fiát.” – válaszolta szomorúan a nővér.

Tanulság:
Sose ítélj el embereket addig, amíg nem tudod mit miért tesznek.
Sose ítélj első látásra!
Próbáld meg megismerni a történetét annak, akit bántanál, mert lehet, hogy a végén meglepődsz!

Ne ítélj, mert nem jársz az én utamon, az én cipőmben.
S ha fel is vennéd a cipőmet, az még mindig csak TE lennél, az én cipőmben.

Érted?

Érted...

Címkék:

Hozzászólások



Én egy-egy idézeten néha percekig is eltöprengek

“Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján.” (William Shakespeare)

“Ne kritizálj másokat; ők pontosan azok, akik mi lennénk hasonló körülmények között.” (Abraham Lincoln)

“Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.” (Antoine de Saint-Exupéry)



Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni!

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"

/ Székely János /



Szép

Szép és tanulságos ez a történet. Köszönjük, hogy megismertetted velünk Szmörcsi!

Üdv: Jucus



"A legfontosabb dolgokat a

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

Stephen King