Szöszölés 9.

Csodaszép ez a reggel,
nem szólt az óra, kelj fel!
Mégis magamtól ébredtem,
majd "felrobbant" a levelezésem.
Azt írta valaki, öröm számára létezésem.
Holott ezt mindannyian mondhatjuk,
ha a másikban önmagunk meglátjuk,
hisz a másik ember is mi vagyunk.

*****

Ugyanaz a csoda,
bár más a forma,
ne adj a látszatra,
az csak szemtorna.
Hallgass a szívedre,
inkább mint eszedre,
eszed becsaphat, szíved soha.
Érezd az emberi jóságot,
inkább, mint a gonoszságot.
Amit rossznak gondolsz, az is szeretet,
eltorzult formában, így fedve a sebeket,
mit az élet a másik szívén felejtett.
Ne ítélj hát, nincsen rá jogod,
nincs kezedben éles pallosod,
s ha netán ott is volna,
használd inkább favágásra.

*****

Természetesnek veszed az életet,
természetesnek hogy minden jár neked,
ha engeded, és hagyod, ezt meg is kapod,
ám azt néha figyelmen kívül hagyod,
hogy minden benne van a mindenben.
Ám az elméd osztályoz, és felesel,
ezt akarom, azt meg nem,
mert ez jó nekem, az nem.
Így szétválaszt, elzár a mindentől,
önnön lényed mélyétől.
Természetesnek veszed az életet,
hisz az is.
Légy természetes magad is.

*****

Honnan került belénk a fél-elem,
mi elzár minket az élettől,
elzárhat az érzéstől,
attól a csodás gyönyörtől,
mit létezésnek nevezünk.
Elhittük, van mit vesztenünk,
ostobán a biztonságra törekszünk,
pedig erővel elő semmit nem idézhetünk.
Azt hisszük, mi irányítunk,
festőecsettel hadonászunk,
s festeni akarunk a vászonra,
nyomokat hagyni holnapra.
Pedig az ember ha látna is, nemcsak nézne,
akkor venné igazán észre,
nem ő festi az eget kékre,
sem tesz narancsot a naplementébe.
Rettegünk a megsemmisüléstől,
a nyom nélküli eltűnéstől,
holott sosem voltunk, sosem leszünk,
mert mindig voltunk, mindig leszünk,
s bár paradox, mit írtam,
tudod, hogy csak AZ van.

*****

Erdőn járó,
léleklátó,
gyakorló varázsló,
néha emberi,
olykor ügyifogyi,
vagy gonoszdi,
profánul egyszerű,
sőt, néha léha,
vulgáris céda,
vagyis minden mi lehetséges.
Nem vártál mást, ugye, kedves?

Címkék: