Úton

Nem is tudom hol kezdjem.
Teljes káosz van körülöttem.
De most örülök neki. :D

Számmisztikát tanultam, és minden évnem jelentése van.
A tavalyi nekem lezárós év volt.
Ez azt jelenti, hogy minden olyan dolog, ami elvarratlan, befejezetlen, az meg van támogatva energetikailag. Akkor csak mosolyogtam ezen, hogy aha, nekem minden le van zárva.
Nincs mit zárnom.
Aztán az égiek bebizonyították, hogy dehogyis nincs!
Ilyen volt pl. a volt társam halála is, ami nem most következett be, de tudatlanul cipeltem magammal a terhet, hogy tehettem-e volna többet érte... (ma már tudom, sajnos nem. ehhez egedül kevés lettem volna).
Tavaly év elején egy családállításon derült ki, hogy még mindig nincs rendbe a dolog bennem, hogy elfojtottam minden érzést. És ez valóban így is volt, de erre csak később jöttem rá...
Akkor azt tanácsolták, vegyek egy virágot, és 1 évig nevelgessem, locsolgassam az ő emlékére.
Már a virágüzletbe is úgy menjek le, hogy neki választok virágot.
Megtörtént, és én ahogy tanácsolták, minden alkalommal, amikor meglocsoltam, azzal a tudatossággal tettem, hogy ezt az ő emlékére teszem.
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy eleinte kiröhögtem saját magam is.
De pár hét után azt vettem észre, már tudok róla beszélni, hogy mi volt, milyen emlékeink voltak.
Már nem szorult össze a torkom, és nem volt gombóc a torkomban.
Aztán a munkahelyemen felmondtam, mert úgy éreztem, a főnökkel nem egy irányba tartunk, és én inkább választottam a bizonytalant, mit a biztos megélhetést vele.
Nem voltam hajlandó többé sem félni, sem hazudni. Se neki, se önmagamnak. Kimondtam az igazságot, akkor is, ha ez neki nem tetszett. Nem érdekelt, hogy lesz-e következménye vagy sem. Aminek ki kellet jönnie, annak kint volt a helye. Megtettem mindent, amit lehetett, de már nem volt dolgunk egymással tovább. Hálás voltam neki, mert nagyon sokat tanultam tőle, úgy az emberekről, mint magamról, és ezt sosem felejtem el.
De én hiszek az emberi jóságban, és a tiszta szeretet erejében. :)))
Szóval, lezárás volt sok helyen.

Most 1-es évem van, ami egy teljesen új kőr, egy magasabb minőségben.
És alighogy elkezdődött ez az évem, elkezdődött felborulni minden.
Amióta felmondtam az előző helyemen, amolyan magánzó lettem, a magam ura, sok kisebb munkával.
Most ezek a munkák is elkezdtek kivonulni az életemből.
Régóta érzem, hogy valamit váltanom kellene, mert ez már nem jó, nem elég, nem elégíti ki az igényeimet.
Mégsem mertem lépni. Viszont pár hete ahogy elmentek munkáim, megléptem azt, amit eddig nem mertem.
Belevágtam egy teljesen más jellegű új munkába.
Nagyon jó tanulási, fejlődési lehetőség önmagamról. (mindamellett még keresni is lehet vele).
És ahogy ezt megléptem, belevágtam, a régi megrendelőim elkezdtek megtalálni munkákkal.
Igaz, csak alkalmi munkákkal, de mégiscsak munkákkal.
Így a pár hete-hónapja tartó anyagi és lelki mélypontról most épp a hullámon felfelé baktatok. :)
Mindezeket tetézve, felmondták a lakásomat is.
Ott álltam, és néztem bután.
Se munka, se lakás? Ennyire nem lehet rossz az irány, amerre megyek!
Majd ráébredtem, ez nem szívatás, hanem lehetőség!
Ahhoz, hogy fejlődjek, és hogy valami jobb beáramolhasson az életembe, ki kell vonulnia a réginek.
Elkezdtem valóban ezzel a szemmel ránézni a kialakult helyzetre.
Ráébredtem, hogy ez egy próba, egy lecke, hogy valóban élem is azt, amiről beszélek?
Hogy valóban merek-e hinni abban, hogy az ami minket irányít, az megtart, és csak a legjobbat akarja nekem.
És a válaszom egyértelmű igen!
Olyan mélyben gyökerező lett ez a hitem, amilyen soha nem volt.
Egyszerűen tudom és érzem, hogy minden jól alakul.
A munkákkal már be is bizonyosodott ez, és tudom azt is, hogy a lakáshelyzet is megoldódik hamarabb, mint arra számítottam volna. Tudom, és látom, nem vagyok egyedül, és nem történhet akkor a baj, amit ne lennék képes megoldani. Ha egyedül nem megy, vannak társaim az úton, akik ha kell, mellettem állnak, vagy jönnek mellettem, és odatartják észrevétlen a vállukat, hogy amíg én kicsit megpihenek, átvegyék addig a batyumat. De csak addig!
Szóval lezárult egy korszak, és most a felfordulás közepén is élvezettel nézek körül, mert látom, mennyi mindent megtapasztalok most magamról, mennyire erős vagyok, mert egyre többször tudok a középpontomban maradni így is. És ez jó. Feltölt, bátorságot ad, visz tovább az utamon.

Az Április egyébként is csodás, kihívásokkal teli hónap mindenkinek.
(erről itt is olvashatsz bővebben: http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20140326/tavaszi-napejegyenloseg/ )
Arra bíztatok mindenkit, merjen bátran más szemmel az életére nézni, azokra az eseményekre amik zajlanak körülötte, mert valóban a legnagyobb cuminak gondolt történés is értünk van, és minket szolgál!
Ha egyet lépsz előre, a céljaid felé, az élet tízet lép feléd, és ez tényleg így van.
Ha nekem megy, megy ez neked is!
Semmivel sem vagyunk kevesebbek, vagy többek egymásnál.
Csak mások.
És ez így van jól. Ettől szép, ettől színes.
Jó utat nektek is! :))))

Szeretettel:Ági

Címkék: